Nyomtatott dokumentumok

A nyomtatott dokumentumok közé tartoznak mindazon könyvek, folyóiratok, napilapok, újságok, amelyeket nagy példányszámban készítenek el, és a kereskedelemben forgalomba hoznak. Ezek a könyvek és időszaki kiadványok mindenki számára elérhetők, megvehetők.

Már a 8. században a kínaiak készítettek táblanyomatokat úgy, hogy fatáblába vésték a szöveg tükörképét. Az összes ismétlődő jelet annyiszor kellett kifaragniuk, ahányszor előfordult a szövegben, ezért ezzel a módszerrel igen lassú volt a nyomtatás.

A papír és a nyomtatott betű megjelenésével egyre gyakrabban jelentek meg könyvek.

A 15. században Gutenberg találmánya meggyorsította a könyvnyomtatás folyamatát. Olyan öntőszerszámot használt, amellyel több, teljesen egyforma fémbetűt lehetett önteni. Ezekből rakták össze a nyomóformát a szövegnek megfelelően. Így tetszőleges számban tudták a könyveket elkészíteni.

Az időszaki kiadványokra jellemző, hogy az információk gyorsabban jutnak el a felhasználóhoz, viszont tartalmuk gyorsabban elavul, mint a könyv esetében. Előállításuk sokkal gyorsabb, olcsóbb. Ide tartoznak a hírlapok és a folyóiratok.

Hírlapok: a napilapok naponta, a hetilapok hetente jelennek meg. A bennük közölt információk gyorsan elavulnak.

Folyóiratok: havonta vagy évente legalább egyszer jelennek meg. Tartalmuk alapján sokfélék lehetnek.

Kéziratos dokumentumok

A kéziratos dokumentumok közé tartoznak mindazon írásművek, amelyet kézzel írtak. Ezeket a dokumentumokat levéltárakban, könyvtárakban őrzik. Ilyen például:

• Albert Einstein 1925-ben publikált munkájának eredeti kézirata,
• Arany János - kéziratok,
• Weöres Sándor: Az Őszi éjjel… kézirata,
• A tihanyi apátság alapítólevele.

A kéziratos dokumentumok közé tartoznak még azok a dokumentumok is, amelyeket nyomtatásban sohasem adtak ki, függetlenül attól, hogy kézzel vagy géppel írták.

Kéziratos dokumentumok

A fénykép

A fényképezés története igen régen kezdődött. Az arabok úgy ezer éve felfedezték a sötétkamra elvét. Ez egy zárt doboz, melyen egy nagyon kicsi kör alakú nyílás van. Az előtte lévő tárgyról érkező fénysugarak ezen a kicsi lyukon keresztül jutnak be a dobozba, és ott megjelenik a tárgy képe fordított állásban.

Az első fényképet 1826-ban Joseph Nièpce készítette egy fényezett felületű, fényérzékeny anyaggal bevont fémlemezre. Ez egy csendéletet ábrázolt. A kép nyolc órán keresztül készült, és a kapott kép elmosódott és sötét volt.

1837-ben Louis Daguerre fedezte fel, hogyan lehet pár perc alatt éles képet készíteni.

Két évvel később egy angol kutató, William Fox Talbot feltalálta a ma is használatos fényképezési eljárást.

1947-ben Edvin Land elkészítette a polaroid fényképezőgépet. Az előhívás a fényképezőgépben történik, és 1 perc alatt elkészül a kép.

A fényképezés feltalálói

A hologram

Gábor Dénes magyar mérnök nevéhez fűződik a holográfia feltalálása. 1947-ben fedezte fel, hogyan tárolható egy térbeli kép egy fényérzékeny lemezen. A képet hologramnak nevezte el. Majd 1863-ban a lézersugár felfedezésével lehetőség nyílt arra, hogy a fényérzékeny lemezen tárolt kép ismét látható legyen a térben.