A kitágult világ a tudásszerzés tere már nem csak az iskola

A kitágult tudástér következtében a tanulók már nem csak az iskolában tanulnak. „A digitális taneszközök gyakran hatékonyabbak a hagyományosaknál. Napjaink pedagógiáját a tudáskoncepció változása jellemzi. Immár nem elég szűkíteni, vagy éppen bővíteni, aktualizálni a tananyagokat, újra kell gondolnunk a tanulás és a tudás fogalmait is. A tanulás színtere megváltozott – az információs társadalom erőforrásai megnyíltak, s felértékelődött az iskolán kívül: a diák otthonában vagy a szabadidő színterein szerzett tudás. A diák már nem csak hétköznapi tapasztalatokon alapuló naiv elméleteit, hanem például digitális hírforrásokból szerzett naprakész, hiteles, életszerű ismereteket is hoz az iskolába.
Nemcsak többet és mást hoz magával, de mást és sokkal többet is kér a diák: a magán-tudástérhez hasonlóan izgalmas, dinamikus és friss tanulnivalót. Az iskolai tudás és az iskolai műveltség vizsgálatai azonban sajnálatos módon azt igazolják, hogy kevés a hozzáadott érték és erős a szegregáció: nagyok és egyre növekszenek a különbségek iskolák és osztályok között (Csapó, 2001, 2002).
A hagyományosan magas színvonalú természettudományos és matematikai képzés eredményessége és vonzereje is csökken, s ennek hamarosan érezzük majd a hatását a gazdaságban is. (MONITOR 2002). A neveléstudományi kutatás azonban, szerencsés módon, nemcsak feltárja, de orvosolja is a bajt: bebizonyosodott, hogy kritérium-orientált kompetenciafejlesztéssel hatékonyan kompenzálhatók a vizsgálatokban feltárt hiányosságok. (Nagy, 2000)
A nemzetközi oktatáspolitika egyre nagyobb mértékben alkalmazza a neveléstudományi kutatások eredményeit. Azokban az országokban, ahol nincs központi tanterv, az általános képességek fejlesztése kerül előtérbe. A matematikatanítás és a természettudományos képzés megújításában a piaget-i műveleti gondolkodás fejlesztése áll. A kognitív pszichológia eredményei pedig az előadásom központjában álló digitális pedagógiát is segítik, hiszen az emberi információfeldolgozási folyamatokra hívják fel a figyelmet, s az információk hatékony szervezését, tárolását és felidézését tanítják. (Magyar 2006)

A klasszikus és digitális pedagógia elemzése

A klasszikus és a digitális pedagógiai, papír-alapú és multimédiás tananyag és tudásbázis – első két pontja a tartalom és eszköztár, valamint a tárolási rendszer alapján történik.
„Az eszköztár szerinti vizsgálódás szerint.
1. A hagyományos pedagógia tartalma és eszköztára fragmentált, az egyes tudáselemek (pl. könyvillusztrációk, jegyzetszövegek, teljes művek) elkülönülnek. A kapcsolatok létrehozása esetleges, a felhasználó műveltségétől és információkezelési technikáitól függ. A bővítés esetleges – a könyvkiadói elképzelésektől és a könyvtár anyagi helyzetétől függ […]
2. A digitális pedagógia tartalma és eszköztára a konstruktivista pedagógia intellektuális infrastruktúrája. Részelemei kiemelhetők az adattárakból és betehetők más adattárakba, könyvtárakba, tananyagokba […] A konvergens – reproduktív helyett a divergens - kreatív gondolkodásra nevelés a többféle feldolgozási rendszert megengedő ismerethalmazzal hatékonyan megoldható. A tárolási rendszer szerinti vizsgálódás szerint a hagyományos tárolási rendszer a szerkezetében évszázadok óta változatlan, bár új leíró kategóriákkal bővíthető archívum-logikát követi. A felhasználóra bízza az információk közötti kapcsolatok feltárását és kiépítését […].
Az SDT (Sulinet Digitális Tudásbázis) tudásmenedzsment rendszerében viszont a tárolás és előhívás rendszere könnyen változtatható, testre szabható.” (Magyar 2005)

