Eljárások definiciójának sorrendje

Az alprogramokat mindig valamely osztály belsejében kell definiálni. Egyetlen osztály több alprogramot is tartalmazhat.

Egyes programnyelveken az alprogramok definiálási sorrendjére megkötések vannak. A C# nyelven azonban az alprogramokat az osztály belsejében tetszőleges sorrendben definiálhatjuk, erre semmiféle megkötés nincs.

A MAIN mint eljárás

A program futása során alprogramokat kell végrehajtania. Van egy kitüntetett alprogram, amelynek a neve speciális, kötött. Ez az alprogram definiálja a program kezdőpontját. Az első utasításának végrehajtásával kezdődik a program futása, és amennyiben ezen alprogram utolsó utasítását is végrehajtottuk, úgy a program futása befejeződik.
A C#-ban ezen alprogram a Main() nevű alprogram. Minden C# programnak tartalmaznia kell egy ilyen Main() nevű alprogramot, de az lényegtelen, hogy ezen Main() melyik névtér melyik osztályába kerül. A fordítás és kódgenerálás végén az .exe file-ba a megfelelő helyre be fogja írni, hogy hol is van pontosan ez a Main() függvény, így a program indulásakor azonnal a Main() első utasítására fog kerülni a vezérlés.
A Main() alakja:
public static void Main()
{
// itt kezdődik a program
// …
// és itt is ér véget.
}

Eljárások saját változóinak hatásköre

Amennyiben egy alprogram változót deklarál az utasítástörzsében, annak hatásköre az őt befoglaló blokk végéig tart, ez legfeljebb az alprogram utasítástörzsének vége lehet.
public static void Akarmi()
{
int x = 10;
…
}
Ezen x változó hatásköre az eljárás utasítástörzsét bezáró blokkjellel (}) ér véget. A változóra a hatáskörén kívül hivatkozni nem lehet, így hibás az alábbi kód:
public static void MasikAkarmi()
{
Console.WriteLine(”X={0}”,x);
}
A hatáskör zártsága miatt semelyik alprogram nem hivatkozhat a másik alprogram valamely változójára. A változók minden alprogram saját, egyedi változói (lokális, helyhez kötött változók).

Eljárások saját változóinak élettartama

Amennyiben egy alprogram változót deklarál az utasítástörzsében, annak hatásköre az őt befoglaló blokk végéig tart, ez legfeljebb az alprogram utasítástörzsének vége lehet.
public static void Akarmi()
{
int x = 10;
…
}
Ezen x változó élettartama dinamikus. Ez azt jelenti, hogy a program indulása pillanatában még nincs benn a memóriában, és az alprogram lefutása után sem marad benne.
Az alprogram változói csak akkor kerülnek be a memóriába, amikor az alprogram elindul. Az alprogram törzsében lévő utasítások hivatkoznak ezekre a változókra, használják őket. Amikor azonban az alprogram futása befejeződik, elérjük az utasítástörzs végét, a visszatérés után az alprogram minden változója a memóriából automatikusan eltűnik (felszabadul).
Vagyis az alprogramon belül deklarált változók csak addig élnek, amíg az alprogram fut. Sem előtte, sem utána nem foglalják a memóriát.

Több eljárás között megosztható változók deklarálása

Az alprogram belsejében deklarált változók az adott alprogram saját változói, a bennük elhelyezett értékhez más alprogramok nem képesek hozzáférni, mivel kívül esnek a változók hatáskörén.
Van lehetőség olyan változók létrehozására, amely azonban megosztott, közös az alprogramok között. Az ezekben a változókban elhelyezett értékekhez minden alprogram hozzáférhet.
Ezen változókat (valójában osztályszintű mezők) az alprogamokon kívül, magában az alprogramokat is tartalmazó osztályban kell deklarálni, és az alprogramokhoz hasonlóan static jelzővel kell ellátni őket:
Pl.:
class Példák_06
{
static int osszeg;
static void OsszegSzamitasa( int[] v )
{
osszeg = 0; // a közös változó
foreach( int x in v)
osszeg = osszeg + x;
}
public static void Main()
{
int[] t = new int[6] { 4, 8, 3, 7, 8, 3 }; // ’t’ feltöltése elemekkel
OsszegSzamitasa ( t ); Console.WriteLine(”Az elemek osszege={0}”, osszeg );
}
}