- A mezőgazdasági termelés jelentősége, főbb ágazatai
- A mezőgazdasági termelés fő ágazatai
- 6 foglalkozás
halászat
A halászat és halgazdálkodás szűken értelmezett feladata a természetes vizekben és a mesterségesen kialakított halastavakban élő halak és más vízi állatok tenyésztése és gazdasági hasznosítása. A vízkészletek és az ivóvíz-bázisok gondozása, a víztározók és az árterek vizes élőhelyekké alakítása, az ár- és belvízvédelem feladatai várhatóan új megvilágításba helyezik a halgazdálkodás jelentőségét is. Az ikrák összeszedése, a pangó vizek és a főágak közti összeköttetése biztosítása, a halliftek kialakítása stb. szoros kapcsolatot alakítanak ki a víz- és a halgazdálkodás területei között.
faj
Az élőlények rendszerezésének (rendszertan) alapvető fogalma. A tizennyolcadik században bevezetett ’faj’ fogalom az élőlények morfológiai jellemzői alapján különítette el az egyes csoportokat. Mára általánosan a biológiai faj-fogalom használata elfogadott. Ennek alapján a faj a populációk olyan csoportja, amely potenciális szaporodási közösséget alkot, és amely szaporodásbiológiai tekintetben minden más csoporttól elkülönül.
fajta
Növények és állatok fajon belüli rendszerezési csoportja, élettani, ökológiai, illetve gazdaságossági (hasznosulási) szempontból elkülönülő egysége. A fajták csoportosíthatók hasznosítási irányok és típusok (a fő haszonvétel) alapján; így beszélhetünk hús-, tej-, máj-, tojás hasznú fajtákról, illetve kettős (pl. tej-hús), továbbá többhasznú fajtákról. Az intenzív állattenyésztés a specializált fajták kifejlesztésére törekedett.
állattenyésztés
Az állattenyésztés a háziasított (domesztikált) állatok közül is az úgynevezett haszonállatokra koncentrálódó gazdasági ágazat. A haszonállat fogalma alatt azt értjük, hogy bizonyos állatfajtákat meghatározott gazdasági hasznukért (hús, tej, szőrme, igaerő) tartunk, szaporítunk és hasznosítunk. A tenyésztés során rendszerint egy-egy haszon-fajtára (pl. a liba májára, vagy a tollára) koncentrálva szelektáljuk, keresztezzük, nemesítjük az állományt (homogenizálni próbáljuk az eredendően inhomogén terméket). Amennyiben nem sikerül valamilyen hasznosítási módot találni a termék „mellékes” haszonösszetevőire (például a nutria szőrméje mellett a húsa felhasználására), akkor az nemhogy haszonként, hanem semlegesítésre váró hulladékként (végső soron költségként) jelenik meg a gazdaságban. Az állattenyésztés egészére, a tenyésztett fajták csaknem mindegyikére jellemző egy bizonyos specializálódás, nevezetesen a tenyészállatok, a haszonállatok és a törzsállatok elkülönítése. A haszonállatokat nem elsősorban szaporításra, hanem a megcélzott haszon maximalizálása érdekében tartjuk. A tenyészállatok ezzel szemben azok a hím- és nőivarú állatok, amelyeket utódok, vagyis a potenciális haszonállatok előállítására használunk (tenyésztésbe veszünk). Emellett gyakran külön kezelésben részesülnek a törzsállatok (rendszerint apaállatok, pl. a „falu bikája”), amelyek az árutermelő állattartás számára nagy termelőképességű utódokat képesek nemzeni, vagy foganni. A gyakran túlspecializálódott fajták genetikai vérfrissítésére használják a génbankként szolgáló állományokat, amik a fajta eredeti tulajdonságait és természetes vitalitását, vagy annak legalábbis egy részét kölcsönzik a haszonállatoknak. Az állattenyésztés perifériáján szerepelnek azok a háziállatok, amelyek nem közvetlen gazdasági hasznuk miatt kerülnek tenyésztésre (nevelésre és nemesítésre), hanem az ember számára valamilyen más „szolgáltatásuk” fontos. Ilyenek például a ház őrzését és védelmét szolgáló macskák, kutyák; vagy a hobbi-, illetve sportcélokra tartott postagalambok, vadászkutyák. Ezen a kategórián belül speciális (és napjainkban, az extenzív állattartás miatt ismét egyre értékesebb) hasznosítású terelőkutyák. Az állattenyésztés hagyományos keretein túl, de a modern, urbanizált körülmények között egyre fontosabb helyen szerepelnek a házi kedvencek, az ember otthonában (minden materiális haszon nélkül) tartott kisállatok (papagájok, ölebek, újabban vadászgörények stb.). A házi kedvencek körének egyre szélesebbé válása és globális piaca (majmok, teknősök, madárpókok stb.), különösen a veszélyeztetett fajokra nézve kifejezetten tragikus következményekkel jár(hat).
