Az operációs rendszer

A számítógép használatához és működéséhez a számítástechnikai eszközökön kívül programokra, adatokra van szükség, amelyeket összefoglaló néven szoftvernek nevezünk. A szoftvereket három nagy csoportba sorolhatjuk: operációs rendszerek, fejlesztői rendszerek és alkalmazói szoftverek.

A számítógép bekapcsolása után betöltődik, és mindig fut egy program, az operációs rendszer, amely általában a merevlemezen van. Ennek egy része betöltődik a írható – olvasható memóriába (RAM), majd elindul. Ha bekapcsolás előtt van lemez a CD/DVD meghajtóban, vagy az egyre ritkábban használt hajlékonylemez-meghajtóban, netán pendrájv csatlakozik az USB porton, akkor azt ki kell venni, mert előfordulhat, hogy először azon keresi a számítógép az operációs rendszert és ha nem találja, elakad.

Az operációs rendszer felügyeli, vezérli a hardvert, interaktív kapcsolatot biztosít az ember (felhasználó) és a számítógép között, és megfelelő környezetet teremt más programok működéséhez. Így azt is meghatározza, hogy a számítógépen milyen program futtatható.

Ha egy számítógépen nincs operációs rendszer, akkor nem lehet dolgozni vele. Az operációs rendszerek közé tartozik például a DOS, a Windows, a Linux vagy a Mac OS.

Alkalmazások, felhasználói szoftverek

Amikor számítógéppel dolgozunk, tevékenykedünk, általában nem az a célunk, hogy az egész működést felügyelő, meghatározó operációs rendszert futtassuk.

Az alkalmazói szoftverek (alkalmazások) valamilyen feladattípus megoldását teszik lehetővé. Ezek közé tartoznak a rajzolóprogramok (például: Paint, Inkscape), szövegszerkesztők (például: WordPad, Microsoft Word), táblázatkezelők, játékprogramok, képszerkesztők, zeneszerkesztők, multimédiás oktatóprogramok (például Manó Matek, Manó Informatika, Manó Angol). Egy alkalmazás általában széles körben használható, általános igényeket kielégítő program, amely az adott felhasználási területen a lehető legtöbb műveletet tartalmazza.

Számítógépes manuális-vizuális kommunikáció

A technika fejlődésével kialakult egy könnyen elsajátítható és jól használható számítógépes jelrendszer. A felhasználó ennek segítségével kommunikál a programokkal, például az alkalmazásokkal.

Egy hatékony, jól kezelhető számítógépes program szövegekből, menükből, képekből, ikonokból, ablakokból, színes grafikákból építkezik. A számítógép tehát főleg látható, azaz vizuális jelekkel közli az adatokat a monitoron.

Az ember viszont elsősorban a billentyűzetet és az egeret használja, ha utasítást ad, vagy adatokat akar közölni a géppel, tehát a számítógép vizuális jeleire manuális jelekkel válaszol.

Az egér, a billentyűzet használata

Az egeret nagyon gyakran használjuk a számítógéppel való kommunikáció folyamatában. Sok programban használjuk irányításra, adatbevitelre. Ahogyan az egér mozog az asztalon, úgy mozog az egérkurzor is a képernyőn. Az egér burkolatán két vagy több gomb található, ezek segítségével kommunikálhatunk a számítógéppel. Az egér bal gombjával egyszer kattintva általában kijelölhetünk egy ikont, letehetjük a kurzort egy adott helyre, megnyomhatunk egy gombot vagy kibonthatunk egy menüt. Egy programot, mappát, állományt megnyithatunk az ikonjára duplán kattintva az egér bal gombjával. A bal gombot lenyomva tartva megfoghatunk valamit (például egy ikont) és tetszőleges helyre mozgathatjuk, „vonszolhatjuk” a képernyőn. Az egér jobb gombját lenyomva a Windows-ban egy helyi (másnéven helyzetérzékeny) menü jelenik meg, amely az adott program adott helyen használható legfontosabb műveleteit tartalmazza.

Az ember számára az egér mellett a billentyűzet a legfontosabb eszköz a számítógépes kommunikáció beviteli folyamatában. A billentyűzettel szövegeket, parancsokat, programokat vagy adatokat írhatunk a gépbe. Az alkalmazott programtól függ, hogy egy billentyű leütése milyen hatást vált ki. Általánosságban elmondható, hogy ha az ENTER billentyűt leütjük, az előzőleg beírt vagy kijelölt parancsok végrehajtására utasítjuk a gépet (vezérlő billentyű). Billentyűkombinációt használunk, ha a SHIFT, az ALT, az ALT GR, vagy a CTRL gombokat nyomva tartjuk és emellett más billentyűt is lenyomunk (segédbillentyűk). A legtöbb billentyűn több jel is található. Alapállapotban a billentyűn látható betű, írásjel esetén a billentyű bal alsó sarkában lévő jel, a billentyűzet felső sorának számbillentyűi esetén a szám jelenik meg leütés után.

SHIFT gombbal együtt lenyomva a billentyűt, a betű esetén nagybetű, szám, írásjel esetén a felső írásjel lesz az érvényes. Néhány billentyű jobb alsó sarkában is van jel, ezt az ALT GR gombbal együtt lenyomva tehetjük aktívvá.

Összegezve: például a V betűt tartalmazó billentyű leütése után v-t, kapunk, ha a SHIFT gombbal együtt használjuk akkor V-t, ha pedig a szóköz billentyű melletti Alt Gr-t nyomjuk le a v-vel együtt akkor @ jelenik meg a képernyőn.

Ha sokat kell írnunk nagybetűvel, rögzíthetjük ezt az állapotot a Caps Lock billentyűvel, amit nem kell lenyomva tartani, csak a művelet elején és végén kell egyszer lenyomni.

Billentyűzet

Egér