A tudásváltás jellemzői

Magyar Bálint – oktatási miniszter (2002-2006) a IV. Országos Neveléstudományi Konferencián megtartott Frontális pedagógia helyett „konstruktivista” pedagógia című előadásában a következőképpen fogalmazott a szakmai ismeretek elévüléséről:
„Az elhelyezkedés, a szakmavállalás elsősorban az előzetes tanulmányoktól és elsajátított képességektől függ. Az informatikai képességek, a digitális írástudás ma már meghatározó nem csak az informatikával kapcsolatos szakmák esetén is.

• 5 évente a létező szakmák 5%-a kicserélődik.
• Az infokommunikációs technológiai ismeretek nélkül űzhető szakmák száma 2 évente 5%-kal csökken.
• Az alapvető IKT ismeretek nélkül űzhető szakmák jövedelemtermelő képessége a minimálbér körül mozog.

Egyre nagyobb kihívást jelent az oktatás számára, hogy a hosszú évek alatt átadott tudás adott esetben akár már az iskola elhagyásakor elavul. Megfordítva, olyan tudást kell oktatni, amit még nem használnak, majd csak fognak, esetleg olyan tudást kellene oktatni, amely még nem is létezik. Természetesen ez lehetetlen. Ugyanakkor például az internet egyre több naprakész tudást tesz hozzáférhetővé egyre több ember számára. Mindenesetre a naprakész tudás elsajátításának új formáival találkozunk, és új módszereket kell átadnunk a tanulóknak is a munkájukhoz szükséges tudás megszerzése érdekében. Immár az értelmiségi lét nem függ a könyvtár közelségétől."
A tudásváltást az alábbiak szerint foglalta össze:

• A megtanult szakmai ismeretek 10 év alatt elévülnek.
• A munkavállaláshoz kapcsolódó ismeretek mennyisége az interneten 2 évente 32-szeresére nő.
• Az internetes kapcsolatok száma évente megduplázódik.
• Az elérhető sávszélesség folyamatosan emelkedik.”

Magyar Bálint: Frontális pedagógia helyett „konstruktivista” pedagógia
IV. Országos Neveléstudományi Konferencia. Budapest, MTA Székház, 2004 (Magyar 2006)

Tudásalapú társadalom elvárásai

Ma általánosan elfogadott kifejezés az ipari társadalmat követő korszakra az információs társadalom, de nevezik tudástársadalomnak, illetve tudás alapú társadalomnak is. Az információs társadalom kifejezéshez gyakran hozzáillesztik a globális jelzőt is, amellyel az új formáció egyik lényegi, meghatározó ismérvét hangsúlyozzák. A globalizáció és a vele összefüggésben álló informatikai forradalom, valamint a tudás alapú társadalom kialakulása napjaink egyik legvitatottabb kérdése. Vajon hogyan lehet a társadalom és a gazdaság minden szektorát érintő és átalakító változásokat az iskola számára értelmezhetővé és kezelhetővé tenni, hatékony elemeit átültetni?
„A manapság lépten-nyomon emlegetett tudás alapú társadalom a tudással, mint erőforrással, eszközzel számol. Nem a tudás megszerzése, hanem annak megfelelő felhasználása a cél. A tudás hatékony felhasználásához ugyanakkor nemcsak a lexikális tudásra, hanem a tudás felhasználásának, problémákra alkalmazásának képességére is elengedhetetlenül szükség van.
A munkaerőpiaci környezet elvárja továbbá, hogy a munkavállalók az eléjük tárt eseti problémák, feladatok megoldásához egyéb készségekkel is rendelkezzenek. Így például az idegennyelvtudás, az informatikai eszközök, vagy szociális helyzetek kezelésének készségével.
Talán mégis a legfontosabb ugyanakkor az élethosszig tartó tanulás készsége, amely lehetővé teszi a tanulónak, hogy az iskolai környezetből kikerülve is képes legyen az aktuálisan felmerülő problémák megoldásához szükséges tudás információ elemeinek felkutatására és adekvát tudássá rendezésére. kéri számon a szükséges alaptudás és kompetenciák meglétét [..]."
(Magyar 2006)

