Algoritmuson olyan módszert, utasítássorozatot, részletes útmutatást, receptet értünk, amely valamely felmerült probléma megoldására alkalmas.
Például eljárást, algoritmust, receptet lehet adni egy „kombo” asztal (vagy egyéb bútor) összeszerelésére, valamilyen élelmiszer, mondjuk sajt (vagy bármilyen tejipari termék) elkészítésének módjára, a Deák térről a Lánchídhoz vezető út megtalálására, vagy éppen két egész szám legnagyobb közös osztójának kiszámolására. A legtöbb számítógépes program forráskódja szintén algoritmus.
Az algoritmus jellemzői:

• egyértelműen végrehajtható, pontosan egy kezdőlépése van, és minden lépésre pontosan egy rákövetkező lépés van
• minden lépése végrehajtható
• minden lépése vagy egy elemi utasítás, vagy egy részalgoritmus végrehajtását jelenti
• véges sok lépésben véget ér
• valamely problémakör általános megoldására szolgál

Az algoritmus valamely általános probléma megoldási lépéseinek megadása. Ez többféle módon is megadható (pl. folyamatábra, leíró nyelv, Jackson-diagramm).
A számítógépes program valamely algoritmus egy választott programozási nyelven leírt, kódolt alakja.
Egy összetett program általában sok algoritmus kódolt alakját tartalmazza, és ezek segítségével, ezek egymás utáni alkalmazásával oldja meg a feladatot.
Az algoritmus kódolása során be kell tartani a választott programozási nyelv szintaktikai előírásait. Az adatok tárolásához az adott programozási nyelv adattípusaiból kell választani.

A típus (adattípus) azonosítja

• az adott típuson tárolható adatok milyenségét (halmazát)
• a tároláshoz szükséges memória mennyiségét (byte-ok darabszámát)
• a tároláshoz felhasznált memóriaterület részeinek jelentését (akár a bitek szintjéig)
• az ilyen típusú adatokon végezhető műveleteket (pl. összeadás, összehasonlítás, stb.)

A literál a programkódban található direkt formában beírt adat. Ilyen literál például a 12, a -24.5, vagy az „alma” szöveg.

A literálok hasonlítanak a konstansokra, de a konstansoknak nevük is van, a literáloknak pedig nincs.

A literáloknak mindig van típusuk, amelyet a fordítóprogram a literál alakjából automatikusan (implicit módon) határoz meg.

A karakter-literálok például a C#-ban mindig aposztrófok között szerepelnek, pl. ’a’.

A sztring literálok idézőjelek közé vannak zárva, pl. ”alma”.

Az egész szám literálok tízes számrendszerbeli számok, pl. -423.

A lebegőpontos (tört) számokban tizedespont szerepel, pl. 3.1415.

A logikai literál csak a true vagy false szó lehet.

A változó a programban névvel ellátott adat.

A változókat a programszövegben a használatuk előtt deklarálni kell (be kell vezetni). A deklarálás során meg kell adni a változó nevét és típusát.

A változó a program futása során csakis a megadott típusú adatok tárolására képes. Amennyiben új értéket helyezünk a változóba, az felülírja annak régebbi értékét. Így a változó mindig csak a legutolsó értékére ’emlékszik’.

A programban a változó neve mindig a változóban lévő, adott típusú, aktuális értéket képviseli.

A konstansok a programban névvel ellátott adatok.

A konstansok neve utal az értékének szerepére. A konstansok megadásánál a const kulcsszót is kötelező használni.

A konstansoknak mindig van típusuk is, melyet a névvel együtt (a név előtt) kell megadni.

A konstansok értékét rögzíteni kell a megadásukkor. Ezen értéket később nem változtathatjuk meg.

Pl.: const double Pi = 3.14;

A program szövegében minden adatnak típusa is van. A típus meghatározása a fordítóprogramnak létkérdés, mivel a típus dönti el a végezhető műveletek körét és értelmét.

Az adatoknak (konstansok, változók) explicit típusdeklarációjuk van. Ez azt jelenti, hogy a programozónak a konstans és változók létrehozása során a program szövegébe bele kell írnia a típusának a nevét is. Ezek után a konstansok és változók típusát a fordítóprogram a megadottal azonosítja.

Hasonló a helyzet a függvények típusával is.

A literálok típusa nincs megadva az érték mellett. Ezek típusát a fordítóprogram nem explicit módon határozza meg, hanem ’kitalálja’. Ez az implicit típusdeklaráció.