termesztett faj
A növénytermesztésbe vont fajok valamilyen előnyös tulajdonságuk alapján minősülnek hasznos, gondoskodásra érdemes fajoknak, míg más fajok a ’haszontalan’, vagy egyenesen ’káros’, ’kártékony’ minősítést kapták. Ugyanígy az emberek minősítő hajlandósága döntötte el a ’hasznos’ fajok hasznosságának, illetve haszontalan tulajdonságainak mibenlétét; sőt a haszonnövények haszon-összetevőit is. A termesztési, szelektálási, nemesítési gyakorlat így már évszázadokkal a genetikai beavatkozások előtt kinemesítette a gondozással ’elkényeztetett’ fajtákat, és évszázados ádáz harcot vívott a kártékony gaznak minősített fajok ellen. A növénytermesztés szempontjából kártékony ’gazok’ gyakran gyógynövények, vagy ma még nem ismert vegyi anyagok egyedüli forrásai, sőt: a biodiverzitás szempontjából önmagukban értékek. A haszon-, vagy kultúrnövényekhez képest rendkívüli ellenálló- és alkalmazkodóképességet bizonyító ’gaznövények’ elleni hadjárat igazi sikerét a vegyszeres gyomirtás jelenti, aminek végeredménye az ún. „kultúrsivatag”.
kertészet
Elnevezése a ház mellett elkerített kertre utal, ahol a gazdálkodók a szántóföldinél intenzívebb, de eredetileg nem annyira gépi, hanem kézimunka-igényes termelést folytattak, és ahonnan elsősorban „friss”, közvetlen étkezési célokat szolgáló termékek (zöldség, gyümölcs) kerültek ki. Napjainkban a klasszikus kertészeti ágazat két végpontját az „iparszerű” technológiát alkalmazó, számítógép-vezérelt fóliás-üvegházas „növénygyári” termelés, valamint az ipari inputoktól tartózkodó ökológiai termelés teszi ki.A kertészeti ágazat újonnan megerősödő elágazódása a kerttervezés és kertépítés. Ez a városi közterek és az urbanizált életvitelt folytató polgárok lakóudvarát rendezi elsősorban esztétikai, nem pedig gazdasági szempontok szerint. Speciális al-ága – a virágkertészet és a virágkötészet – kizárólag az esztétikai hasznosság szempontjai szerint szerveződik.
növényfajta
Növények fajon belüli rendszerezési csoportja, élettani, ökológiai, illetve gazdaságossági (haszonulási) szempontból elkülönülő egysége. A fajták csoportosíthatók hasznosítási irányok és típusok (a fő haszonvétel), ökológiai alkalmazkodó- és ellenállóképesség, érési idő, illetve tárolhatósága, tartósíthatóság stb. szempontjából. Az intenzív növénytermesztés a speciálizált fajták kifejlesztésére törekedett.
