A zöldségtermesztésben intenzívnek nevezzük azt a termesztési módot, amikor a növényeket optimálishoz közeli feltételek között tartjuk, gondoskodva a szükséges tápanyag- és víz utánpótlásáról. Jellemzője, hogy egységnyi területen kisebb növényszámmal nagyobb termésátlag érhető el.

A növények optimális növekedéséhez szükséges vízmennyiség.

Azokat a zöldségnövényeket, amelyeket a gyökerükért termesztjük gyökérzöldségeknek nevezzük (pl.: sárgarépa).

A kabaktermésükről a tökféléket kabakosoknak nevezték el.

Azokat a zöldségnövényeket, amelyek nem igényelnek teljes megvilágítást a növekedésükhöz, kedvezőtlenebb fényviszonyok között is jól teremnek, közepes fényigényű növényeknek nevezzük.

Azokat a zöldségnövényeket, amelyek a szaporítás évében hoznak virágot és betakarítható termést, egyéves zöldségnövényeknek nevezzük.

Azokat a zöldségnövényeket, amelyeknek a reproduktív (ivaros szaporodást szolgáló) szervei kifejlődéséhez 12 óránál hosszabb megvilágításra van szükség, hosszúnappalos növényeknek nevezzük.

A vitaminok az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen természetes vegyületek. A vitaminokat kis mennyiségben fogyasztjuk, hiányuk komoly egészségkárosodást okoz.

A karotinnak az A-vitamin provitaminjaként a zöldségek táplálkozási jelentőségében van szerepe. Sok zöldségnövényünkben előfordul, nagy mennyiségben található például a sárgarépában.

Melegigényes növényeknek nevezzük azokat a zöldségeket, amelyeknek termesztéséhez 22 °C vagy annál melegebb optimális hőmérséklet szükséges.

A keresztesvirágúak családjába tartozó zöldségeket nevezzük káposztaféléknek. E csoportnak az egyik legfontosabb termesztett növénye a fejes káposzta.

Azoknak a zöldségeknek a gyűjtő neve, amelyeket levelükért termesztjük.

Azokat a zöldségnövényeket, amelyek árnyékos területeken is megfelelően fejlődnek és termést képeznek, árnyéktűrőknek nevezzük.

Azok a zöldségek, amelyeknek a hagymáját fogyasztjuk, a hagymafélék családjába tartoznak.

A nyár végén, ősz elején szaporított és a telet a szabadföldön átvészelő zöldségféléket, áttelelő zöldségeknek nevezzük. Ezekből a zöldségekből a következő tavasszal lesz betakarítható termés (pl.: áttelelő fejes saláta, vöröshagyma, stb.).

Azok zöldségfélék az évelők, amelyeknek a termesztése a szaporítást követően több évig ugyanazon a területen történik (pl.: spárga).

A botanika növénytant jelent.

Azokat a zöldségnövényeket, amelyeknél a vegetatív és reproduktív szervek fejlődését a fény erőssége, a megvilágítás hossza nem befolyásolja, fényre közömbös zöldségeknek nevezzük.

Az a szaporítási mód, amikor a zöldségnövények magját a nevelés helyére vetjük. Betakarításig a növényt nem ültetjük át.

A zöldségnövények megtermelését, előállítását termesztésnek nevezzük.

Az egy- vagy kétéves növények nem fásodó szárát lágyszárnak nevezzük.

Azok a zöldségek, amelyeket hüvelytermésükért termesztjük, a hüvelyesek családjába tartoznak.

Azokat a zöldségnövényeket, amelyeknek a szaporító szerveik kifejlesztéséhez napi 12 órásnál rövidebb megvilágításra van szükségük, rövidnappalos növényeknek nevezzük.

Termesztő berendezésben történő zöldségtermesztést hajtatásnak nevezzük.

A provitamin, azaz elővitamin az a vegyület, amiből a szervezet vitamint tud előállítani. Az A-vitamin provitaminja a karotin.

