„A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk. Sapere aude! Merj a magad értelmére támaszkodni! – ez tehát a felvilágosodás jelmondata.” (Kant) –A felvilágosodás a polgárság azon törekvése, hogy megszüntesse ezt a kiskorúságot.

A felvilágosodás eszmetörténeti kategória, a XVII–XVIII. század fő eszmeáramlatát jelöli. A felvilágosodás a megismerés és a tudás egyedüli forrásának az észt tartja, támadja a feudális világ ideológiáját és intézményrendszerét. Az abszolutista társadalmi rendszer hanyatlása és vezető társadalmi rétegének (nemesség, papság) bukása, illetve hatalmának csökkenése a nyugati civilizációban a polgárság előretörését eredményezte. A világnézet, a tudomány és a kultúra a polgárság számára legmegfelelőbb törekvéseknek ad teret. Így válhat a felvilágosodás a polgárság diadalmas korszakává.

A változások, amelyek a társadalmi szerkezet átalakulásához, átrendeződéséhez és a hatalmi viszonyok, szerepek új elosztásához vezettek az angol társadalomban indulnak meg a XVII. század közepén. A felvilágosodás előkészítője Anglia, sikerre azonban a franciák vitték, illetve a francia példa lett az irányadó az európai szellemi átrendeződés idején.

felvilágosodás: eszmetörténeti kategória, a XVII–XVIII. század fő eszmeáramlata; a megismerés és a tudás egyedüli forrásaként az észt tartja, támadja a hanyatló feudális világ ideológiáját és intézményrendszerét.

Halasy-Nagy József: A filozófia, Bp., 1991.

Turay Alfréd-Nyíri Tamás-Bolberitz Pál: A filozófia, Bp., 1992.