Animációs film
Az animációs film megszületése óta az egyik legkedveltebb filmtípus, hiszen alkotója a képzelet abszolút szabadságát élvezve olyan világot teremthet, melyre más filmfajták nehezen képesek. Szoros rokonságban áll a képregénnyel (Garfield, Asterix), de merít a mozifilmek műfaji, cselekményvezetési, dramaturgiai, sőt beállítási és plánozási sémáiból is.
Az animáció olyan filmkészítési technika, amely élettelen tárgyak (általában bábok vagy rajzok, ábrák, stb.) „kockázásával”, azaz képkockánkénti rögzítésével, olyan illúziót kelt a nézőben, mintha a szereplők megelevenednének vagy élnének.
Az animációs filmeknek számos változata létezik, közvetlenül a filmre rajzolástól kezdve a homokkal rajzoláson át az élő szereplőkkel együtt játszó rajzfigurákig.
A számítógép segítségével az animáció egyre közelebb jut a valós, életszerű lények reális mozgatásához, mára már korlátlan fantáziájú filmeket lehet előállítani a virtuális ábrázoló eszközök, hang, kép, térhatás segítségével. A néző egyre nehezebben tudja eldönteni, hogy rajzolt vagy fotózott világot lát-e, a szereplő élő vagy csak egy animált figura.
Az egymás után körülbelül 16 képkocka/másodperc vagy nagyobb sebességgel levetített animációs filmeket már folyamatos mozgásnak érzékeljük. Az animációs filmet szívesen használja a reklámszakma, az oktatás és a szórakoztatóipar.
A mozgóképi megjelenítés egyik technikája. Részben képzőművészeti, részben mozgóképi eszköztárral él. Különböző anyagok (pl.: homok, papír, gyurma), tárgyak vagy bábok ”animálása”, életre keltése, mozgatása.
Az animációkészítés története
Az animációs film (és ezen belül a rajzfilm) az elmúlt évtizedek egyik legkedveltebb filmműfaja, amely minden nézőre korhatár nélkül hatással van. A rajzfilm valójában nem új művészet, közel 200 éves múltra tekinthet vissza. Valójában J. Plateau professzor első, 1835 körül végzett kísérletei során született meg, a sztroboszkópos jelenségek vizsgálatai közben. Az ennek nyomán napvilágot látott sztroboszkópos készülékek, az életkerék és más néven forgalomba került játékok a felvevőgép nélkül készült rajzfilmek ősei voltak. Fejlettebb változata Reynaud "Optikai színházában" található.
Az első "igazi" rajzfilmeket, amelyek már a felvevőgép segítségével készültek, Stuart Blackton 1906-ban, Emile Gohl pedig 1908-ban rajzolta. Ettől kezdődően indult meg a rajzfilmek készítése az egész világon.
A rajzfilm klasszikusa a harmincszoros Oscar-díjas amerikai rajzfilmrendező-producer, Walt Disney. 1927-ben alapította önálló stúdióját, s ekkor születtek első híressé váló figurái is, Mickey egér, Donald kacsa, Pluto kutya. A '30-as években sorozatai annyira népszerűek voltak, hogy a Disney cég már több ezer embert foglalkoztatott. Disney egész estés filmjei honosították meg a rajzfilmiparban a játékfilm hosszúságú animációt (Hófehérke és a hét törpe 1938, Bambi 1942, Hamupipőke 1949).
A rendkívül sok fázisrajzból összeálló, s ezért nagyon élethűen mozgó, humoros emberi tulajdonságokkal felruházott Disney-figurákat sok stúdió utánozta.
Az uralkodó Disney-stílushoz, és Disney gyerekközönségnek szánt, nagyipari jelleggel készített rajzfilmjeihez képest Európában másként alakult a rajzfilm sorsa. A legjelentősebb műveket már a '20-as évektől független, kísérletező természetű képzőművészek készítették, mint a német Oskar Fischinger, Wilter Ruttmann, Berthold Bartosch, az orosz származású, Párizsban élő Alexandre AlexeiefI, az angol Anthony Gross, a magyar származású George Pal.