Géncentrumnak nevezzük azt a tájegységet, ahol egy adott zöldségfaj ősi változatából a legnagyobb számú változat fordul elő.

Azokat a zöldségnövényeket, amelyeknek az optimális hőmérséklete 19 °C alatt van, hidegtűrőknek nevezzük.

A zöldségfajok meghatározott elvek szerinti csoportosítása, rendszerezése. A leggyakrabban a fajok származása alapján történő rendszerezését értjük ez alatt.

A zöldségnövényeknek a környezetükkel kapcsolatos igényét ökológiai igénynek nevezzük.

Egy adott zöldségnövény megfelelő növekedéséhez és termésképzéséhez szükséges tápanyag mennyiségét tápanyagigénynek nevezzük.

Azokat a zöldségeket, amelyek csak teljes megvilágításban produkálnak nagy termésátlagot, nagy fényigényű zöldségeknek nevezzük.

Az a szaporítási mód, amikor a zöldségnövényeket 6-8 lombleveles korukig a végleges sor- és tőtávolságnál sűrűbben, a kezdeti fejlődéshez szükséges kedvező feltételeket megadva neveljük. A megfelelő fejlettség elérése után ültetjük végleges helyre.

Azokat a zöldségnövényeket, amelyek a szaporításuktól számított második évben hozzák csak a termésüket, kétéveseknek nevezzük (pl.: gyökérzöldségek).

A szaporítást követően szabadföldi körülmények között történő termesztést szántóföldi zöldségtermesztésnek nevezzük.

Azok a zöldségek, amelyek a mi éghajlatunk alatt öntözés nélkül eredményesen termeszthetők, szárazságtűrő növényeknek.

A vetőmag méret szerinti osztályozása.

A magvak csírázásának az a módja, amikor a gyököcske növekedésének megindulása után a föld fölé emeli a magot, és a sziklevél, valamint a levelek ezt követően bomlanak ki.

A szalagos vetés a sávos vetés egy speciális módja, amikor a sávszélesség nem haladja meg a 10 cm-t.

A vetőmag vékony, filmszerű növényvédőszeres bevonata a maggal terjedő betegségek ellen véd. Az eljárás neve: inkrusztálás.

A növények elrendezését a növényi sorok egymástól való távolságával és a sorokon belül elhelyezkedő tövek, ugyancsak egymástól mért átlagos távolságával adjuk meg. Ezt szorzásként jelöljük (pl.: 60x30 cm), mert ez határozza meg azt a területet, ami a zöldségnövény növekedéséhez a rendelkezésére áll.

Szórt vetésről akkor beszélünk, ha a magvakat szabálytalanul, szóró kézmozdulattal vetjük. A szórt vetés sor- és tőtávolsága nem határozható meg.

Magkezelési eljárás, melynek során magvetés előtt nedves, párás körülmények között a megduzzasztott magot csíráztatják.

Művelőutas vetésről akkor beszélünk, ha a magvetés sorait vagy ágyásait olyan széles utakkal (széles sorközzel) választjuk el egymástól, ami lehetővé teszi a kézi vagy gépi ápolási munkák elvégzését.

Szemenként vetésről akkor beszélünk, ha a magvakat előre meghatározott, lehetőség szerint kijelölt, sor- és tőtávolságra vetjük.

Azt a palántanevelési módot, amikor a magvetés helyéről a kis zöldségnövényeket nagyobb térállásra ültetjük, és itt neveljük tovább, tűzdeléses palántanevelésnek nevezzük. A tűzdelés optimális ideje szikleveles és két lombleveles kor között van.

Ezer darab mag tömege grammban kifejezve.

A vegetatív szaporítás az ivartalan úton történő szaporítás, amikor a növényt nem magról, hanem valamely önfenntartó szervéről szaporítjuk tovább (pl.: hagyma, gyökérsarj, stb.)

