Kedves Emil!

Régóta nem hallottunk egymásról, igaz? Remélem, hogy azért nincs semmi bajod. Én sem panaszkodhatom.
A nyári szünet a küszöbön áll, ahogy mondani szokás. Nagyon szeretnélek meghívni téged meg a detektívjeidet, hogy töltsétek a vakációt a keleti-tengeribirtokomon. Szüleim megengedték, és nagyon örülnek. Igaz, ők is ott fognak lakni a házamban. De ez ne zavarjon minket. Hiszen még emlékszel, milyen remekül kijövök az öregekkel. Különben is, a ház emeletes. Többet nem kívánhat az ember.
Mint láthatod, nagyszerű lesz. Az édesanyádnak biztosan nem lesz ellene kifogása. Hiszen ott lesz a nagymamád meg Ponty is. Na, hogy vélekedsz a dologról? Berlinben kimegyünk eléd. Nehogy megint rossz állomáson szállj le.
Az útiköltséget pedig az apám állja, üzeni neked.
Csak azt írd meg, jössz-e. Akkor apám postafordultával küldi az útiköltséget. Borzasztóan örülök, hogy megint találkozhatunk. Ne haragudj, hogy pénzről írok. Annak idején azt mondtad, hogy akinek pénze van, nem emlegeti. Azóta sem felejtettem el. De most mégis muszáj volt emlegetni! Mert különben talán nem jöhetnél. Nélküled pedig nem érne semmit az egész szünidő. És a Keleti-tenger mindenestül a vízbe pottyanna. Hogy úgy mondjam.
Kedves Emil! Izgatottan várom válaszodat, szüleim is, én is sokszor üdvözlünk, és maradok barátod
Theodor Haberland,
Avagy a Professzor

U.i.: Néhány hónapja itt Berlinben forgatták az Emil-filmet. A filmet állítólag bemutatják. Nagyon izgatott vagyok. Hát te? Még egyszer sok-sok üdvözlet, és válaszolj mielőbb barátodnak,
A Professzornak