Adatközlés
Az emberek szeretnek egymással beszélgetni. Ezt ma már többféle módon is megtehetik. Telefon, internet, postai levelezés, távirat, fax. Némelyik közülük viszont nem mindig alkalmazható, mert külső zavaró tényezők akadályozzák. Például egymástól 2 méterre álló ember beszélgetése zavartalan lehet, ha tiszta az idő, építkezési munkálatok nem zajlanak a háttérben. Ha viszont mindez vagy valamelyik egyike közrejátszik, nem biztos, hogy a közlendő zavartalanul érkezik a fogadó félhez.
Kommunikációs modell
Ahhoz, hogy egy bizonyos információ eljusson a kiinduló helyéről a célhelyre, különböző állomásokon kell keresztül mennie. Ha két ember beszélgetését vesszük alapul, akkor aki az információt közli, adónak, aki fogadja, vevőnek nevezzük. Az adó a közlendő információt jelekké alakítja. A jelek átviteléhez használt közeget csatornának nevezzük. A csatorna feladata az, hogy a kódolt jeleket eljuttassa az adótól a vevőig.
Azt az eszközt vagy személyt, aki a közlendő információt biztosítja, adónak nevezzük.
A jel az információ-átvitel eszköze.
Azt az eszközt vagy személyt, aki az információt fogadja, vevőnek nevezzük.
Az információ eljuttatásához szükséges közeget, ami a jeleket továbbítja a vevőhöz, csatornának nevezzük.
Emberi kommunikáció
Az ember többféle jel érzékelésére képes. A szem az optikai, a fül az akusztikus, az orr és a nyelv a kémiai, a bőr a mechanikai és a termikus formában terjedő jeleket fogja fel. Jeleket adó szerveink is kifejlődtek. Képezhetünk hangot, a kiválasztó szerveink segítségével szagokat, mirigyeink révén kis mennyiségben is hatásos hírvivő vegyületeket - feromonokat - tudunk előállítani, testünk hőt sugároz, izmaink segítségével mechanikai hatást tudunk kifejteni környezetünkre. Az emberek többféle jelrendszert használnak a kommunikációjuk megvalósítására, és a beszéden kívül mimikákat, gesztusokat alkalmaznak.
Az ember beszéd közben teljes jelrendszert használ. Nem csak a hangot továbbítja, hanem jeleket sugároz a viselkedése, mozgása, testtartása, mimikája és gesztikulációja is. Míg az arc izmai mondattól függően más és más arcformát vesznek fel, ez a mimika, addig a beszéd közbeni, többnyire kézmozgást, gesztikulációnak nevezzük. Ez a „nem szavakkal történő kapcsolatteremtés”, a metakommunikáció.
A közlés folyamatát, azaz az információ jelekké alakítását, a jelek átvitelét, visszaalakítását és értelmezését kommunikációnak nevezzük.
A zaj a környezet hatása a csatornára.
Zaj szerepe
A zaj a továbbítandó jeleket eltorzíthatja, legrosszabb esetben ki is olthatja, a vevő nem tudja értelmezni a kapott üzenetet. Például, ha nagyon sok ember beszélget egy teremben, akkor a messzebb lévők beszélgetéséből semmit sem lehet érteni, noha hangjuk elhallatszik hozzánk is, de a többi beszélgetés hangjaival keveredve érthetetlenné válik.
Ember és az eszközök
A köznapi értelemben hírnek nevezzük minden újdonságot hordozó, vagy tudásunkban megerősítő üzeneteket, ilyen pl. a rádióban a híradás. A rádióban elhangzó hírek azonban több elemet is tartalmaznak, amelyek nem fontosak a számunkra, elhagyhatóak is lehetnének. A terjengősséget is tartalmazó üzeneteket nevezzük közleménynek. Ezek a közlemények tehát terjengősek, a lényeget nem befolyásoló jeleket is tartalmaznak. Ez azt jelenti, hogy olyan elemek is vannak az üzeneteinkben, amelyeket elhagyva azok értelmezése nem változik meg.
Pl.: Ma 2006. július 10-e van, szerda délután 15 óra 30 perc.
Ha ebből a mondatból a szerdát és a délután szó elhagynánk, ezt kapnánk:
Ma 2006. július 10-e van, 15 óra 30 perc
Lehetne ezt még rövidebben leírni? A hónap nevét váltsuk át a neki megfelelő számmá, továbbá hagyjuk el az órát és a percet, helyébe a megfelelő írásmódot írva:
2006.07.10. 15:30:00
A példákban igyekeztünk az adott jelkészlet használata mellett minél rövidebb közleményeket előállítani. A tartalom elvesztése nélkül már tovább nem rövidíthető közleményt nevezzük hírnek. Ezen írásmóddal ugyan azt fejeztük ki, mint az eredeti mondatunkkal, csak rövidebben, tömörebben fejtettük ki mondanivalónkat.
A híreket az adó vivő jelekké kódolja kódoló, a vevő a kapott jeleket dekódoló segítségével értelmezhető információvá alakítja.
A legtömörebb formában előálló közleményt az informatikában hírnek nevezzük.
A kódoló az a berendezés vagy szerv, amely az információt jellé, a dekódoló, ami a jelet újra információvá alakítja.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