Sávos vetésről beszélünk akkor, ha a magot előre meghatározott sávszélességben szórtan vetjük, a sávok között távolságot hagyva.

A zöldségnövények vegetatív szaporításának egy speciális módja, aminek során egy adott egyed szöveteinek továbbtenyésztéséből, in vitro körülmények között állítunk elő új egyedeket.

A drazsírozás a mag felületére vastag bevonóanyag felvitele, ami a mag méretét és tömegét megnöveli, alakját szabályossá teszi. Így az apró és szabálytalan alakú magok vetése könnyebbé válik.

A szabadföldi vetési mód, melynek során a magvetés a szerves trágyával, földdel előkészített gödör felső részébe, a fészekbe történik.

Az edzés a palánták fokozatos hozzászoktatása a kiültetés utáni hőmérséklethez, fényhez, párához és egyéb feltételekhez.

A palánták kezdeti fejlődésekor fellépő gombás betegség, ami a fiatal növények gyökérnyaki részének elszíneződését, elhalását okozza, aminek következtében a palánták eldőlnek.

A palántanevelésnek azokat az ismérveit, amelyek annak alkalmazását adott körülmények között vagy adott fajnál kedvezőtlenné teszik a palántanevelés hátrányának nevezzük. Az előnyök és hátrányok mérlegelését követően dönthető el a palántanevelésnek, illetve bizonyos változatainak az alkalmazása.

Azt a területet, amely egy zöldségnövény növekedésére (tenyészésére) rendelkezésre áll, tenyészterületnek nevezzük.

Egyszerű, üveg- vagy fóliaborítású, szaporítóanyag előállításra, illetve kis növekedésű zöldségnövények termesztésre használt egyszerű létesítmény. Legtöbb esetben trágyatalppal biztosítják a magasabb hőmérsékletet.

Szabadgyökerű vagy szálas palántáról beszélünk akkor, ha a kiültetéskor a palánta gyökerét nem veszi körül gyökérrögzítő közeg, az szabadon látható.

A magvak egészségi állapotának meghatározása a magtermesztő területen és betakarítás után történik. Ennek alapján meghatározható, hogy a mag hány százaléka teljesen egészséges és a maggal terjedő betegségek előfordulhatnak-e.

A növényelrendezésnek azt a módját, amikor a széles sorközöket keskeny sortávolságok követik, ikersoros elrendezésnek nevezzük.

A magvak csírázásának az a módja, amikor a gyököcske növekedésének megindulása után a rügyecske is a föld felszíne felé törekszik, miközben a mag a helyzetét nem változtatja.

Az előre kijelölt növényi sorokban történő magvetés a sorba vetés.

A vetőmagban lévő csíra.

Azokat a földkeverékeket, amelyeket a palánták magvetésénél, illetve tűzdelésénél használunk, gyűjtőnéven a palántaneveléshez használt földkeverékeknek nevezzük. Általában ezek tőzeg alapú keverékek.

A vetésre előkészítet és a gazdasági növények reproduktív szaporítására használt csíraképes magot vetőmagnak nevezzük.

A vetést követően az egységnyi területen a kicsírázott zöldségmagvak száma.

A palánták átültetését vagy tűzdelését más szóval pikírozásnak hívjuk.

Magkezelési eljárás, melynek során magvetés előtt a magvakat langyos vízben duzzasztják.

A zöldségnövénynek azokat az önfenntartó szerveit nevezzük vegetatív szaporításra használt növényi részeknek, amelyeket továbbszaporításra használunk (pl.: szárgumó, léghagyma, gyökérdugvány, stb.).

A tálcás palántákat egy 0,18-0,25 m2 alapterületű műanyag (hungarocell) tálcában neveljük. A tálcában henger vagy négyzet alakú, eltérő méretű (ált. 18-40 mm) lyukak vannak, amibe a gyökérrögzítő közeg kerül. Ebbe vethető a mag vagy tűzdelhető a palánta.

