A winchester felépítése

A winchester és a flopi elvi működése azonos, de míg az író-olvasó fej a flopi anyagához hozzáér, addig a winchesterben nem. A flopit hajlékonylemeznek is hívják, mivel a kemény tokjából kiemelve ez hajlékony műanyag lemezt láthatunk meg, a magnószalaghoz hasonló anyagú korong van benne, csak annál jóval vastagabb a hordozó.

A flopi korongját koncentrikus körökre osztották fel, így sávok alakultak ki. A sávokat kétféleképpen is fel lehet osztani szektorokra:

• minden szektor legyen ugyanakkora, bármelyik sávban is legyen (régen)
• sugarasan, tehát a szektorok „egymás fölött” vannak, a külsőbb sávokon nagyobbak.

Két egymás melletti szektort clusternek nevezünk, amit magyarul klaszternek is írhatunk. Egy szektor több bájtból áll (pl. 512, 1024…). Ha egy lemez szektorszámát megszorozzuk a szektor méretével, megkapjuk a kapacitását. Minderre a felosztásra, a szektorokra és clusterekre a fájlrendszer miatt van szükség.

A winchesterben is felosztott korongok vannak, csak nem hajlékonyak: innen a merevlemez elnevezés, és akár egy tokban több korong is helyet kaphat. Minden korongoldalhoz tartozik külön író-olvasófej, ezek egyszerre mozognak, vagyis a fejek korongjaik ugyanazon a sávja fölött vannak egy időben. Ezért az egy időpontban elérhető sávokat együtt cilindernek (hengernek) nevezzük.

A winchester

Mitől/hogyan tud meghibásodni a merevlemez?

A mágneslemezek relatíve sérülékenyek. A flopi már kimegy a divatból, de aki még használta, az nem felejti el, hogy idővel mennyire megbízhatatlan lesz, mivel minden fordulatnál az író-olvasó fej is koptatja, a szennyeződések folyamatosan rárakódhatnak. A winchester jobban védett, mivel a korongok egy hermetikusan zárt tokban vannak.

Mindkét adathordozó meghibásodni először is azért tud, mert mágneses. Eszünkbe ne jusson mágnes közelébe tenni a winchesterünket! Másodszor: a winchester korongjai több ezret is fordulnak másodpercenként. Elég elképzelni, mi történik, ha csak egy porszem rákerül a korongra!

Másolás, törlés közbeni áramszünet fizikailag nem tesz kárt ugyan a lemezben, de a fájlrendszert megzavarhatja. Például törlésnél mi már nem láthatjuk a fájlt, de még az általa foglalt hely nem szabadult fel, így kevesebb szabad hely lesz, mint kellene! Ilyen és egyéb hibák feltárása miatt van szükség lemezellenőrzésre.

Egy konkrét lemezellenőrző használata

Linuxos lemezellenőrző program az e2fsck.

Figyelem: Ne várjuk, hogy az e2fsck bármi csodát tegyen. Egyes esetekben, speciálisan akkor, ha hardverprobléma vagy több helyen sérült fájlrendszer van, az e2fsck használata csak súlyosbítja a problémát.

Minden esetben, mielőtt kézzel futtatnánk az e2fsck-t, készítsünk biztonsági másolatot az összes fontos fájlról!

A kézikönyvben (man) megtalálhatjuk az e2fsck teljes kézikönyv oldalát. Olvassuk el figyelmesen, és csak ezután futtassuk a programot egy biztonsági rendszerből. Indítsuk el a rendszert a CD-ről vagy a Linux telepítő lemezéről, és indítsuk el a biztonsági rendszert. Ne csatoljuk, mountoljuk fel a hibás lemezt, amint az a kézikönyvben is olvasható.

A fájlrendszer rendbe hozásához használható parancs, például ha a /dev/sda5 eszköz/partíció a sérült):

e2fsck -f -c -y /dev/sda5

A paraméterek jelentése:

• f : Csak akkor ellenőriz, ha a fájlrendszer nem tűnik jónak.
• c : A hibás blokkok keresése. Ezek megjelölésre kerülnek a területre való írás kiküszöböléséhez.
• y : "yes"-t válaszol az összes kérdésre. Ez esetben több ezer problémát kezelhet le anélkül, hogy egyenként jóvá kéne hagyni azok korrigálását. Ha nem akarjuk használni ezt a paramétert, egyszerűen elhagyható.

Ha az újabb próbálkozás az e2fsck-val nem hoz eredményt (az első próbálkozás a rendszer indításakor volt), az egyetlen fennmaradó lehetőség a legtöbb esetben a partíció formázása és újratelepítése.