A mount parancs
A mount paranccsal mondhatjuk meg, hogy egy meghajtót milyen könyvtárnévvel akarunk elérni, melyik lesz az a könyvtár, ami valójában a meghajtót jelenti. Pl.:
mount /dev/fd0 /meghajtok/flopi
Ha a flopin nem Linuxos fájlrendszer van (ext2 vagy ext3 helyett FAT), akkor a mount után kell a „-t msdos” kapcsoló.
Ezzel a paranccsal az első (a:) drive-ban lévő flopit lehet mountolni a /meghajtok/flopi könyvtárba (amit előzetesen létre kell hozni, különben hibaüzenetet kapunk). Ezután, ha a flopira akarunk valamit másolni, akkor célkönyvtárnak a /meghajtok/flopi parancsot kell megadni.
Unmountolni, azaz leválasztani az umount parancs segítségével lehet, paraméternek pedig vagy az eszköz (itt /dev/fd0) nevét, vagy a mount-könyvtárat (itt /meghajtok/floppy) kell megadni. A parancs visszaírja az összes nem mentett adatot a lemezre, leválasztja azt, majd kilép.
De nem csak a flopit, hanem a CD-t és az összes winchester-partíciót is mountolhatjuk. Az eszköznevek:
/dev/hdaX - Primary Master lemez, X-ik partíció
/dev/hdbX - Primary Slave lemez, X-ik partíció
/dev/hdcX - Secondary Master lemez, X-ik partíció
/dev/hddX - Secondary Slave lemez, X-ik partíció
/dev/cdrom - CD-ROM meghajtó
A formázás fontossága és fizikai háttere
A winchester mágneses alapú háttértároló, tehát a működése ugyanazon az elven alapszik, mint a magnó- vagy videószalagé. Itt viszont nem szalagok vannak, hanem korongok, és azon vannak a szabad szemmel nem látható mágneses darabkák. Amikor a winchester kijön a gyárból, tárolásra alkalmatlan, használat előtt meg kell formázni. Valójában egy inicializáló folyamatról van szó, a lemez használhatóvá válik, a fájlrendszer is kialakul, amit a formázás parancsával mi határozunk meg. Ezzel egy teljesen üres winchester vagy flopi jön létre. A pendrive-okat általában már formázva árulják. Gyakran használt fájlrendszerek a FAT32, NTFS, ext3.
A formázás veszélyei
Formázni azért fontos, mert enélkül nem lehet használni a lemezt, illetve néha szükség van egy „nagytakarításra”, a fájlrendszer helyreállítására. A formázással egy teljesen üresnek tűnő lemezt hozunk létre, vagyis megszűnik az összes adat, fájl elérhetősége, ami eddig rajta volt látszólag törlődik, csak speciális módszerekkel állítható vissza! Bizonyosodjunk meg róla, hogy a formázás előtt az összes nélkülözhetetlen dolgot átmásoltuk másik partícióra mentettük, vagy kiírtuk CD-re, mert utólag igencsak foghatjuk a fejünket!
Formázás
A Linuxban létezik egy mtools nevű csomag, amely a DOS parancsainak megfelelő parancsokat használ, csak mindegyik neve m-mel kezdődik. Pl. mcopy, mformat, mdir…
Még ekkor sem elég szimplán az mformat parancs, előtte ki kell adni az
fdformat /dev/fd0H1440
parancsot kell elsőként egy hagyományos 1,44 MB kapacitású flopilemez megformázásához kiadni . Ezután már használható az mformat a: parancs.
Szűk értelemben a háttértárolókat nevezzük meghajtóknak, pl. merevlemez-, CD/DVD- vagy floppy-meghajtó. Tágabb értelemben annak nevezhetjük a winchester partícióit külön-külön, illetve a virtuális CD/DVD meghajtókat. Windowsban és DOS-ban a meghajtókat külön betű jelöli, Linuxban a könyvtárszerkezeten belül kell nekünk meghatároznunk, hogy hol lehessen elérni a floppyt, stb., pl. a /meghajtok/floppy könyvtárban (már létező könyvtárnak kell lennie!).