mezőgazdasági termelés fő ágazatai
A mezőgazdasági termelés klasszikus ágazatai: a.) A növénytermesztés, ami elsősorban a szántóföldi és a kertészeti haszonnövények termesztését foglalja magába. Az utóbbi években egyre jelentősebb szerephez jut az ágazatban a gyepgazdálkodás, valamint a közvetlen gazdasági hasznot nem termelő kertépítés.b.) Az állattenyésztés. Elsősorban a haszonállatok takarmányozásával, tartásával, elhelyezésével és gondozásával, az állatok hasznosításával foglalkozó ágazat. A tenyésztés rendszerint figyelemmel van az egyedek gondozásán túl a megfelelő állomány fejlesztésére (törzsállomány kialakítása, keresztezés stb.) is. Az állattenyésztésen belül a hangsúlyok újabban az állathigiéniára és az állati jólét biztosítására irányulnak. c.) Az erdőgazdálkodás, aminek felségterülete hagyományosan a fa- és a vadállomány gondozására, gazdasági hasznosítására terjed ki. d.) Halgazdálkodás, halászat. Feladata a természetes vizekben és a mesterségesen kialakított halastavakban élő halak és más vízi állatok tenyésztése és gazdasági hasznosítása. e.) Gépészeti ágazat, ami a mezőgazdasági termelés természeti erőforrásokkal foglalkozó összetevőinek tevékenységrendszerét ipari eredetű energiaforrások és mechanikai (újabban informatikai) eszközök felhasználásával segíti, ugyanakkor ma már jelentős mértékben a maga képére formálja is ezt a tevékenységrendszert. f.) A mezőgazdasági termeléshez szorosan kapcsolódó, de a klasszikus ágazati besorolásokban rendszerint önálló ágazatok: az állat- és növényegészségügyi szolgáltatások, a növényvédelmi és az élelmiszerbiztonsági kutató és szolgáltató ágazatok.
növényfaj
A növényi élőlények rendszerezésének (rendszertan) alapvető fogalma. Mára általánosan a biológiai faj-fogalom használata vált elfogadottá, aminek alapján a faj a populációk olyan csoportja, amely potenciális szaporodási közösséget alkot, és amely szaporodásbiológiai tekintetben minden más csoporttól elkülönül. Ugyanakkor előfordulnak olyan keresztezések (hibridizáció), amikor hosszas kísérletező munka eredményeként sikerül különböző növényfajok közti (triticale) szaporodásra képes egyedeket létrehozni
erdőgazdálkodás
Az erdők telepítésével, gondozásával, a fakitermeléssel és az erdőfelújítással, az erdők hasznosításával foglalkozó gazdasági ágazat. Mivel az erdők közvetlen gazdasági hasznával egyenértékű, vagy annál nagyobb mértékű a közösségi haszna (pozitív externália), ezért a modern időkben az erdőkkel való gazdálkodást nem (vagy csak kivételes esetekben) bízzák a tiszta magánérdekre. A leghasznosabbnak bizonyult megoldás az erdők közösségi tulajdonban tartása, vagy az erdőkkel való gazdálkodás közösségi szabályozása az egyéni tulajdonjogok fenntartása mellett is (erdőbirtokosság).
termesztési ágazat
A legfontosabb növénytermesztési ágazatok rendszerint a szóban forgó gazdaság ágazati szervezeti elkülönülését követik, így általánosságban szántóföldi, kertészeti, zöldség, gyümölcs, szőlő ágazatokról beszélünk, amit a rét és legelő ágazat, illetve a kisüzemi (a szocialista időkben: háztáji) gazdaságokat integráló ún. „háztáji ágazat” egészített ki. Az agrárpolitikákban – és ezért a statisztikákban is – megkülönböztetett szerepet kap azonban az úgynevezett GOF-ágazat (vagyis a gabona, az olajosmagvak és a fehérjenövények ágazata).
termesztett fajta
A termesztett fajták legtöbbje ma már a növénytermesztés évszázados tudatos, vagy kevéssé tudatos nemesítési, szelekciós tevékenysége során kialakult, specializálódott fajta.
vadgazdálkodás
A vadállomány fenntartásával, szaporításával, alkalmanként ritkításával foglalkozó gazdasági ágazat, amely a vadállományban lévő gazdasági és ökológiai érték kihasználásával és növelésével foglalkozik. Közvetett alágazata a sportvadászat és a természeti turizmus (madár- és állatmegfigyelések, fotózás).
