Raszteres kép felépítése
A raszteres képek általában négyzetrácsba rendezett elemi építőkövekből, úgynevezett képpontokból, pixelekből állnak (bár speciális képfeldolgozási feladatokhoz elképzelhető hatszögletű vagy háromszögű rácsszerkezet is). A raszteres képek jellemzője a felbontás, illetve a színmélység.
A felbontás megadja a raszteres képen megjeleníthető pixelek számat. A manapság leggyakoribb felbontások az elterjedt kijelzőkön a következők: 800×600, 1024×768, 1280×1024. Ezek mind 4:3 arányú felbontások.
Újabban elterjedőben vannak a 16:9 oldalarányú kijelzők, LCD vagy plazma tévéknél egyre gyakrabban találkozunk például a 852×480, vagy a 1920×1080 pixeles felbontással is.
A színmélység a megjeleníthető színek számát adja meg. Ezt az értéket általában az egy pixel színinformációjához rendelkezésre álló bitek számával adjuk meg (1 bit: 2 szín, 4 bit: 16 szín, 8 bit: 256 szín, 16 bit: 65536 szín (High Color), 24 bit: 16 millió szín (True Color)).
Színkezelés
A raszteres képek szürkeárnyalatosak vagy színesek is lehetnek. Az egyes pixelek színeit vehetjük egy előre definiált palettáról, vagy a kívánt szín komponenseit megadhatjuk és tárolhatjuk egyenként is.
Szürkeárnyalatos képeknél többnyire legfeljebb 8 bitet használunk egy pixelhez, ami 256 szürkeárnyalat megjelenítéséhez elegendő. Az emberi szem ennél több árnyalat elkülönítésére nem is igen alkalmas.
Színes képeknél leggyakrabban az RGB (Red, Green, Blue = Piros, Zöld, Kék) színrendszert használjuk. Az egyes színkomponensekhez 8 bitet felhasználva összesen 16,7 millió szín megjelenítésére nyílik lehetőségünk.
Az RGB-től eltérő színmodelleket általában a képek tömörítésénél, feldolgozásánál, illetve a nyomdai előkészítésnél használják.
Fekete-fehér kép
| 
Szürkeárnyalatos kép
|
Indexelt kép
| 
Valódi színezet
|
A grafikus rendszerek az RGB modellt általában kiterjesztik egy alpha csatornával, ami jellemzően ugyanannyi bitet tartalmaz, mint az egyes színkomponensek. Ilyen RGBA modellt használ például az OpenGL vagy a DirectX is az áttetszőség kezeléséhez. A szokásos 8 bitet feltételezve ez azt jelenti, hogy 256 szint segítségével adhatjuk meg azt, hogy az adott képrészlet milyen mértékben vesz részt a végső színérték kialakításában. Az alpha csatorna segítségével lehet összemosni több képet (alpha blending), így hozva létre áttetsző felületeket (pl. ablakok, vízfelület, stb.), vagy bemozdulás hatást (motion blur).
Színmodellek
A színmodell egy absztrakt matematikai modell, ami megadja azt, hogy a színek miképp írhatóak le számokkal (jellemzően három vagy négy értékkel, amelyeket színkomponenseknek is nevezünk). Ha a modellhez rendelkezünk annak a pontos leírásával is, hogy a komponenseket hogyan kell megjeleníteni, akkor a színek egy halmazát kapjuk, amelyek egy színteret alkotnak.
A TV, a számítógép és a hasonló eszközök jellemzően az additív színkeverést használják a piros, zöld és kék alapszínekkel. Ezek a komponensek a szem megfelelő receptorait fogják stimulálni. Ez a modell az RGB színteret írja le. Az alapszínek ilyen kombinációja az emberi szem által érzékelhető színárnyalatok nagy részét lefedi.
Szubtraktív színkeverésnél a cián, magenta és sárga alapszíneket használjuk. Gyakran a feketét is felhasználjuk a sötétebb tónusokhoz. Ezt a rendszert CMY vagy CMYK (Cyan, Magenta, Yellow, Black) színtérnek nevezzük.
Speciális célokra léteznek még egyéb, pl.: HLS, HSV színterek is.
Kapcsolódó hangfelvételek
Kapcsolódó animációk
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