A csírázóképességgel a meghatározhatjuk, hogy optimális körülmények között a magok hány százaléka csírázóképes, mennyiből fejlődhet növény.

Generatív úton (magról) szaporított, tovább ültetésre szánt fiatal növényke, azaz szaporítóanyag. A nevelése az igényeinek megfelelő körülmények között történik termesztőberendezésben vagy szabadföldön.

A magnak a csíra, illetve az embrió tápanyagellátását szolgáló szövetét nevezzük tápláló szövetnek.

A magtisztaság meghatározza, hogy a vetőmagtétel hány tömegszázaléka a tiszta, ép, egészséges mag.

A vetőmagnak vetést követően a talaj felszínétől mért mélységét vetés mélységnek nevezzük.

A csírázási erély megmutatja, hogy a szabványban meghatározott idő alatt a magvak hány százaléka csírázott ki. A csírázási erély a csírázás gyorsaságára utal.

A tenyészterület alapján meghatározható növényszám hektárra vetítve.

A vetőmag külső burka, ami a magot védi.

A palántanevelésnek azokat az ismérveit, amelyek annak széleskörű alkalmazását lehetővé teszik, a palántanevelés előnyeinek nevezzük. A palántanevelésnek más előnyei léteznek a hajtatásra és a szabadföldi termesztésre nevelt szaporítóanyagnál.

A zöldségfélék termesztésének rendszerét művelésmódnak nevezzük.

A termésnek azaz érettségi állapota, amikor fogyasztásra alkalmas, de még nem érte el a teljes érés állapotát.

A magvetésre előkészített, a vetés mélységéig aprómorzsás szerkezetű talajt vetőágynak nevezzük.

A betakarítást követő tarlóhántás után kb. 4-5 héttel, ha a terület elgyomosodik és a felső talajréteg kiszárad, 10-12 cm mélységű tárcsázást végzünk.

Kisebb fagyok idején a finom porlasztású öntözővíz kipermetezésével és annak hőleadása révén a termesztett növényt megvédjük a megfagyástól.

A talajból sok tápanyagot kivonó növényeket nagy tápanyagigényűeknek nevezzük. Mindig a szerves trágyázott területen termesszük őket.

A talaj felső részének nagyadagú vízzel (50-60mm) történő öntözése, annak érdekében, hogy onnan, ahol a gyökértömeg elhelyezkedik és növekszik, a felhalmozódott káros anyagokat (pl.: magas sókoncentráció) kimossuk. Drága és nagy szakértelmet kívánó művelet.

Egy tenyészidőszakon belül ugyanazon a területen egymás után megnevelt és betakarított növények közül a kisebb gazdasági értéket adót, másod növénynek nevezzük.

Az alap-talajművelésnek nevezzük együttesen azokat a talajművelési eljárásokat, amelyeknek a célja hogy a területet előkészítsük a növény termesztésére. Feladata a gyommentes, jó vízgazdálkodású és a gyökérzóna mélységéig laza szerkezetű talaj kialakítása.

A magvetést követően kijuttatott kis adagú (kb. 5 mm) víz, ami a magvak csírázását segíti.

A talaj 15-32 cm mélységben történő forgatása és lazítása. Megkülönböztetünk középmély és mélyszántást. Művelő eszköze az eke és a tárcsa.

Azokat a termesztett növényeket, amelyeket nem illesztettünk be a vetésforgóba, a vetésforgón kívül termesztett zöldségnövényeknek nevezzük.

A területen a legnagyobb értéktermeléssel bíró termesztett növényt főnövénynek nevezzük.

A növények hőmérsékletének csökkentése érdekében végzett öntözést nevezzük frissítő öntözésnek.

A talaj felső rétegének (2-8 cm) a forgatás nélküli lazítása és a porhanyós szerkezet kialakítása. Művelő eszköze többnyire a kultivátor.

