Relatív címzés
A cellák tartalmazhatnak képleteket, a képletek hivatkozásokat. Például, ha a B3 cellába azt írjuk, hogy = B1 + B2, akkor a B3 cella értéke 2 lesz, ha B1 és B2 is 1. A képlet a B1 + B2. Ebben két cellahivatkozás is van: B1 és B2. Ez azért előnyös, mert a hivatkozott B1 és B2 cellákba írt értékek változásakor B3 értéke is újraszámítódik.
A B1 és a B2 úgynevezett relatív hivatkozások. Ha a B sorban lévő cellák tartalmát átmásoljuk a C sorba, akkor a C3 cella tartalma C1+C2 lesz. Azaz a képlet másolásával a relatív hivatkozások megőrzik relatív helyüket a képlet cellájához képest. A B1 a B3-tól balra volt kettővel. A C1 a C3-tól balra van kettővel.
Ez lehetővé teszi, hogy képletek másolásával gyorsan feltöltsünk egy táblázatot.
Valamely cella képletben megadott relatív helyzete a képletet tartalmazó cellához viszonyítva. A képlet másolásakor a hivatkozás automatikusan megváltozik. A relatív hivatkozás formája: A1.
Abszolút címzés
A cellák tartalmazhatnak képleteket, a képletek hivatkozásokat. Például, ha a B3 cellába azt írjuk, hogy = $B$1 + $B$2, akkor a B3 cella értéke 2 lesz, ha B1 és B2 is 1. A képlet a $B$1 + $B$2. Ebben két cellahivatkozás is van $B$1 és $B$2. A dollár jelek azt jelentik, hogy ezek a címek fixek (abszolútak), másolás hatására nem változnak. Természetesen a hivatkozott cella érték változása itt is változást eredményez. Ha most beírjuk B1-be, hogy 3, akkor B3 értéke azonnal frissül, és 4 lesz.
A $B$1 és $B$2 úgynevezett abszolút hivatkozások, azaz másolásra nem változnak. Ha a B sorban lévő cellák tartalmát átmásoljuk a C sorba, akkor a C3 cella tartalma $B$1+$B$2 lesz. Azaz a képlet marad, ami volt.
Abszolút hivatkozásra van szükség, ha a táblában fix helyen van egy érték, és erre az értékre sok helyen kell hivatkozni. Ekkor a képlet másolásánál a másolt képlet továbbra is a fix helyre hivatkozik.
Képletben a cella pontos címét adja meg a képletet tartalmazó cella helyzetétől függetlenül. Az abszolút cellahivatkozás formája: $A$1.
Vegyes címzés
A cellák tartalmazhatnak képleteket, a képletek hivatkozásokat. Például, ha a B3 cellába azt írjuk, hogy = $B1 + B$2, akkor a B3 cella értéke 2 lesz, ha B1 és B2 is 1. A képlet a $B1 + B$2. Ebben két cellahivatkozás is van $B1 és B$2. Mindkettő vegyes hivatkozás, mert csak az egyik részük abszolút, ami előtt dollár van, a másik részük relatív.
Természetesen, ha most beírjuk B1-be, hogy 3, akkor B3 értéke azonnal frissül, és 4 lesz.
A $B1 és a B$2 úgynevezett vegyes hivatkozás. A relatív részük úgy viselkedik, mint általában a relatív címek, az abszolút részük, mint az abszolút címek. Azaz, ha most a B sort átmásoljuk a C sorba, akkor a C3 tartalma az lesz, hogy $B1 + C$2. Mivel most egy oszloppal mozdultunk el, a relatív oszlop rész változott, az abszolút nem.
Ez lehetővé teszi képletek másolását egy soron belül, ha sorban valamelyik oszlopra fixen kell hivatkozni. Illetve képletek másolását oszlopon belül, ha valamelyik sorra fixen kell hivatkozni.
A képletben a cella címét úgy adjuk meg, hogy vagy a sorhivatkozás abszolút és az oszlophivatkozás relatív címzésű, vagy fordítva.
Tartomány címzés
A cellák tartalmazhatnak képleteket, a képletek hivatkozásokat. Hivatkozni lehet akár egy egész cellatartományra is. Például, ha a C3 cellába azt írjuk, hogy = SZUM(B1:C2), akkor értéke 4 lesz, ha B1, B2, C1 és C2 értéke is 1 (a SZUM a szumma függvény, a számok összegét számolja).
A cellatartomány megadásához a cellatartomány bal felső és jobb alsó sarkát kell megadni. Például a B1:C2 tartományban négy cella van: B1, B2, C1 és C2.
Mind a bal felső, mind a jobb alsó sorok megadhatók relatív, abszolút és vegyes hivatkozással is. A fenti példában mindkét sarok relatívan van megadva. Általában erre van szükségünk.
Egy cellatartományra a tartomány bal felső és jobb alsó cellájának címével hivatkozhatunk, azokat kettősponttal elválasztva. Például A1:B2.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