Hagyományos tananyag és Digitális tárolás szemlélet

3. A klasszikus és a digitális pedagógia összehasonlítása a tananyag-előállítási modell alapján a következő.
„A hagyományos tananyag-előállítási modellben kizárólag erre jogosult és szakosodott szervezet (pl. könyvkiadó) lehet tananyagépítő. Munkáját szerzői, kiadói jog köti. A technológia olyan bonyolult és költséges, illetve olyan jogi szabályozókat tartalmaz, amelyek garantálják, hogy a felhasználó ne válhasson alkotóvá.
A digitális tananyag-fejlesztési kultúrában a kiadó, a tanár és a diák egyaránt tananyag-fejlesztővé válhat. Megfelelő minőségű akkreditációs rendszeren keresztül építhető be a saját tananyag a közös rendszerbe. A felhasználó egyúttal fejlesztő is.
Ez a felfogás összecseng a korszerű neveléstudomány eredményeivel. A vizsgálatok szerint nem elég a tanulókat felkészíteni az élethosszig tartó tanulásra, de a tudásszerzésre és tudásépítésre alkalmas értékeket, attitűdöket és motivációt is ki kell alakítani bennük. Mindehhez életszerűbbé kell tenni az iskolát és tevékenység révén végzett tanulással segíteni a gondolkodás fejlesztését.” (Magyar 2006)

Lineáris vagy visszacsatoló tananyagszervezés?

A klasszikus és a digitális pedagógiai második pontja a tananyag felépítés lineáris és visszacsatoló rendszer szerinti vizsgálata*. „A lineáris tananyagszervezés leíró szerkezetű: a tananyag a tudást ismeretek formájában tartalmazza…”. Ezzel szemben, hálózati tananyag-szervezési modell logikai struktúrát követ: az információ a hálózati kapcsolódásain keresztül él. „A hagyományos pedagógiát a statikus ágazati, tantárgyi szemlélet jellemzi, ezt jelképezi a pedagógusképzés szaktanári szervezete is. A korszerű tudásközvetítés azonban a tantárgyközi kapcsolatokra épít, interdiszciplináris szemléletű. Szervezési elve a tananyag-integráció, koncentráció és a kereszt-referenciák beépítése. A lineáris tanulásszervezésű iskola egyenletesen nagy terhelést ad és a tudás felhasználhatóságát a távoli jövőben ígéri. A digitális pedagógia az ismeretforrások rendezett közreadásával az éppen szükséges tudást nyújtja. A munka világában régóta alkalmazott modell a „just in time” learning, amikor az életszerű és hasznos tananyagot akkor hívom elő, és akkor gyakorlom be, amikor szükségem van rá – és nem előbb.” (Magyar 2006)

A tudásszerzés új modelljei

A tudásszerzés új modelljeinek ismertetése előtt az alábbi pontokba foglalhatók össze az előzmények:

• A leíró-szabálytanító oktatás eredménytelennek bizonyul: az iskolai tudás és a valódi ismeretek szétválását igazolják a kutatások.
• A nemzetközi vizsgálatok nem az elsajátított tudást, hanem a tudás alkalmazását vizsgálják.
• A konstruktív pedagógia eredményei azt mutatják, hogy az autentikus tanulási környezet
• Tudás-avulási prognózisok szerint a Gutenberg (tankönyv)-galaxis után a tudásbázisok kora következik.

A fenti pontok kifejtve a következők*:
„A leíró-szabálytanító oktatás eredménytelensége, az iskolai tudás és a valódi ismeretek szétválása Csapó Benő és munkatársai országos képességvizsgálataiban kimutatta, hogy az iskolai képzés sajnálatosan keveset ad hozzá a fiatalok tudásához, a legnagyobb szerepet a tanulási sikerességben még mindig a társadalmi környezet játssza.
A PISA 2003-as vizsgálatai világosan mutatják, milyen a ma a fejlett világban a kívánatos iskolai tudásról és műveltségről alkotott kép: nem az elsajátított tudást, hanem a tudás-alkalmazást mérik. Az ismeretek felhasználásának színvonalától függ, mennyire tekintheti magát sikeresnek egy iskolarendszer. Az oktatási informatika válasza erre a kihívásra: interaktív, testre szabható, ugyanakkor hiteles és korszerű tudásszerző környezetek létrehozása. Ilyen környezet a Sulinet Digitális Tudásbázis.
A konstruktív pedagógiai kísérletek eredményei a használható „köznapi és „ünnepnapi” műveltség kialakításában egyre jelentősebbek. Ez a paradigma épít a diák élményeire és tapasztalataira, saját információszerző munkájára és – a bővülő információs lehetőségekre alapozva - egyre kevésbé naiv elméleteire. […]
A nemzetközi oktatási eredményesség-vizsgálatokat tudás-avulási prognózisokként is felfoghatjuk. Eredményeik egyértelművé teszik a Gutenberg-tankönyvgalaxis végét és a dinamikusan bővíthető tudásbázisok szükségességét.” (Magyar 2006)

A tudásszerzés új modelljeinek bemutatása

SDT