Egy öntözés alatt kijuttatott víz mennyisége.

Az elővetemény lehet a területen az előző tenyészidőszakban termesztett növény, illetve egy tenyészidőn belül a fő kultúra előtt termesztett növény.

Az integrált növénytermesztésről akkor beszélünk, amikor az egyes technológiai elemek összehangolt, a környezetet óvó és az élelmiszer vagy élelmiszer-alapanyag biztonságát maximálisan szolgáló megvalósítása történik.

Biotermesztésnek nevezzük azt a termesztési módot, amikor a termesztés során törekszünk a talaj és a termőhely környezetének természetes állapotát fenntartani: természetes készítményeket alkalmazva a tápanyagutánpótlásban és az agrotechnikai és fitotechnikai munkák okszerű alkalmazásával a növényvédelemben a vegyszerhasználatot minimalizálni.

Az élelmiszerbiztonság az élelmiszerek és élelmiszer-alapanyagok egészségre káros anyagoktól való mentességét jelenti.

A zöldségnövények betakarítását követően a legrövidebb időn belül a talaj 8-10 cm mélységű forgatása, aminek elsődleges célja a növényi maradványok leforgatása és a talajnedvesség megőrzése.

A termés teljes beérést biológiai érettségnek nevezzük. Ekkor a termésben található magvak továbbszaporításra érett állapotban vannak.

A termesztés során alkalmazott (növényvédő és tápanyagutánpótló) vegyszereknek azon része, amelyek a kívánt hatást kifejteni képesek.

A szaporítóanyag (palánta, burgonyagumó, stb.) végleges helyre történő kipalántálása.

A palánták kiültetését követően a tövek egyedi beöntözését nevezzük beiszapoló öntözésnek. Célja a talajrészeknek a gyökérhez mosása.

Egy adott területen a termesztett növény között előforduló egyéb növények.

Olyan vetésforgó, amelyben vízigényes, öntözést igénylő növények is vannak.

Az öntözővíz esőszerű kijuttatását esőztető öntözésnek nevezzük.

A levegő relatív páratartalmának a növelése finom permetként kijuttatott vízzel.

Olyan vetésforgó, amelyben csak zöldségnövények vannak.

A kettős termesztés az, amikor a terület kihasználtsági fokát úgy szeretnénk növelni, hogy egy tenyészidőn belül a területen több haszonnövényt is termesztünk. Ez történhet egymás után (előnövény, főnövény) vagy egyszerre (köztes termesztés).

Egy tenyészidőszak alatt kijuttatott víz mennyisége.

Egy adott termőhelyen egy tenyészidőszak alatt megtermesztett növények összessége jelenti annak a területnek a hasznosítását.

A talajban az őszi-téli csapadék pótlására szolgáló nagyadagú öntözővíz kijuttatását feltöltő öntözésnek nevezzük.

A talaj takarása szerves anyaggal (tőzeg, kéreg, levágott fű, szalma, stb.)

Azt az öntözési módot, amikor a terület elárasztásával juttatjuk a talajba a megfelelő mennyiségű csapadékot, árasztó öntözésnek nevezzük. Hátrányai miatt ritkán alkalmazzák.

Egy tenyészidőszakon belül ugyanazon a területen egymás után megnevelt és betakarított növények közül az, amelyik kisebb gazdasági értéket ad és a főnövény után következik.

Azt az öntözési módot, amikor az ágyások között kialakított barázdákba folyik az öntözővíz, barázdás öntözésnek nevezzük.

Egy adott területen az egymást követő tenyészidőben megtermesztett zöldségnövények sorrendjét vetésforgónak nevezzük.

Előre jelzésen alapuló, megelőző védekezést megvalósító és kímélő szereket alkalmazó növényvédelmi technológia, amit a megfelelő agrotechnikai és fitotechnikai munkákkal hangolunk össze.