tenyésztett faj
Az állattenyésztés több évszázados hagyományai szelektálták az állatfajokat bizonyos tulajdonságaik hasznossága szempontjából. A hasznosnak nem minősülő fajok ellen gyakran szisztematikus irtóhadjáratok indultak, ami oda vezetett, hogy mára szervezett tenyésztőmunka irányul az ilyen fajok fenntartására. Az állatfajok kihalásának nagy részéért nem a tudatos irtó háborúk a felelősek, hanem hogy az ember terjeszkedése megfosztotta őket az élőhelyeiktől.
tenyésztett fajta
Az állattenyésztés éppen úgy, mint a növénytermesztésben évszázados szelekciós nemesítési tevékenység folyik az egyes fajokon belül egyedek, illetve az egyes tájegységekre jellemző fajták között. A speciális hasznokra (pl. tej-, vagy hústermelésre) specializálódott fajták bizonyos tulajdonságai (pl. a betegségekkel szembeni ellenállóképesség) gyengülnek, így gyakran az ősi fajták génbankjaihoz kell visszanyúlni az eredeti tulajdonságok erősítésére.
állattenyésztési ágazat
Az állattenyésztés mint mezőgazdasági ágazat, maga is több speciális al-ágazatra bontható a tenyésztett fajok szerint. Legismertebb elágazódásai a nagy haszonállatok tenyésztésére szakosodtak, így a szarvasmarha, a ló-, a sertés stb. tenyésztésére.
tenyésztési ágazat
A mezőgazdasági szektor állattenyésztési ágazata a tenyésztett fajok szerint al-ágazatokra osztható. Legismertebb al-ágazatok a sertés-, a baromfi, a szarvasmarha stb.; speciális al-ágazatok a nyúl, a nutria, vagy a vadászgörény.
gyümölcstermesztés
A gyümölcstermesztés kezdetben a mezőgazdaság afféle kiegészítő ága volt. A természetes úton, az erdei tisztásokon, réteken és legelőkön termő gyümölcsfák gondozását nem is tekinthetjük ’termesztésnek’, bár sok írott emlék bizonyítja, hogy a falusi közösségek óvták, helyi törvényekkel szabályozták az ilyen fák hasznosítását. A gyümölcskertészet a ház körüli kertekben nyert intenzívebb formát, majd a nagy ültetvényeken vált nemzetgazdaságilag is fontos ágazattá. A növények jellege meghatározza a művelési formát, csak a kis méretű gyümölcstermő növények (földieper, sárgadinnye) termeszthetők gazdaságosan fóliák alatt, vagy üvegházakban.
kertészeti ágazat
A kertészeti ágazat egyik vonulata az üvegházas/fóliás technológiát alkalmazó végletesen modernizált intenzív termesztés, amely a termékeit általában „friss”, közvetlen étkezési célokra szánja. A kertészet másik, szántóföldi vonulata rendszerint további felhasználásra váró (főleg konzervgyári) nagy mennyiségben és intenzív technológiával.
zöldségtermesztés
A természetes körülményeket többé-kevésbé mesterséges (néha már kísérleti laboratóriumi) feltételekkel helyettesítő fóliás és üvegházi termesztés elsősorban a zöldségtermesztésben vált uralkodóvá. A fűthető sátrakba már tél végén kiültethető palánták előbbre hozzák az érési időszakot (primőrök), sőt vegyszerekkel időzíteni, a kedvező piaci időpontra szabályozni is lehet a betakarítást, a számítógépes vezérlésű rendszerek folyamatosan ellenőrzik és szükség esetén ki-bekapcsolják a párologtató, a permetező-, a fűtőberendezéseket.. Mindezeknek a modernizációs fejleményeknek és a globális élelmiszerláncoknak köszönhetően ma már az év minden szakában fogyaszthatunk frissen zöldséget (korlátozottan már gyümölcsöt is). Ez pedig azt is jelenti, hogy az eredetileg rendkívüli élőmunka-igényű intenzív zöldség termesztés mára dömpingárut képes előállítani intenzivitásának fokozásával, kézimunkaigényének csökkentésével.
kertészeti termék
A kertészetek termékskálája nem csak a fajták sokszínűsége, a termőtáji adottságok sokfélesége, hanem a termesztési módok és eljárások változatossága miatt is széles skálán mozog. A kertészeti termékek azonban nagy víztartalmuk miatt könnyen és gyorsan romlanak, ezért – akár csak rövid ideig tartó – tárolásuk igen költséges. A piaci értékesítés szükségleteit kielégítő tárolhatósági, szállíthatósági kritériumokat ezért sok kereskedő és termelő, akár a tartalmi (íz, zamat) jellemzők kárára is hajlandó előnyben részesíteni.
