Matematikai modellek
Az 1970-es évek a matematikamodellek megjelenését hozták, megszületett az árnyalási modell (1971), a textúrák modellje (1974), a csillanás modellje (1977), majd pedig a Bump mapping-modell (1978). Ez utóbbi lehetővé tette, hogy a modell megvilágításának ügyes beállításával ne kelljen a modellt alkotó sokszögek számát megnövelni. Ez azért fontos, mert minél bonyolultabb egy modell, annál időigényesebb a megjelenítésére vonatkozó adatok kiszámítása.
Az új modelleket természetesen már felhasználták a filmesek, például a Tron című filmben (1982), vagy a Star Trek II. részében, a híres Genesis-effektben. 1984-ben elkészült az első olyan film, amely teljesen a számítógépes speciális effektekre épült, ez a film Az utolsó csillagharcos volt.
Ebben az évben jelent meg az első, kereskedelmi forgalomban kapható 3D-s szoftver is (Wavefront Technologies). A számítógépes animáció térnyerését és elismerését jól példázza, hogy 1988-ban a Pixar által készített Tin Toy-t Oscar-díjjal jutalmazták. 1991-ben mutatták be a Terminátor 2 című filmet, amely ismét elkápráztatta trükkjeivel mind a szakmát, mind a közönséget.