Ruttmann (Fényjáték Opus 1.2.3., 1921) és Fischinger (Lelki konstrukciók, 1927) absztrakt animációi az avantgárd képzőművészet és a mozgókép taIálkozásának rendkívüli dokumentumai. Fischinger és Bartosch filmjei erősen hatottak AlexeiefIre, aki az amerikai Claire Parkerrel és a közösen feltaIált "gombostű technikával" készítette el Muszorgszkij Egy éj a kopár hegyen (1933) című művének adaptációját.
A következő évtizedekben seregnyi független animátor művelte a kísérleti animációt Európában, Kanadában, Japánban és az USA-ban egyaránt. Közülük legjelentősebbek a következők: a '40-es évektől Kanadában dolgozó Norman McLaren, aki közvetlenül a filmszalagra rajzolt munkáival lett híres. Nevéhez más technikai újítások is kapcsolódnak (pl. a pixilláció). A cseh Karel Zeman, aki többek közt élő színészeket együtt animált modellekkel és rajzokkal (Utazás az őskorba, 1954).
A sajátos humorú, szintén cseh Jirí Trnka, aki bábtechnikával dolgozta fel többek közt Hasek Svejkjét (Svejk, a derék katona, 1954).
Komoly hagyományai vannak a lengyel kísérleti animációnak is (Walerian Borowczyk: A ház, 1957, Zbigniew Rybczynski Tangó, 1980).
Az orosz animáció világviszonylatban is jelentős alakja Jurij Norstein volt. Mesék meséje (1979) c. filmje lett az 1984-ben megrendezett Los Angeles-i "animációs olimpiászon" minden idők legjobb animációs filmje.
A modern animáció számára a komputertechnika által lehetővé tett animálási lehetőségek jelentik a legnagyobb kihívást. Az úttörők közt említhetjük John Whitneyt, Larry Cubát és David Brodyt, a magyar származású Peter Földest. A komputer-animáció az egész estés filmeknek is komoly lökést adott, főként Japánban és az USA-ban. Az első, teljes egészében komputertechnikával készült animációs nagyjátékfilm az amerikai Toy Story (John Lasseter, 1996).
A '30-as évektől a magyar rajzfilm is jelentős. Bortnyik Sándor reklámművészeti iskolája, Macskássy Gyula, Kassowitz Félix munkássága nemzetközi mércével is elsőrangú. Olyan világhírű animátorok kezdik pályájukat Magyarországon, mint John Halas (Halász János), a londoni Halas and Batchelor nevű rajzfilmstúdió alapítója, a francia animációs film nagy alakja, Jean Image (Hajdu Imre), vagy a már említett többszörös Oscar-díjas Pál György (George Pal), a holland rajzfilm megalapozója.
A 70-es, '80-as években a magyar rajzfilm jelentős rangot vívott ki magának a rajzfilmgyártásban. A legismertebb magyar animátorok - Dargay Attila (Ludas Matyi, 1976); Nepp József (Gusztáv, 1964-től, A Mézga család különös kalandjai, 1968, Kérem a következőt!, 1974, Hófehér, 1983); Reisenbücner Sándor (Isten veled, kis sziget, 1987); Jankovics Marcell (Sziszifusz, 1975, János vitéz, 1973, Az ember tragédiája, 1989-től); Cakó Ferenc (Ab ovo, 1987, Hamu, 1992); az Oscar-díjas Rofusz Ferenc (A légy, 1981) számtalan díjat, elismerést kaptak külföldön is.
Az állami kézben lévő Pannónia Filmstúdiót - a Walt Disney, a Hanna-Barbera, a Szojuzmultifilm és a japán Toei mellett - a világ öt legjelentősebb rajzfilmműhelye között tartották számon.
