Idegenföldről származó dísznövénytermesztésre használt faj. Az e csoportba tartozó növényeket általában kora tavasszal helybe vetjük, mert alacsony hőmérsékleten csíráznak. Egyszerre és egyöntetűen, igen díszesen virágoznak, virágzási idejük viszonylag rövid, színhatásuk igen intenzív, lényegében szezonális növények.

A vízben lévő kalcium- és magnéziumvegyületek mennyisége. Mértékegysége a német keménységi fok. 1 NK = 10 liter vízben 1 g kalcium. A hidrogén-karbonátok okozta vízkeménység a változó keménység, a melegítés hatására ki nem csapódó kalcium- valamint magnézium klorid és szulfát adja az állandó keménységet. A kettő összege az összkeménység.

Az állatvilág fajokban leggazdagabb törzse. Ide tartoznak többek között a rákok, a százlábúak, a rovarok és a pókszabásúak. Testük szelvényes felépítésű, két részre (fej, törzs) vagy három részre (fej, tor, potroh) osztható. Külső és belső vázuk általában különnemű. A váz anyaga kitin, mely igen könnyű, rugalmas és nagymértékben ellenáll a savak illetve a lúgok hatásának is. Bélcsatornájuk a testüreg közepén húzódik, általában elő, közép- és utóbélre tagolódik. Végtagjaik, a lábak, ízekből állnak, melyeket külön-külön képesek mozgatni.

Rikettsia

Növényrendszertani egység, mely a fajon belül a szemmel láthatóan eltérő egyedek összessége. Természetes vagy nemesítési munka eredményeként egyaránt létrejöhet. A változatok színben, virágformában, levélalakban vagy növekedésben különböznek egymástól.

Növényrendszertani egység, mely a vegetatív részek (levelek, hajtások) méreteiben mutatkozó eltéréseket jelzi.

Növényház, melyben 12-18 ºC-os hőmérsékletet tartanak. A növényházi növények többsége számára megfelelő létesítmény. A nagy mennyiségben előállított vágott virágok termesztésére is ezt használják.

A növényvilág összes élő és kihalt szervezetének rendszeres összefoglalása. A rendszerezés célja, hogy lehetővé tegye az eligazodást a növényfajok sokaságában. A mesterséges rendszereket önkényesen kiemelt tulajdonságok alapján hozzák létre. A természetes rendszerek a növények természetes rokonsági kapcsolatát illetve a növények kialakulását, származását egyaránt figyelembe veszik. A természetes rendszereknél döntő szempont, hogy az egyes tulajdonságok a törzsfejlődés során mikor jelentek meg.

Reproduktív szervek. Szűkebb értelemben mindazon egysejtű vagy többsejtű testrészek, amelyekben ivartalan szaporítósejtek fejlődnek. Tágabb értelemben mindazon testrészek, amelyek leválva új egyeddé szerveződhetnek.

Azok a szervezetek, melyek a külvilágból kész szerves tápanyagot vesznek fel, és ezeket alakítják át saját szervezetük anyagává. Ilyen élőlények a gombák, a baktériumok egy része és néhány magasabb szervezettségű növény. Főbb típusai a növényvilágban: korhadékbontás, élősködés, rovaremésztés, együttélés.

Növényrendszertani egység, mely a fajon belül természetes úton vagy nemesítési munka eredményeként jön létre. Az ide tartozó növényeknek önálló földrajzi elterjedése illetve környezettani jellege van.

Az élőlények alakját, külső felépítését leíró jellemző tulajdonság, alaktani sajátosság. A növények rendszerezésében azok a sajátságok a leghasználhatóbbak, melyek változékonysága kicsi.

Olyan növénytermesztési rendszer, amelyben egy adott területen több éven át ugyanazt a növényt termesztik. Ez a technológia a talaj tápanyagkészletét egyoldalúan veszi igénybe és elősegíti egyes kórokozók, kártevők elterjedését is.

