A természetben megtalálható jelek érzékszervekkel felfogható, idegrendszerrel észlelhető, feldolgozható jelenségek. Ezek a jelek mindig valamilyen információt juttatnak el hozzánk a környezet állapotáról, változásairól, jellemzőiről. A jelek teszik lehetővé a környezeti viszonyokhoz való alkalmazkodást is.
Természeti jel lehet egy virág illata, egy növény vagy állat formája, színe, tapintása, íze, egy állat vagy ember mozgása, gesztusa, hangja. Ezek a jelek egyértelműen azonosíthatóak és érthetőek számunkra, és a többi élőlény számára is. Az ember már ősidőktől fogva a természet jeleiből igazodott el, vont le következtetéseket, tanulta meg a fennmaradáshoz szükséges alapvető jelzéseket.
Az élőlények kép, hang, tapintás, illat és íz felismerési képességekkel rendelkeznek. A természeti jelek és jelentéstartalmaik állandóak, míg az emberek közti kommunikációban használatos jelrendszer folyamatos változáson megy át, követi a technikai változásokat.
A mindennapi kommunikációban rendkívüli szerepet kapnak a természeti jelek, hiszen az emberen kívül az állat- és növényvilág tagjai nem rendelkeznek fejlett hangképzőszervvel, így nem tudják szóban, beszélt nyelv segítségével kifejezni magukat. A természeti jelek által közvetített információ segítségével azonban megérthetjük a mondanivalójukat.
Az állatok jelzései
Az állatok a kommunikációjuk során változatos jelzéseket használnak. Az egyik kifejezőeszközük a hang. Az azonos fajhoz tartozó állatok egymásak különböző – az ember számára talán nem sokban eltérő – hangjelzéssel üzennek egymásnak. Jelenthet egy ugatás, éles rikkantás, zümmögés, brekegés például veszélyt, udvarlást, saját terület kijelölését, hívó szót vagy dominancia harcot.
Az állatok látható jelekkel is üzenhetnek egymásak vagy nekünk. A macska mozgásával hízelkedést fejez ki, amikor hozzánk dörzsölődik, de ha hátát begörbíti, és szőrét az égnek mereszti, rögtön tudjuk, hogy ellenséges velünk szemben.
A szín is hordozhat magában információtartalmat. A piros szín például az állatvilágban veszélyt, tiltást jelent, ugyanúgy, mint az embereknél. Néhány állat látható jeleket hagy maga után, amivel kommunikál társaival, például a medvék a területük határán lévő fákat körmeikkel, fogaikkal bevagdossák, majd hozzádörzsölődnek, hogy az idegen medvék számára tudassák a határvonalat.
Az állatvilág gyakran használ illat-, szagjelzéseket. Általában terület megjelölésére alkalmazzák. A kutyák is ezt teszik, amikor levizelik a fák tövét, de jelenthet veszélyt is, például a görény esetében.
Az állatok által használt jeleknek nagyon sok fajtája van. Mindegyikre igaz, hogy bármilyen jelet is használnak, azzal valamilyen információt akarnak közölni környezetükkel. Az állatvilágban használt jelek nagy része a látható, a hallható, illetve az illatjelek közé tartoznak. A legtöbb állat ezek mindegyikével, de legalább kétfélével rendelkezik. A jelek tárházából válogat nap mint nap, variálhatja őket és azt alkalmazza, amelyik az adott esetben célszerűbb.
Növények jelzései
A növények, bár nem tudatos lények, mégis bocsátanak ki olyan jelzéseket, amelyek valamilyen információtartalommal bírnak. A növényvilágban a legismertebb jelzés a virágok illata. A növényeknél az illat „hívó szót” jelent a rovarok számára, hogy a virágport össze lehet gyűjteni belőle. Ugyanakkor más, például kérődző állatok számára ugyanez az illat azt jelzi, hogy „ehetetlen”, és otthagyja a virágot.
A növények, gyümölcsök színváltozásából tudjuk meg, mikor érett, fogyasztható a termés.
Ugyanígy tapintható jelként fogható fel a rózsa tövise, amivel távol tartja magától a támadókat. Természeti jelek, azon belül növényvilág által létrejött jelek lehetnek: különböző illatok, színek, formák, ízek, tapintható jelek. A növények jelzései nem tartalmaznak változatos információkat, de környezetünkben folyamatosan körbevesznek bennünket.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