Napjainkban a hajdan híres magyar rajzfilmművészet komoly pénzügyi nehézségekkel küzd (elsősorban azért, mert a '90-es években szinte teljesen megszűntek a jelentős televíziós megrendelések). A ma ismert, sok tehetséget összegyűjtő kisebb magánstúdiók (pl. a Varga Stúdió, a Kecskemét Film) főként külföldi bérmunkákból tartják fenn magukat.
A rajzfilmek sokáig a moziműsor részét képezték. A '80-as évekre azonban a rövid animáció kikopott a filmszínházakból, és természetes otthona a televízió, illetve a mind több önállóan megrendezett animációs filmfesztivál lett (Annecy, Zágráb, Ottawa, Hirosima, Kecskemét).
Rajzfilm
A rajzfilmkészítés elsőrendű követelménye a rajztudás. A technika a filmfelvétel a filmfelvevő gép reproduktív tulajdonságát használja fel, és megadja annak lehetőségét, hogy a rajz holt vonalai élő-mozgó valóságot tudjanak érzékeltetni. A hivatásos film ennek megvalósításához képzőművészeket, technikai felszerelést és a műszaki dolgozók egész seregét mozgósítja.
A klasszikus rajzos filmben a fázisrajzolók a figurák mozgásának minden fázisát külön megrajzolják, illetve beállítják, a kamera ezeket rögzíti, s a felvett fázisképek gyors egymásutánja kelti a mozgás illúzióját. Ez az eljárás nagyon lassú, hiszen egy egész estés rajzfilm – például a Walt Disney Hófehérke és a hét törpe (1938) című filmje - több mint százezer fázisképből áll.
Kollázsfilm
A kivágott mértani formák és figurák mozgatásának technikája a rajz- és az árnyfilmből, továbbá az időszakos mozgatásból alakult ki. Művészetét tekintve elvont, szemléltető, illetve szórakoztató jellegű műfaj. A kivágott mértani formák és alakzatok mozgatásának lényege az átalakulás, átformálódás. Gyakran használják mesefilmek készítéséhez, mert a figurákat (a mesék hőseit) ugyanígy kartonból, papírból el lehet készíteni, továbbá fázisrajzokra, illetve fázisfigurákra nincsen szükség. A figura feje és végtag nincsenek a törzzsel összeerősítve - szabadon, de csak síkban mozgathatók.
Bábfilm
A bábfilm művészetét mozgatható végtagú bábukkal juttatja érvényre. A bábfilm előnye a többi animációs filmekhez képest, hogy a térbeli figurákkal és díszletekkel valóságos hatást nyújt. A bábfilmek csoportjába a marionett-bábokkal, a zsákbábukkal és a térbeli bábukkal készített filmeket is besorolják. Bábfilm azonban kizárólag a térbeli bábukkal készített animációs filmnek a neve. A marionett-bábokat és a zsákbábukat képzett bábművészek mozgatják. A mozgás térben és időben folyamatos, tehát nem szakaszos, mint a térbeli bábuk mozgatásakor. Ezért a filmfelvevő géppel csak a mozgást örökítjük meg, vagyis egy idegen művészetet reprodukálunk. Filmszerűségét a zsák- vagy marionett-bábukkal készített film a vágás és a beállítások változtatásával kapja meg. Az igazi bábfilmben a bábuk animációval, szakaszos fázisbeállítással és az egyesmenettel "mozognak", a mozgás pedig semmilyen formában nem korlátozott.
Számítógépes animáció
Az animáció akár minden képkockája tükrözheti a számítógép által generált mesterséges világot. A mai modern animációs programok avatott kezekben már nagyon valósághű képeket hozhatnak létre (3Dstudio MAX, Softimage, Lightwave, Wavefront stb.) A számítógép a beállított paramétereknek megfelelően, figyelembe véve a kameramozgásokat és a fényviszonyokat, egyenként számolja ki a másodpercenkénti 25 képkockát. Az animáció vagy automatikusan összefűződik, vagy valamely vágó programban fűzhetjük össze, és a sok képkocka lejátszható egy egésszé.