A növényrendszertan alapegysége. Egyedei egymással lényeges tulajdonságokban megegyeznek, melyeket átörökítenek. Az élőlényeket részben alaki, külső tulajdonságaik alapján sorolják valamely fajhoz, de az ivarosan szaporodó élőlények rendszerezésében ennél fontosabb, hogy szaporodásbiológiailag elkülönült csoportot alkossanak. A fajok szaporodásbiológiai elkülönültsége azt jelenti, hogy egy-egy faj egyedeinek közös génállománya van, melyben más fajok egyedei nem osztoznak velük.

Növényház, melyben 18- 30 ºC-os hőmérséklet tartható. Jellemzően cserepes dísznövények termesztésére használják, melyek trópusi eredetük miatt igénylik az állandó magasabb hőmérsékletet.

Növényvédőszerek tárolására rendszeresített zárható helyiség, mely kialakítására és működtetésére szigorú előírások vonatkoznak.

Élősködő növény, mely táplálkozás és szaporodás céljából a másik növényre van utalva, és ezzel kárára van a gazdanövénynek. Az élősködő életmódhoz való alkalmazkodás mélyreható változást okoz a parazita szervezetben. Az aranka pl: a gazdanövény szárára csavarodik és szívószervei a gazdaszervezet testébe hatolva, annak szállítószöveteihez, nyalábrendszeréhez kapcsolódnak, és így az élősködő minden tápanyagszükségletét biztosítja.

A genetikai törvényszerűségek céltudatos felhasználása a mezőgazdaságban és a kertészetben az ember számára hasznosabb növények előállítása érdekében. Célja friss fogyasztásra vagy ipari feldolgozásra alkalmas, kiváló beltartalmi értékű növényi termék előállítása, a tenyészidő megváltoztatása, a különféle kórokozókkal szemben tanúsított ellenállóképesség fokozása, gépi vetésre, ápolásra és betakarításra való alkalmasság, a fokozódó kemizálás követelményeinek nagyobb mértékű kielégítése. Fő módszerei a szelekció, keresztezés és a mutációs nemesítés.

A kultúrnövények fajon belüli alapvető egysége. A fajta az adott faj olyan egyedeinek csoportja, melyet bizonyos morfológiai és élettani jellemzők egyértelműen megkülönböztetnek a többitől. A fajtát nemesítői tevékenység hozza létre, a természetben vadon nem fordul elő. Azokat a tulajdonságokat, melyek a fajta valamennyi egyedén megtalálhatók, fajtabélyegeknek nevezzük.

Faj feletti növényrendszertani egység, mely a rokon nemzetségeket foglalja magában.
Faj -> nemzetség -> család -> rend -> osztály -> törzs

Olyan élősködő növények, melyek bizonyos ideig teljesen önállóan is képesek megélni, illetve klorofillal is rendelkeznek. Ilyen növény: pl. a fehér fagyöngy, melynek bőrnemű, zöld levelei vannak és asszimilálnak. Szívógyökereit a fák ágainak fatestébe bocsátja, melyeken keresztül vizet és benne oldott szervetlen sókat vesz fel.

A növények tudományos, kettős latin neve. Az első a nemzetség neve, melyet nagybetűvel írunk, a második a fajé, mely kisbetűvel kezdődik. A Linné által kidolgozott nevezéktan mindenkire nézve ma is kötelező. Ennek segítségével minden növény egyértelműen azonosítható ellentétben a nemzeti nyelveken adott sokféle elnevezésekkel.

Növényház, melyben 5-12 ºC-os hőmérsékletet tartanak. Elsősorban egyes dísznövények teleltetésére használják.

A növények díszítő tulajdonságainak összessége, melyek az emberek számára színvilágukkal, látványukkal, formájukkal vizuális élményt, értéket jelentenek. Eléggé szubjektív, hogy ki mit tart szépnek, de a divat, kultúra, történelmi időszakok erősen befolyásolják ezt a megítélést.

