Az egyszerű adattípusok esetén a tárolt adat tovább nem bontható részekre.

Egyszerű adattípusnak számítanak a logikai, karakter, egész és valós típusok.

A sztring típus nehezen eldönthető kategória. Mivel tovább bontható részekre – karakterekre. Azonban ha nem akarjuk felbontani, akkor egy szöveg egy egységet alkot. Ennek megfelelően a sztring típus egyes esetekben egyszerű adattípusnak is mondható.

Összetett adattípus esetén több adat tárolását feltételezzük.

Ezen több adat lehet több elemi típusú adat, de lehet több összetett típusú adat is, sőt, akár vegyes is lehet.

Összetett adattípusnak minősül a sztring típus, amennyiben karakterenként kezeljük (a sztring több elemi adattípus, a karakterből felépített összetett adattípus).

Hasonlóan összetett adattípusnak minősül a rekord, a tömb, a sor, a verem, a lista, és még számtalan más is.

Összetett adattípus esetén több adat tárolását feltételezzük.

Amennyiben ezen adatok mindegyike egyforma típusú, úgy ’homogén’-nek nevezzük az összetett adatszerkezetet. Ilyen például a tömb.

Amennyiben ezen adatok különböző típusúak, úgy ’inhomogén’, vagy ’heterogén’ adatszerkezetről beszélünk. Erre a legjobb példa a rekord.

Amennyiben több elem a memóriában egymást követő területen helyezkedik el, úgy folytonos reprezentációjúnak nevezzük. Ilyen a rekord is, a tömb is.

Amennyiben az elemek a memóriában független területeken (elszórva) helyezkednek el, úgy szétszórt reprezentációjúnak nevezzük. Ilyen a klasszikus sor adatszerkezet.

Amennyiben több adat tárolása esetén a darabszámot előre be kell jelenteni a deklaráció során, úgy statikus helyfoglalású összetett adatszerkezetről beszélünk. Ilyen a rekord és a tömb is.

Amennyiben előre nem kell bejelenteni a darabszámot, hanem az futás közben szabadon változtatható, úgy dinamikus méretű adatszerkezetről beszélünk.

Összetett adattípus esetén több adat tárolását feltételezzük.

A több adat esetén beszélni kell az adathozzáférési sebességről, stratégiákról.

Amennyiben ezen adatok bármelyikének elérése egyforma sebességgel történik, úgy ’véletlen elérésű’ (Random Access) adatszerkezetről beszélünk (ilyenek a tömbök és a rekordok például).

A klasszikus lista esetén a listában hátrébb lévő elemek elérése tovább tart, mint az előrébb lévő elemeké. Az ilyen adatszerkezetet szekvenciális elérésűnek nevezzük.

A SOR adatszerkezet speciális adatelérési technikáját FIFO-nak (First In First Out) nevezzük.

A VEREM adatszerkezet speciális adatelérési technikáját LIFO-nak (Last In First Out) nevezzük.