A modellalkotás szakaszai
A modellalkotás alapja minden esetben a valóság. A valós rendszer általában túlságosan összetett, pontos matematikai leírása bonyolult volna, de általában szükségtelen is. Az esetek többségében elegendő a valós rendszer egy részének modellezése. Természetesen nem hagyhatunk figyelmen kívül a megismerés szempontjából fontos részleteket. A megfelelő részrendszer elkülönítése után, a megfigyelések alapján elkészítjük annak matematikai modelljét, amelyben megfogalmazzuk az azt leíró összefüggéseket. Az ezek alapján készült számítógépes program a választott részrendszer számítógépes modellje.
A program használatának (számítógépes szimuláció) eredményét összevetjük a valós rendszer viselkedésével. Ha a szimuláció eredményes, azaz a kívánt pontossággal közelíti a valós rendszert, akkor helyesnek fogadjuk el a modellt, és alkalmas a valós rendszer (adott keretek között történő) megismerésére. Ellenkező esetben a matematikai modell további finomítást igényel.
Valamely természeti, gazdasági, társadalmi, stb. rendszer viselkedését leíró olyan matematikai összefüggések összességét, amelyeket a vizsgált rendszer megfigyelése révén hoztunk létre, a rendszer matematikai modelljének nevezzük.
A modellalkotáshoz általában kevesebb információ áll rendelkezésre, mint amivel a valós rendszer teljesen leírható volna, tehát a valóságot csak bizonyos szempontból közelíti megfelelően.
A modell alkotásának, a modellezésnek valójában az a célja, hogy a modell felhasználásával a valós rendszer azon tulajdonságaira is tudjunk következtetni, amelyeket a valóságban nem áll módunkban megfigyelni.
Ez a folyamat a szimuláció.
Tehát a modell készítésének célja maga a megismerés.
A megismerés folyamata
A megismerés folyamatában nagy szerepe van a természetes, illetve kísérleti körülmények között lezajló változások megfigyelésének. A megfigyelések során összegyűjtött adatok kiértékelése révén fogalmazhatunk meg összefüggéseket, szabályokat, törvényeket.
A modellalkotás szerepe a megismerésben
A megfigyeléseket gyakran szimulációval egészítjük ki. A szimuláció során szerzett tapasztalatokat is fölhasználjuk a valós rendszer megismerésében.