Kölcsey Ferenc (1790–1838) költőként él a köztudatban, illetve mint reformkori politikusaink egyikét ismeri a közvélemény. Pedig prózai műveinek mennyisége alapján sokkal inkább tekinthetnénk őt esszéírónak, esztétának, kritikusnak mint költőnek.

Közéleti írásai, beszédei Kölcsey prózai munkássága több területet érint. Az irodalom és politikatörténet szempontjából is fontos közéleti írásai, beszédei aktuális kérdésekkel, korabeli napi és általános problémákkal foglalkozó szövegek. Irodalmi jelentőségük abban áll, hogy közvetve vagy közvetlenül kulturális és irodalmi életünk (pl. színjátszás, színház), nyelvünk problémáival foglalkoznak, és emellett a magyar retorikai irodalom legkiválóbb példái. Beszédei sorából kiemelkedik a Mohács (1826), A magyar játékszín(1827), A szatmári adózó nép állapotjáról(1830), A magyar nyelv ügyében(1833), a Búcsú az országos rendektől(1835) című, valamint a vallásról és a szólásszabadságról mondott beszéde. Igen kiterjedt és nagyszámú levelezése is.

Pap Endre: Kölcsey Ferenc , Pest, 1851 (In: Csengeri Antal (szerk.) Magyar szónokok és státusférfiak)

Gyulai Pál: Kölcsey költői és prózai munkái, Bp., 1889