Biotermesztésnek nevezzük azt a termesztési módot, amikor a termesztés során törekszünk a talaj és a termőhely környezetének természetes állapotát fenntartani: természetes készítményeket alkalmazva a tápanyagutánpótlásban és az agrotechnikai és fitotechnikai munkák okszerű alkalmazásával a növényvédelemben a vegyszerhasználatot minimalizálni.

A betakarítást követő tarlóhántás után kb. 4-5 héttel, ha a terület elgyomosodik és a felső talajréteg kiszárad, 10-12 cm mélységű tárcsázást végzünk.

A kettős termesztés az, amikor a terület kihasználtsági fokát úgy szeretnénk növelni, hogy egy tenyészidőn belül a területen több haszonnövényt is termesztünk. Ez történhet egymás után (előnövény, főnövény) vagy egyszerre (köztes termesztés).

Olyan vetésforgó, amelyben csak zöldségnövények vannak.

Azt az öntözési módot, amikor a terület elárasztásával juttatjuk a talajba a megfelelő mennyiségű csapadékot, árasztó öntözésnek nevezzük. Hátrányai miatt ritkán alkalmazzák.

Azokat a termesztett növényeket, amelyeket nem illesztettünk be a vetésforgóba, a vetésforgón kívül termesztett zöldségnövényeknek nevezzük.

Egy adott területen a termesztett növény között előforduló egyéb növények.

A levegő relatív páratartalmának a növelése finom permetként kijuttatott vízzel.

Egy öntözés alatt kijuttatott víz mennyisége.

A szaporítóanyag (palánta, burgonyagumó, stb.) végleges helyre történő kipalántálása.

A talajban az őszi-téli csapadék pótlására szolgáló nagyadagú öntözővíz kijuttatását feltöltő öntözésnek nevezzük.

Olyan vetésforgó, amelyben vízigényes, öntözést igénylő növények is vannak.

Egy adott termőhelyen egy tenyészidőszak alatt megtermesztett növények összessége jelenti annak a területnek a hasznosítását.

Az élelmiszerbiztonság az élelmiszerek és élelmiszer-alapanyagok egészségre káros anyagoktól való mentességét jelenti.

A zöldségnövények betakarítását követően a legrövidebb időn belül a talaj 8-10 cm mélységű forgatása, aminek elsődleges célja a növényi maradványok leforgatása és a talajnedvesség megőrzése.

Az elővetemény lehet a területen az előző tenyészidőszakban termesztett növény, illetve egy tenyészidőn belül a fő kultúra előtt termesztett növény.

Kisebb fagyok idején a finom porlasztású öntözővíz kipermetezésével és annak hőleadása révén a termesztett növényt megvédjük a megfagyástól.

Egy tenyészidőszak alatt kijuttatott víz mennyisége.

A palánták kiültetését követően a tövek egyedi beöntözését nevezzük beiszapoló öntözésnek. Célja a talajrészeknek a gyökérhez mosása.

A talaj felső részének nagyadagú vízzel (50-60mm) történő öntözése, annak érdekében, hogy onnan, ahol a gyökértömeg elhelyezkedik és növekszik, a felhalmozódott káros anyagokat (pl.: magas sókoncentráció) kimossuk. Drága és nagy szakértelmet kívánó művelet.

Az alap-talajművelésnek nevezzük együttesen azokat a talajművelési eljárásokat, amelyeknek a célja hogy a területet előkészítsük a növény termesztésére. Feladata a gyommentes, jó vízgazdálkodású és a gyökérzóna mélységéig laza szerkezetű talaj kialakítása.

A talaj felső rétegének (2-8 cm) a forgatás nélküli lazítása és a porhanyós szerkezet kialakítása. Művelő eszköze többnyire a kultivátor.

A talaj takarása szerves anyaggal (tőzeg, kéreg, levágott fű, szalma, stb.)

A növények hőmérsékletének csökkentése érdekében végzett öntözést nevezzük frissítő öntözésnek.

Azt az öntözési módot, amikor az ágyások között kialakított barázdákba folyik az öntözővíz, barázdás öntözésnek nevezzük.

A talaj 15-32 cm mélységben történő forgatása és lazítása. Megkülönböztetünk középmély és mélyszántást. Művelő eszköze az eke és a tárcsa.

A termesztés során alkalmazott (növényvédő és tápanyagutánpótló) vegyszereknek azon része, amelyek a kívánt hatást kifejteni képesek.

A termésnek azaz érettségi állapota, amikor fogyasztásra alkalmas, de még nem érte el a teljes érés állapotát.

A magvetést követően kijuttatott kis adagú (kb. 5 mm) víz, ami a magvak csírázását segíti.

Előre jelzésen alapuló, megelőző védekezést megvalósító és kímélő szereket alkalmazó növényvédelmi technológia, amit a megfelelő agrotechnikai és fitotechnikai munkákkal hangolunk össze.

A talajból sok tápanyagot kivonó növényeket nagy tápanyagigényűeknek nevezzük. Mindig a szerves trágyázott területen termesszük őket.

A magvetésre előkészített, a vetés mélységéig aprómorzsás szerkezetű talajt vetőágynak nevezzük.

Egy adott területen az egymást követő tenyészidőben megtermesztett zöldségnövények sorrendjét vetésforgónak nevezzük.

Az integrált növénytermesztésről akkor beszélünk, amikor az egyes technológiai elemek összehangolt, a környezetet óvó és az élelmiszer vagy élelmiszer-alapanyag biztonságát maximálisan szolgáló megvalósítása történik.

Egy tenyészidőszakon belül ugyanazon a területen egymás után megnevelt és betakarított növények közül a kisebb gazdasági értéket adót, másod növénynek nevezzük.

A területen a legnagyobb értéktermeléssel bíró termesztett növényt főnövénynek nevezzük.

Az öntözővíz esőszerű kijuttatását esőztető öntözésnek nevezzük.

A termés teljes beérést biológiai érettségnek nevezzük. Ekkor a termésben található magvak továbbszaporításra érett állapotban vannak.

Egy tenyészidőszakon belül ugyanazon a területen egymás után megnevelt és betakarított növények közül az, amelyik kisebb gazdasági értéket ad és a főnövény után következik.