szőlőtermesztés
A szőlő kettős hasznosítású gyümölcs. A csemegeszőlő termesztéséről és fogyasztásáról azonban nemigen szólnak a krónikák, de a borivás már Homérosz idejében kedvelt szokása volt az embereknek. Ma is összekapcsolódik A szőlészet és a borászat ma is egymáshoz kapcsolódó fogalmak és tevékenységterületek.A szőlészet a kertkultúrának az az ága, ami annak ellenére, hogy óriási ültetvényeken, iparszerű módszerekkel és technológiával termelhető, máig megőrizte kézimunka-igényességét. A szőlészet általában a hegy- és dombvidéken, illetve az alföldi homokos talajokon is hatékonyan termelni képes ágazat. A kapcsolódó borászat pedig olyan, speciálisan kifinomult borkultúrát fejlesztett ki maga körül az évszázadok során, amit, illetve aminek az elemeit az utóbbi években próbál a hazai szőlészeti-borászati szakma ismét életre kelteni.
tájegység
A zöldség- és gyümölcstermesztés sok-generációs szelektáláson átment növényfajtái általában különösen érzékenyek az olyan talaj- és a klimatikus feltételekre, amiket csak viszonylag nagy költségek árán (fűtött üvegház, fólia), vagy azokkal sem tudja a termesztő nyújtani. Ezért a specializált fajták és a nekik kivételesen jó adottságokat nyújtó tájak szerencsés egymásra találása a piacon megkülönböztetett figyelmet képesek szerezni.
ökotermesztés
Intenzív, de kézi-munkaigényes termesztési eljárás. Az ökotermesztés is sokféle, a vegyszerek túlzott alkalmazásától tartózkodó organikus termeléstől a teljesen vegyszermentes termesztésig húzódik a skálája. A vegyszerek hatását elsősorban kézi munkával, illetve újabban speciális rovarok (a kártevők állati ellenségei) tenyésztésével, szabadon engedésével pótolják. A gépi munka helyett a kézi munkára támaszkodás ma még elsősorban a megfelelő eszközök hiányának tudható be. Ma már az eredetileg kissé ezoterikus bio-, illetve öko gazdálkodási módszereket kifejezetten piac-orientált változatban is alkalmazzák.
fafaj
Az erdők akkor képesek a klasszikus funkciógazdagságukat fenntartani, ha különböző fajoknak és különböző életkorú egyedeknek adnak otthont. Az elegyes fafaj-összetétel tartja el az erdőben honos élővilágot. A vadrágónak alkalmas fák, vadgyümölcsösök, a cserjeszint hiányát a vadak rendszerint a haszonnövényekben tett vadkárokkal „bosszulják meg”. Az erdőgazdálkodásban nem csak az erdő faj-összetétele, hanem az erdő életkora is fontos. A fiatal erdő más növényeknek és állatoknak ad otthont, mint a felnőtt erdő. Ha mindent letarolunk, az utána (kötelezően előírt) telepítéssel csak látszólag kezdődik minden elölről: bizonyos populációkat teljesen ki lehet irtani az élőhelyük hiányával.
fafajta
Az erdőgazdálkodásban még nem jellemző az a tudatos fajtaszelekciós ’fejlesztés’, ami a mezőgazdaság más ágazataiban tapasztalható. Bizonyos területeken (karácsonyfa-termelés, papírnyár ültetvények) már bekövetkezett az iparszerű termelés, de a telepítések többsége nem speciális fajták termelésére szakosodott.
honos fafaj
A fákra is jellemző, hogy bizonyos környezetben otthon érzik magukat. Máshol viszont éppen ’idegenségük’ miatt nem találnak természetes ellenséget vagy eléggé erős konkurens fajt, és ekkor agresszív területfoglalást végeznek (pl. akác, galagonya). A Mosoni Duna mentén húzódó galériaerdőben például a víz visszahúzódása után sok nyárfa talált magának út otthont, de a vízutánpótlás megindulása után ezek egymás után dőltek a mederbe. Az emberek elsősorban látványosan és gyorsan növő fajtákat telepítettek szívesen. Nem csak a gazdasági hatékonyság (a mihamarabbi kitermelhetőség) miatt, hanem a fák esztétikai értékeinek minél hamarabb megjelenése reményében is.