Ma már sok animációs film is számítógéppel készül, így sokkal kevesebb kézi rajzolásra van szükség.
Számítógépes animáció 2D
A számítógépes 2D animáció előnye a hagyományos, kézzel előállított animációval szemben: nem kell az összes mozgás fázist lerajzolni, a képkockákat és háttereket kézzel kifesteni, kevesebb animátorra, rajzolóra, színezőre van szükségünk, és az egyes műveletek felgyorsultak. Az első dolog, amit a hagyományos 2D-s művészek igazán magukévá tettek, az a harmadik dimenzió, vagyis a z-sík. A hagyományos celluloid animátorok olyan karaktereken és tárgyakon dolgoztak, melyek térbeli kapcsolatait rajzban kellett leírni egy kamera perspektívájából. A síkból való kilépés, a 2D-s látvány áthelyezése a 3D világba azt eredményezte, hogy az animátoroknak most a karaktereik fizikai állapotára, a tárgyaikra és 3D-s tömegükre kell koncentrálniuk.
Számítógépes animáció 3D
A háromdimenziós számítógépes animációk speciális, úgynevezett háromdimenziós számítógépes programokban készülnek (3D stúdió, Maya stb.)
Az animáció történetének új korszakához érkeztünk. A számítógépek fejlődésével a hagyományos animációs filmek háttérbe szorultak az USA-ban. Az új technológia eleinte csak hasznos szolgálatára vált az animációnak, de aztán virágzó, milliárd dollárokat érő üzletté nőtte ki magát. A számítógépes filmek nem csupán beépültek a többi film közé, hanem egyenesen taroltak. Ők a napjaink mamutjai, kicsi egerei és verdái.
A számítógépes filmek utat törtek maguknak, animációs stúdiók alakultak Torontóban, Londonban, Barcelonában, San Rafaelben, Kaliforniában és Atlantában, Georgiában.
Animációs film alkotási folyamata
A rajzfilm felvételekhez felhasználhatjuk a meglevő felvevőgépet, amelyet a trükkasztalon használunk.
A megvilágítást a kétoldalt felszerelt reflektorok adják. Az asztallapon van a rajzok pontos helyzetét biztosító tüske és a rajzokat leszorító üveglap. A leszorító üveglapot keretbe is lehet szerelni, és a keretet felhajthatóan kiképezni.
A rajzfilm alakjainak és háttereinek tervezéséhez, átmásolásához tervező- és másolóasztalra van szükségünk. Ezen készülnek a vázlatok, a körvonalrajzok és a végleges fázisrajzok. Ehhez egy alulról átvilágítható, nyílással ellátott rajztáblát használnak. Az átvilágításnak az a célja, hogy a fázismásoló-asztal rajzainak körvonalait pontosan tudjuk a körvonalrajzokról a végleges papír vagy celluloid lapokra átrajzolni. A megfelelő terv-, illetve vázlatrajzokat azután végleges vonalakkal egy újabb, lyukasztott papírlapra rajzoljuk át. A körvonalrajzokról újbóli átmásolással készítjük el a fázisképeket rajzlapra vagy celluloid fóliára. A fázisképeket végül a megfelelő részeken kifestjük.
A filmrajz átmenet a rajzművészet és a karikatúra technikája között. Minden apró, fölösleges vonal munkatöbblet a fázisrajzok elkészítésekor. Jól meg kell gondolni, hogy egy-egy vonal, amely ugyan jobban kihangsúlyozná a figurát, megéri-e a vele járó többletmunkát. Sok részletet legfeljebb a háttérrajz tartalmazhat, mert azt csak egyszer kell elkészíteni.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