Az élő és kihalt növények leírásával, azok rokonsági és fejlődéstörténeti kapcsolatainak kiderítésével foglalkozó tudós szakember.

A cserepes növények tárolására rendszeresített asztal a növényházban. Kiépítettsége szerint lehet fix és gördülő asztal. A gördülőasztal jobb terület kihasználást biztosít, mert az asztalok acélcsöveken jobbra-balra eltolhatók, és így nem kell minden egyes nevelőasztal mellett kezelőutat hagyni.

Élő növényekből álló, rendszerezett gyűjtemény, mely a tudományos kutatást és az ismeretterjesztést szolgálja. A növények mellett általában feltüntetik a hétköznapi nevüket, tudományos nevüket és eredeti élőhelyüket. A növényeket ökológiai, rendszertani, morfológiai elvek alapján ültetik a kertben. Másképpen füvészkertnek is nevezhetik, illetve a főleg fás szárú növényekkel betelepített kerteket arborétumnak is hívják.

A baktériumok egyik nemzetsége. Igen változó méretű, sejtfal nélküli szervezetek. Sejtjeik alakja a gömb vagy körteformától a vékony, elágazó fonalig terjed. Többnyire fakultatív anaerob kolóniákban él és az általa kiválasztott, mérgező melléktermékek felhalmozódnak a gazdaszervezet szöveteiben, károsítva őket.

Földbeli hajtás, melynek tengelyét tápanyag-raktározó gumó képezi és széles tönkjéről eredő száraz buroklevelek borítanak.

Történelmi virágágyforma, mely a barokk korszakhoz, az eklektikus és a szecessziós stílushoz kapcsolódik. Jellegzetessége, hogy mesterséges formákat ültettek ki (pl. címereket, figurákat). Ehhez elsősorban nyírható egynyári dísznövényeket használtak és a felszínét sokszor kiemelték a környezetből, a gyepfelületből.

A szaporodás legegyszerűbb formája, amikor az utódokat a szülői szervezetről levált sejt vagy sejtcsoportok megtermékenyítés nélkül, közvetlenül hozzák létre.

Teljesen szabálytalan formájú virágágy, mely arányaiban alkalmazkodik a gyepfelület nagyságához. Tájképi kertekben mutat igazán jól. Alakja a tér formájához igazodik, mert ezzel válik természetes részévé a tájképnek. Tagoltsága nagyvonalú és általában 3-4 fajta növénnyel ültetik ki, nagy foltokban.

Gömbölyded, vagy hosszúkás, tápanyag raktározó, vízben gazdag, rövid szártagú földbeli módosult hajtás. A csúcsán és az oldalán a gumóhoz lapuló vagy abba részben besüllyedt rügyekkel. Ha a gyökér vastagszik meg, akkor gyökérgumóról beszélünk, melynek általában a csúcsi részén vannak a rügyek.

Olyan dísznövények, amelyek egy éven belül csíráznak, növekednek, virágoznak, magot érlelnek és a tenyészidőszak végén elpusztulnak.

Kerítés, fal, sövény-, cserjecsoport elé helyezett szalagágy, melyet úgy ültetünk ki, hogy a sétaúton, járdán szemlélődő felől jól látható legyen. Csak egyik oldalról látható, mert a másik oldalról zárt. Nemcsak szabályos szalagszerű virágágyak lehetnek, hanem a vegyes, színfoltos virágágyak kiültetési formája is. A virágfoltokat úgy helyezzük el, hogy a különböző magasságú növények ne takarják el egymást.

Vegyes kiültetésű virágágy. A francia elnevezés „mille fleure” ezer virágot jelent, mely a virágágy nyújtotta tarka, sokszínű képre utal. A virágágyba 4-5 faj azonos magasságú, de eltérő színű növényeit ültetjük váltakozva és ismétlődve, sorba egymás után, ügyelve arra, hogy a következő sorba ne kerüljenek ugyanazon növények egymás mellé.