erdőgazdálkodási ágazat
Az erdők telepítésével, gondozásával, a fakitermeléssel és az erdőfelújítással, az erdők hasznosításával foglalkozó gazdasági ágazat. Az ágazat tevékenysége azonban óhatatlanul kihat az erdőben élő vadak életfeltételeire, sőt azon túl is, az Élet lehetőségeire (ld. Egyenlítő menti esőerdők).Az erdők közvetlen gazdasági hasznán (a fakitermelésen) túli, gyakran a piaci eszközökkel nem is értékelhető ökológiai (externális) hasznai azonban olyan fontosak, és mára – hála Istennek – olyannyira közismertek, hogy a gazdaságpolitika az erdőket általában nem engedi át a piaci érdekeltségű egyéni vállalkozások kizárólagos használatába, hanem fontos magánjogokat (pl. a kitermelés mértéke, a telepítés kötelezettsége, a fajösszetétel stb.) maga szabályoz.
Volumen
Az erdők fakitermelési hozamának mérőszáma az úgynevezett „ipari fakihozatali százalék”, vagyis az ipari, feldolgozási célra alkalmas – gyökértuskó nélküli – fatömeg és a kitermelt összes fatömeg viszonyított értéke.
honos fafajta
Magyarország az európai kontinens közepén, a Kárpátok védő ölelésében fekszik, hegy- és dombvidéki területeket és kiterjedt síkságokat foglal magába, ezért klímája, talaj- és domborzati feltételrendszere rendkívül változatos; a rajta megélhetést találó ökoszisztémákra a mozaikszerűség és a változatosság jellemző. Igaz ez az erdőkre és az erdők fajtagazdagságára is.
halászati ágazat
Annak ellenére, hogy az elnevezése csak a lehalászásra, vagyis az eredmények betakarítására utal, a halászatnak és halgazdálkodásnak feladata a természetes vizekben és a mesterségesen kialakított halastavakban élő halak és más vízi állatok tenyésztése és gondozása is. Az ikrák összeszedése, a pangó vizek és a főágak közti összeköttetése biztosítása, a halliftek kialakítása stb. szoros kapcsolatot alakítanak ki a víz- és a halgazdálkodás területei között.
vadgazdálkodási ágazat
Szűkebb értelemben a vadászott vadállomány fenntartásával, szaporításával, alkalmanként ritkításával foglalkozó gazdasági ágazat, amely a vadállományban lévő gazdasági és ökológiai érték kihasználásával és növelésével foglalkozik. Tágabb értelemben a nem-vadászott vadak védelmével és gondozásával, a biodiverzitás fenntartásával és gazdagításával is foglalkozó ágazat. Annál is inkább, mert a ’vadászott’ fajok fogalma relatív (ld. énekes madarak illegális vadászata).
gépállomány
A gépállomány az adott gazdasági egység rendelkezésére álló gépi eszközállomány összessége. Mivel sokféle munkára specializált gépek és kombinált gépek egyaránt szerepelhetnek ebben az állományban, ezért a gépállomány általános megjelenítése nem sokat mond a gazdaság helyzetéről. Elsősorban a gépállomány átlagos életkora szerepel a különböző statisztikákban.
termelési biztonság
A gépesítés fokozza a termelés biztonságát: lehetővé teszi a megterhelő munkák időben gyorsabb elvégzését és ezzel csökkenti az időjárás okozta károk esélyét; gyorsabb és pontosabb reagálást tesz lehetővé a kártevők elleni védekezésben stb. Ez viszont a másik oldalon feltételezi, hogy a termesztett kultúrák, a munka tárgyai alkalmazkodjanak a gép által megkövetelt körülményekhez. A vetés egyenlő sorközökkel és nyílegyenesen történjék, a gyümölcsfák azonos magasságban kezdjenek lombosodni, a tejelő marhák ne féljenek a fejőházban és elviseljék a fejőgépeket stb.
