Szerver
Minden, egy meghatározott hálózati kommunikációban résztvevő, felhasználónak ugyanazt a szervert kell beállítani. Egy kommunikációban csak a klienseknek kell meghatározniuk a szervert. A szerver maga figyelmen kívül hagyja a saját szerver beállítását.
A szerverek (kiszolgálók) olyan nagyteljesítményű programok, illetve számítógépek, amelyek különböző szolgáltatásokat biztosítanak a hálózat felhasználói számára. A szolgáltatások a kliensek segítségével vehetők igénybe. Azért nevezik kiszolgálóknak őket, mert a szolgáltatásokra irányuló kéréseket szolgálják ki.
Kliens
Az interneten ma is használják a kliens-szerver modellt, amikor a felhasználó a hálózathoz való kapcsolódással internet protokolon keresztül egy távoli szolgáltatást vesz igénybe. A webböngészők is kliensek, mert webszerverekhez kapcsolódnak, amelyekből weblapokat képesek megjeleníteni a monitorokon. A legtöbb ember az e-mailjeinek eléréséhez e-mail kliensként kapcsolódik az internet szolgáltatók által működtetett mailt tároló szerverekhez. A különféle hálózati csevegő (online chat) programok számos, a csevegő programtól függő protokollt használó kliensen keresztül érhetők el.
A kliens egy olyan program vagy számítógép, amely egy adott szolgáltatás igénybevételéhez szükséges. Kliens, - azaz magyarul ügyfél - a mindennapi szolgáltató-ügyfél kapcsolat szóhasználatából. A kért szolgáltatást biztosító programokat vagy gépeket nevezzük szervereknek, kiszolgálóknak (angolul server).
URL
A legtöbb böngésző nem is igényli, hogy a „http://” részt begépeljük egy weblap eléréséhez, hiszen az esetek döntő többségében úgyis ezt használjuk. Egyszerűen begépelhetjük a lap címét. A főlap megtekintéséhez általában elég a tartomány nevét beírni..
A webcímek egyéb részeket is tartalmazhatnak, http esetében például az elérési út után, egy kérdőjel (?) mögé helyezve keresési kérdés szerepelhet, ami egy get metódusú HTML űrlapból származik. Az elérési út után, attól egy kettős kereszttel (#) elválasztva szerepelhet a hiperszöveg egy részére hivatkozó azonosító. Ez az azonosító nem része a webcímnek, de gyakran szerepel vele kapcsolatban.
A webcím, más néven URL (mely a Uniform Resource Locator [egységes erőforrás-azonosító] rövidítése), az interneten megtalálható bizonyos erőforrások (például szövegek, képek) szabványosított címe. Először Tim Berners-Lee alkotta meg a World Wide Web elemeinek eléréséhez. A jelenleg használt formátumot részletesen leírja az IETF RFC 1738 szabványa.
IP cím
Az IP-cím kialakításában fontos szerepet játszott az egyszerűség, és a robosztusság. Ezek olcsó technológiát eredményeztek, aminek segítségével gyorsan terjedt az IP, kiszorítva pl. a jóval komplexebb, de igen drága konkurensét, az ATM-et. Fejlesztését még az ARPA kezdte el, jelenleg az IETF felügyeli. 4-es verziójának (IPv4) leírását az RFC 791 tartalmazza.
Az internetprotokoll (angolul Internet Protocol, rövidítve: IP) az internet (és internetalapú) hálózat egyik alapvető szabványa (avagy protokollja). Ezen protokoll segítségével kommunikálnak egymással az internetre kötött csomópontok (számítógépek, hálózati eszközök, webkamerák, stb.). A protokoll meghatározza az egymásnak küldhető üzenetek felépítését, sorrendjét stb.
A szó az Imagine atomi adatstruktúrája, karakterek üres vagy nem üres sorozata. Nem tartalmazhat egyetlen speciális jelentésű karaktert, mint például a szóköz, a pontosvessző, a + és < műveleti jelek, a \ stb., hacsak két függőleges vonal közé nem zárják az egész sorozatot – például: |J. R.| vagy |Hogy érzed magad?|. A függőleges vonalakat alkalmazó írásmód az általános szóírásmód.
Egy szó, melynek hossza 0, azaz egy szó, karakterek nélkül. Az üres szavakat felismeri az üres? művelet.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