Ipari társadalom, tudás alapú társadalom összehasonlítása

Az ipari társadalom jellemzője a frontális oktatás, melynek során tények, adatok, szabályok megtanulása a cél, a tudásrendszer zárt, végleges, a tudásátadás tankönyv alapú, a tanulás rögzített csoportos formában történik.
A tudás alapú társadalom jellemzői a konstruktivista (a latin constructio, 'összeszerkesztés’ szóból származik) oktatás, képességek és kompetenciák fejlesztése, a tanulás élethosszig tartó, a tankönyv mellett a tanuló kapcsolatba kerülhet tudás-hálózatokkal.
A modern tanuláselméletek a pedagógiai célban a gondolkodás mély rétegeinek strukturálását jelölik meg, nem pedig az emléknyomok kialakítását. A tantárgyak felépítése a gyerekekhez közelebb álló, életszerű projektekben történik. A taneszközök tevékenységre serkentenek, a projekteket valamilyen elkészített munka, alkotás zárja.
„Az IKT Kultúra demokratikus – demokratikusabb, mint bármely, a tantermeket a számítógépek előtt elérő innováció. Párhuzamosan ezzel a folyamattal, a tanulás módja a tantermek helyhez kötöttségétől az összekapcsolt közösségek rugalmas, folyamatosan változtatható ’virtuális univerzumához’ vezet, és a tanítást mentorálássá változtatja. A tanár már nem az egyedüli forrása a tudásnak, hanem útitárs, kísérő és támogató az információk dzsungelében. Ezekben az iskolákban a ’készen kapott’ kérdéseket és válaszokat probléma kijelölés és probléma megoldás váltja fel. A kompetenciák és a hozzáállás kialakítása sokkal fontosabb a tények oktatásánál. A tanulás sokkal inkább egy élethosszig tartó folyamat, mint a gyerekkornak a felnőtt valóságtól elzárt szakasza. A tanár többé már nem a legjelentősebb forrása a bölcsességnek – megtanulta, hogy szerepét hogyan fordítsa át ’a katedrán álló bölcs’ szerepéből a ’tanuló mellett álló irányítóvá’. Az IKT ’leszorítja a pódiumról’ a frontális oktatást. A számítógép által támogatott tanulási környezet kiváló ’terep’ a ’konstruktivista’ paradigma felismerésére: személyre szabott instrukciók az életviteli képességek kialakításában. Természetesen a kompetencia alapú oktatásnál is a lexikális alapismereteket olyan szinten kell megkövetelni, amely képes mobilizálni a kompetenciákat.” (Magyar 2006)

A tanulás a 21. században

A 21. század infokommunikációs technológiáinak fejlődése nemcsak a gazdaságban, hanem az oktatásban is alapvető változásokat eredményez. Tekintsük át, hogy mi jellemzi a 21. századi tanulást, tanítást.*
„Az előzőekben leírt paradigmaváltás következtében az oktatás maga is átalakul egy interaktív, az oktatási környezetre reflektáló folyamattá, hiszen az oktatás magába foglalja az egyedi kompetenciák fejlesztését is, amely mindenkinél más és más alapról indul. Az oktatásnak adaptívan kell alkalmazkodnia az egyének szociális helyzetéhez, problémamegoldó képességéhez, egyéb, meglévő kompetenciáihoz. A tanuló immár nem üres, fehér lap.
A diákokat, tanáraikat, szüleiket, sőt az őket körülvevő életközösséget egy olyan egységként kell tekinteni, amelynek minden eleme hozzáad az énkép kialakulásához, a személyes adottságok kifejlesztéséhez, a tudáselemek elsajátításához. A 21. század tanulója olyan készségekkel rendelkezik, amelyek hozzásegítik, hogy a közösségben végzett bármely interakció egyben tanulási folyamat is legyen.
Sőt egyben tanítási is. A csoportban végzett, párhuzamos munkafolyamatokra épülő kooperatív projekt típusú szemlélet a csoport minden tagját a csoport tagjaitól való tanulásra és egyben a többi csoporttárs tanítására ösztönzi.
A 21. század tanulója megérti és elfogadja, hogy egy-egy jelenség, tény leírható több különféle úton, különböző információk alapján is. Ugyanaz a tudás elérhető más és más metodológiával is. Ez a tapasztalat az emberek egymás közti különbségeinek megértését és elfogadását is elősegítheti. A széles körű, gyakorlatilag korlátlan információ hozzáférés továbbá segít a különbségek mérséklésében is.
A 21. század tanulója és pedagógusa a maitól alapjaiban eltérő szellemi és technológiai infrastruktúrára támaszkodhat.” *(Magyar 2006)

Hagyományos osztályterem

Számítógépes osztályterem