Vallásellenesség

A világ tudományos igényű magyarázata a felvilágosodás híveit szembefordította a tételes vallásokkal. A dogmatikus gondolkodás bástyáinak lebontásában jelentős szerepet vállalt a felvilágosodás. Harcolt a józan ésszel szemben álló babonás hiedelmekkel és az intézményes vallások dogmái ellen. Képviselői közül azonban csak kevesen léptek át az ateizmus oldalára. Még a legjelentősebb racionalisták (Descartes, Pascal) is hithű emberek maradtak.

Ateizmus: istentagadás; a természetfeletti, a legfelsőbb lény létének tagadása.

Deizmus

A felvilágosodás második generációja megpróbálta összeegyeztetni a kor tudományos elméleteit és a világ keletkezésére vonatkozó nézeteket. Ennek eredménye lényegében a deizmus elmélete. A deisták szerint az Isten megteremtette a világot, de aztán magára hagyta, működésébe nem avatkozott bele. Így a világ működése, fejlődése a természet rejtett erőire van bízva. Az ember feladata ezeknek a rejtett erőknek a felfedezése. A nézet számos követője között található Voltaire is. A deista felfogás népszerűsítését fő feladatának tekintette, s Candidecímű regényében a szépirodalom eszközeivel mutatta be.

Panteizmus

A transzcendencia-tudat másik irányzata a panteizmus,Istent a természettel azonosító filozófiai irányzat. Az Isten nem a világ teremtője, hanem maga a világ; annak minden elemében, minden részében jelen van. A panteizmus a hagyományos transzcendencia válságát kezelő irányzat, amely nem tagadja meg Isten létezését. Jelentős képviselője Jean-Jacques Rousseau volt.