Oszlopok

Számítógéppel készített dokumentumok tartalmazhatnak táblázatokat, azokban többek között számításokat végezhetünk, adatainkat rendezhetjük.

A Microsoft Excel táblázatkezelő program munkalapja oszlopokból és sorokból épül fel. Oszlopot alkotnak az egymás alatt található cellák, sort pedig az egymás mellett található cellák. Az oszlopokat betűkkel, a sorokat számokkal azonosítjuk, hasonlóan a sakktábla mezőihez.

Az első oszlop jele A, a másodiké B, és így tovább, az angol ábécé szerint. Amint az angol ábécé utolsó betűjéhez, azaz a Z-hez ér az oszlopok betűjelezése, az ábécé elölről kezdődik olyan módon, hogy a soron következő betűk elé kerül az A betű. Így innentől az oszlopazonosító már megduplázott betűkből áll, például AA, AB, stb. Amint ismét az ábécé utolsó betűjéhez érkezünk, az ábécé ismét előlről kezdődik, de most már a B betű kerül az egyes betűk elé, azaz BA, BB… . Ezzel a módszerrel azonosítjuk az oszlopokat. Az oszlopok betűjelezése IV-ig tart, azaz utoljára úgy megy V-ig az ábécé, hogy az I betű kerül az egyes betűk elé.

Sorok

A Microsoft Excel táblázatkezelő program munkalapja oszlopokból és sorokból épül fel. Az egymás alatt található cellák oszlopokat alkotnak, az egymás melletti cellák pedig sorokat.

Az oszlopokat betűvel, a sorokat számmal jelöljük.

A sorok száma az első sortól kezdve lefelé nő egyesével több tízezer sorig.

A cella

Az Microsoft Excel táblázatkezelő program munkalapja oszlopokból és sorokból épül fel. Az oszlopokat betűkkel, a sorokat számokkal jelöljük.

Minden oszlop és sor metszéspontjában egy cella található, tehát a cella egy oszlop és egy sor kereszteződése. A cellára az adott oszlop oszlopazonosítójával és az adott sor sorazonosítójával hivatkozhatunk.

A C5 hivatkozás például a C oszlopban és az ötödik sorban lévő cellát azonosítja. Először mindig az oszlopot, második helyen pedig a sort adjuk meg. Az előző esetben tehát az adott cella jelölése nem lehet 5C.

Az aktív cella

A Microsoft Excel táblázatkezelő program munkalapja oszlopokból és sorokból épül fel. Az oszlopokat betűkkel, a sorokat számokkal jelöljük.

Minden oszlop és sor metszéspontjában egy cella található. A cella jelölését az adott oszlopazonosítóból és sorazonosítóból állítjuk elő. Például a B oszlop és a 6. sor kereszteződésében levő cellára B6 jellel hivatkozhatunk.

Az aktív cella a táblázatban kijelölt cella. A táblázatkezelővel mindig az aktív cella jellemzőit, azaz a tartalmát vagy a megjelenését módosíthatjuk.

Az aktív cellát onnan ismerhetjük fel, hogy a többi cellához képest vastagabb fekete kerettel van ellátva.

A tartomány

A táblázatkezelő programok legkisebb egységei a cellák. A cellába írhatjuk az adatot, számítás esetén a műveletet. Több cella együttese a tartomány. Ezek a cellák nem feltétlenül összefüggően, egymás mellett helyezkednek el. A blokkok a tartomány azon részei, amelyek téglalap alakúak, összefüggőek, ki vannak jelölve, és egy vagy több cellát tartalmaznak.

A kijelölt terület a táblázatkezelőben mindig a többitől eltérő színű, kivéve a kijelölés kezdőcelláját – az a többi cellával megegyező színű marad, de a kijelöléshez hozzátartozik.

A kijelölt cellákkal a kívánt műveleteket egyszerre végezhetjük el. Például egyszerre keretezhetjük, állíthatjuk be a betűk, számok méretét, színét.