Függőlegesen vagy vízszintesen elhelyezkedő, pikkelyszerű alleveleket viselő, raktározó és szaporító föld alatti hajtás. Más néven gyöktörzs vagy rizóma.

Fából, műanyagból, eternitből vagy agyagból készült, jó vízáteresztő edény, amelyet a termesztés korai fázisában magvetéshez, tűzdeléshez használnak. Mérete általában 30 × 60 cm, magassága 6 cm.

A szaporodás azon módja, amikor az utódok a szülői szervezetben termelődő, kizárólag szaporodást szolgáló különböző nemű (hím, női) ivarsejtek egyesülésével létrejövő zigótából fejlődnek.

Módosult földbeli hajtás, ahol a rügyet húsos, tápanyagdús hagymalevelek borítják.

Több, körülbelül egyformán fejlett mellékgyökér elágazási rendszeréből álló gyökérzet.

Vastag, el nem ágazó, függőleges gyökér.

Szabályos mértani idomra emlékeztető virágágy. Elsősorban az egyszerű geometriai formákat kedvelik. A négyzet, téglalap, kör és ezek kombinációi a legelterjedtebbek. Tájképi kertekben épületekhez, kerti építményekhez jól kapcsolható. A szabályos ágyforma és a festői színhatású egynyári növények különleges esztétikai hatással bírnak. A hegyesszögben végződő geometriai formák nem alkalmasak virágágyak kialakítására.

A virágkötészet, mint díszítőművészet speciális területe, amikor a különböző virágkompozíciók elkészítéséhez száraz virágokat és növényi részeket használnak.

A kert vagy a park virágokkal beültetett felülete, melyet általában hangsúlyos helyen helyeznek el. Méretét a kert, illetve a gyepfelület nagysága, formáját a park valamint a területen lévő vagy ahhoz csatlakozó építmények stílusa határozza meg. Gyakran gyepfelületben hozzuk létre, ahol pázsit veszi körül illetve az egyik oldala a séta vagy közlekedési úthoz csatlakozik.

Az oltással történő szaporítás olyan típusa, amikor az alanyt egy rügy felett közel vízszintesen visszavágjuk és a metszlap felső részén, a hossztengellyel párhuzamosan kissé bevágjuk a héjat. A nemest rézsútosan, hosszú metszlappal vágjuk meg, majd a fellazított héj alá toljuk.

A faiskola része, mely a dugványok gyökereztetésére szolgál.

A fás dugványok és az oltóvesszők átmeneti tárolási módja, amikor a földben, homokkal takarva tartjuk a növényi részeket a felhasználásig.

Az oltással történő szaporítás olyan típusa, amikor az oltás helyénél vízszintes metszlappal levágjuk az alanyt, majd középen, függőlegesen behasítjuk, és ebbe helyezzük az ék alakban elkészített oltóvesszőt úgy, hogy az azonos szövetek egymással érintkezzenek.

Az oltással történő szaporítás olyan típusa, amikor az alany oldalát az oltóvessző vastagságának megfelelően, nyelvecske meghagyásával bevágjuk. Az oltóvesszőt is hasonlóan vágjuk meg, és az alanyhoz pontosan hozzáillesztjük.

Ivaros úton, magról szaporított cserjék, melyek saját gyökerükkel veszik fel a vizet és a tápanyagot talajból

Igazolt származású anyanövényekkel, állandó jelleggel betelepített terület, ahol folyamatosan sarjcsemetét, bujtványcsemetét vagy indanövényt nevelnek szaporítási céllal.

A faiskola része, ahol az ivarosan szaporított növények magvaiból a magoncok kikelnek.

Éves vesszőből, vagy többéves fás szárrészből készített ivartalan szaporító növényi rész.

