A francia felvilágosodás filozófiai-ideológiai és tudományos forradalma előkészítette az utat a társadalmi forradalom számára. Iránymutatói az értelmiségiek: „a gondolat óriásai” és az „érzékenység művészei”. Olyan lázadók, akik támadják az egyházat, az emberi szellem és az ész nevében kritizálják a vallást, de lázadnak a tiszta ész hatalma ellen is, és a természet felé fordulnak. Az érzékenység és az érzékiség lázadásuk újabb területe.

A felvilágosodás korának művészetfelfogása talán épp ezért nem egységes. Egyrészt megmarad az antik hagyományokat őrző klasszicizmus, amely filozófiai támaszát a descartes-i racionalizmusban találja meg, másrészt még mindig hat – különösen a közízlésre – a barokk. Új művészeti irányzatok is születnek, mint a barokk túlhajtásából keletkező rokokóés az érzékenység stílusa, a szentimentalizmus.

A klasszicizmus az ókori görög, de főként a római irodalmat, művészetet mintául választó és azt követő művészeti és irányzat a XVII–XVIII. században. Legfőbb elméletírója Nicolas Boileau (e. boálo).

Szentimentalizmus: a felvilágosodás művészeti irányzata; nagyfokú érzelmesség és érzékenység jellemzi, az irracionálisszféra előtérbe kerülése készíti elő a romantika korát; a XVIII. század második felének a klasszicista ízléssel szembeforduló az érzelmek felszabadulását hirdető irányzata; legfőbb irodalmi képviselői: Richardson (Pamela), Sterne (Szentimentális utazás), Rousseau (Új Héloïse), Goethe (Werther szerelme és szenvedése), Kármán József (Fanni hagyományai) Dayka Gábor és Csokonai költeményeinek egy része.

Rokokó: rocaille = „kagyló forma díszítőelem az építészetben” (fr. szóból; a XVIII. század közepén kialakult művészeti irányzat, a barokk kifinomult, túlhajtott változataként célját, a gyönyörködtetést a túlburjánzó ornamentikával valósítja meg; az irodalomban a stilizált szerelmi jelenetek, kecses, játékos költői képek, mesterkéltség és finomkodó modorosság jellemzi; a magyar költészetben Csokonai anakreóni dalai a legsikerültebb rokokó stílusú alkotások.

Kenneth Clark: A klasszicizmus, Bp., 1984 (In: Kenneth Clark: Nézeteim a civilizációról).

Rónay György (szerk.): A klasszicizmus, Bp., 1963.