Informatika 9-12. évfolyam | Sulinet Tudásbázis

Tananyag választó:

PHP

A HTML-t eredetileg statikus weblapok leírására találták ki. A statikus weblapot készítője megírja, azaz HTML-ben kódolja annak tartalmát és formáját, majd feltölti egy web szerverre. A web szerverről már bárki letöltheti az oldalt saját gépére.
A statikus weboldalak elkészítésük után sem tartalmukban, sem formájukban nem változnak. A weblapokkal szemben támasztott elvárásoknak a legritkább esetben felelnek meg a statikus oldalak.
Sokkal gyakoribb az, hogy az oldalak dinamikusak, azaz olyan adatokat jelenítenek meg, amelyek időközönként megváltoznak. Ilyenkor a weblap formájának általában nem kell lecserélődnie, de tartalmának igen.
Gondoljunk például egy autóbusz-menetrend, egy pizzafutár-szolgálat vagy egy on-line újság oldalára. Az ilyen oldalakat nem lehet percenként, manuálisan átszerkeszteni, tehát statikus formában nem tárolhatók.
Ezen a problémán segítenek a szerver oldali szkriptek. Amikor a felhasználó egy dinamikus oldalt kér le, a web szerver kezdeményezi a megfelelő szerver oldali szkript futtatását. A szkript futás közben weblapot állít elő, amit a web szerver aztán elküld a felhasználóknak.
A dinamikus weblap tehát nem tárolódik a szerveren közvetlenül HTML formában. Az oldal mindig akkor „születik meg”, amikor a szerver oldali szkript lefut.
Számos nyelv alkalmas szerver oldali szkriptek írására. Közöttük a legismertebb és leggyakrabban használt a PHP nyelv.
A nyelvet eredetileg HTML űrlapok készítésére és feldolgozására fejlesztették ki, de napjainkban rendkívül széles körben alkalmazzák a hálózati kommunikációban. Anyagunk terjedelme nem engedi meg a nyelv bemutatását, de mivel szintaxisa nem tér el jelentősen az ActionScript-étől, a PHP kód könnyen érthetővé válik.
Egyelőre elég tudnunk, hogy
a PHP programot <? ?> jelek közé kell zárni,
minden sort pontosvessző „;” zár,
a print és echo utasítások adatokat írnak ki. Amennyiben a PHP weblapot állít elő, ezekkel az utasításokkal írhatjuk meg a HTML kódot, amit aztán a web szerver elküld a web böngészőnek.
a PHP változók nevei „$” jellel kezdődnek, pl.: $nev
a szövegekbe írt változók értékét a PHP behelyettesíti a szövegbe.
Lássunk egy példát! A következő PHP kód weblapot állít elő.
<?php
$ceg=„Macromedia”;
$szoftver=”Flash”;
$verzio=”MX 2004”
echo „$ceg $szoftver \n”;
echo „$verzio\n”;
echo „<hr>”
?>
Az előállított HTML oldal forrása:
Macromedia Flash 
MX 2004
<hr>
Természetesen a fenti példa mindig ugyanazt az oldalt állítja elő, de ahhoz, hogy megértsük a PHP alapjait, egyelőre ennyi elég.

CGI

A CGI, Common Gateway Interface szerver oldali szkriptek, és web szerver összekapcsolását lehetővé tévő csatolófelület. Amikor a kliens egy szerver oldali szkript címét adja át a web szervernek, akkor az a CGI-n keresztül elindítja a szkriptet futtató környezetet, amely a szkript futásának eredményét, ismét csak a CGI-n keresztül visszaadja a web szervernek, az pedig a kliensnek.

Perl

A Perl a PHP-hez hasonlóan elsősorban szerver oldali szkriptek írására kifejlesztett igen hatékony, széles körűen alkalmazható nyelv. Az utóbbi időben mégis teret veszített a PHP-vel szemben, talán valamivel körülményesebb nyelvtana miatt.

A PHP Flash függvényei

A PHP-t elsősorban arra használjuk, hogy dinamikusan szolgáltasson adatokat egy Flash mozinak, és hogy lehetővé tegye a „web szerveren túli” világ elérését.
Ehhez a Flash getURL, loadVariables, illetve loadVariblesNum parancsai általában elegendőek, az XML kezelés pedig még tovább bővíti lehetőségeinket.
Nem árt azonban tudni, hogy a PHP rendelkezik egy egészen speciális függvénycsoporttal, a Shockwave Flash függvényekkel. E függvények segítségével, nem adatokkal láthatjuk el a mozit, hanem az SWF fájl valós időben történő, dinamikus előállítására van lehetőség.
A Shockwave Flash függvényekről a PHP manual-jában olvashatunk részletesen.

Adatátadás PHP programnak

A PHP szkripttel az oldalt lekérő URL -hez vagy a http fejléchez illesztett paramétereken keresztül tartjuk a kapcsolatot.
Ha például egy oldalt így címzünk meg:
http://szerver.szevezet.domain/test.php?nev=Jani
Akkor a PHP szkriptben automatikusan létrejön egy $nev nevű változó, „Jani” értékkel.
Amennyiben a test.php tartalma az alábbi:
<?php
echo „Szia $nev ”;
?>
Az előállított HTML forrása ez lesz:
SziaJani 
A Flash szintén paraméterek formájában képes adatokat küldeni egy PHP szkriptnek. A paraméterek továbbításának egyik eszköze a getURL parancs.
Írjuk be egy gombkódba az alábbi forrást:
on(release){
...var nev:String = "Éva";
...var szuletett:String ="1984"
...var kor:Number = 22;
...getURL("http://szerver.szervezet.domain/flash/flashvars.php", "_blank");
}
Készítsük el és töltsük fel a flashvars.php-t az általunk elérhető webterület /flash könyvtárába:
<?php
foreach($HTTP_GET_VARS as $key=>$value){
print "Változónév: $key, érték: $value ";
}
?>
A gombra kattintva a Player új böngészőablakot nyit, felveszi a kapcsolatot a web szerverrel, elküldi neki a változókat, majd a letöltött oldalt ide helyezi el:
Változónév: nev, érték: Éva
Változónév: szuletett, érték: 1984
Változónév: kor, érték: 22