A szemzéssel történő szaporítás olyan típusa, amikor a szemzőpajzzsal levágott fejlett rügyet a héját adó alanyon bemetszett T alakú nyílásba helyezzük.

Az oltással történő szaporítás olyan típusa, melyet akkor használunk, ha az alany lényegesen vastagabb az oltóvesszőnél. Az alanyt a kívánt helyen egy rügy felett úgy vágjuk le, hogy a metszlap kissé a rügy felé lejtsen. Az ezzel ellentétes oldalon két vágással 2-3 cm hosszú, ék alakú vájatot készítünk, mely legfeljebb az alany vastagságának a feléig érhet. Az oltóvesszőt olyanra vágjuk, hogy pontosan illeszkedjen a vájatba.

A szemzéssel történő szaporítás olyan típusa, amikor a szemzett rügyek az összenövés után azonnal kihajtanak.

Faj- illetve fajtaazonos, egészséges, törzskönyvezett és származási igazolással rendelkező anyanövényekből álló ültetvény, mely az ivaros szaporításhoz szolgáltat magvakat.

A faiskola része, ahol a magiskolából, a dugványiskolából vagy az erősítőiskolából kikerülő, megfelelő erősségű növények nevelése történik az értékesítésig.

Az oltással történő szaporítás olyan típusa, amikor az oltás helyénél vízszintes metszlappal levágjuk az alanyt, majd a húr irányába két oldalon behasítjuk. Az oltóvesszőket a legalsó rügy alatt két oldalról lapos ék alakúra vágjuk. Az alanyt szétfeszítjük és a nemes részeket úgy illesztjük a két bevágásba, hogy annak kambium- és háncsrésze legalább a külső oldalon érintkezzék az alany hasonló szövetével.

Vegetatív szaporítási mód, amelynél az anyanövény leszaporítható szárrésze mindaddig kapcsolatban marad a tővel, amíg nem rendelkezik saját gyökérzettel és szárrésszel.

Ivartalan szaporításhoz használható leveles szárrész, mely még nem fásodott meg és a csúcsi merisztémája aktív.

Az oltással történő szaporítás olyan típusa, amikor az alanyt és az oltóvesszőt egyformán, rézsútosan, hosszú metszlappal vágjuk meg, majd mindkettőn a metszlap felső harmadától a metszlappal párhuzamosan bevágva kis nyelvet készítünk. Az alanyt és a nemest úgy illesztjük össze, hogy a nyelvecskék a másik rész bevágásába jussanak, és a háncs illetve a kambium fedje egymást.

Az oltással történő szaporítás olyan típusa, amikor az alany oldalán fordított L alakú bevágást készítünk oly módon, hogy a farészbe is kissé bevágunk. Az oltóvessző alját ék alakúra vágjuk és az alany bevágásába toljuk.

A faiskola része, mely a dugványiskolából és a magiskolából kikerülő kis növények fokozott gondozására szolgál, amennyiben azok nem elég erősek ahhoz, hogy közvetlenül a nevelőtáblába kerüljenek.

Az oltással történő szaporítás olyan típusa, amikor az azonos vastagságú alanyt és oltóvesszőt egyaránt ferdén lemetsszük, és a metszési felületeket úgy illesztjük egymásra, hogy a fa és a héjrész is fedje egymást.

A szemzőhajtásról levágott, farész nélküli, kb. 1,5-2 cm hosszú növényi rész, melynek a közepén rügy van.

Növényi részek összenövesztésén alapuló vegetatív szaporítási mód.

Faj- illetve fajtaazonos, egészséges, törzskönyvezett és származási igazolással rendelkező anyanövényekből álló ültetvény, mely az ivartalan szaporításhoz szolgáltat szemzőhajtást, oltóvesszőt és dugványt.

A szemzéssel történő szaporítás olyan típusa, amikor a szemzett rügyek csak az összeforradást követő tenyészidőszakban hajtanak ki, addig „alva maradnak”.