munkaerő kiváltás
A mezőgazdasági munka gépesítése hatalmas könnyebbség a gazdálkodók számára. Minél szabványosabbá tehető, minél iparszerűbben művelhető egy-egy földterület, egy ágazat, egy kultúra, annál nagyobb az esélye, hogy gépekkel elvégezhető munkafolyamatokat tartalmaz, vagy a folyamat egésze gépesíthető a szaporító anyagok kihelyezésétől a betakarításig.A gépesítés azt jelenti, hogy egyre kevesebb izomerőre van szükség a munkában; először az állati igaerő, majd az emberi kezek is egyre nagyobb mértékben váltak fölöslegessé az agrártermelésben. Ez egyrészt örvendetes fejlemény, hiszen az emberek felszabadultak a mezőgazdasági munka emberpróbáló terhei alól. Másrészt a folyamatnak hátrányai is vannak: az emberek jó része kiszorult a mezőgazdasági munkavégzésből; ezért a városokban nézett munka, foglalkoztatás után. A vidéki területek népességmegtartó ereje a gépesítéssel gyengült. Ennek az erőnek az újraélesztése viszont nem történhet azon az áron, hogy lemondjunk a gépek munkájáról, vagyis a hatékony termelésről és visszatérjünk egy rég letűnt idő gazdálkodási módjához. A vidékfejlesztés feladata, hogy a mezőgazdasági munka terhei alól felszabadult, kiszorult emberek számára foglalkoztatási és jövedelemszerzési lehetőséget teremtsen.
gépállomány fejlődése
A korai, egy-egy funkció ellátására alkalmas gépeket a fejlesztéseknek köszönhetően rendre felváltják a több funkció ellátására, vagy egyidejű ellátására alkalmas eszközök. Jellemző példa a fejőház berendezése, amely a fejés közben ezernyi információt ad a központi számítógépnek a tehén hőmérsékletéről kezdve a lefejt tej minőségéig, amik alapján ugyanez a számítógép kijelzi, hogy a szóban forgó tehén másnapi takarmányát hogyan érdemes összeállítani.
gépállomány összetétele
A mezőgazdaság gépesítésének kezdetén az egyetlen funkcióra alkalmas gépek tették ki az állomány döntő részét. Az erőgép (a traktor) vontatásra volt alkalmas, viszont néha ekét, néha cséplőgépet kötöttek hozzá. Ez utóbbiak (az eke, a borona, a cséplőgép stb.) Jelentős előrelépést jelentett a többfunkciós gépek (a kombájn neve is az angol combine – kombinálás – szóból ered) megjelenése a földeken. Érthető ezért, hogy a gazdaságnak fontos jellemzője a gépállomány számszerű összessége és életkora mellett az eszközök összetétele is. Rendszerint az erőgépek száma és minősége adja az alapvető információt a gazdaság gépi felszereltségéről.
termék minőség
Az élelmiszerpiacok nagy tételekben, azonos mennyiségben és egyenletesen szállított termékekkel szeretnek foglalkozni. A gyorsan romló áruk esetében különösen fontos a szállítás és a gyorsaság. Az ilyen feltételeknek gépi eszközök nélkül megfelelni lehetetlen. Ugyanakkor a gépesítés negatív hatással is lehet a termékek minőségére. A gép nem foglalkozhat külön-külön minden egyeddel; szabványokkal foglalkozik, tehát a munka tárgyának is szabványszerűvé kell válnia. A kézi betakarításkor mondhatja azt a termelő, hogy „ma leszedem az éretteket és holnap visszajövök a ma még éretlenekért”; a gép az ilyen egyedi megközelítéssel nem tud mit kezdeni; – és nem is volna gazdaságos, ha így működne. A megoldás: vagy keveredik a betakarított termék között az érett és az éretlen, vagy mesterségesen kell serkenteni (időzíteni) az érést. A gépi munka megköveteli, de elő is idézi a szabványosodást és a szabványosítást.
munkaerő
A mezőgazdasági „munkaerő” a rendszerváltásig bizonytalan jelentésű fogalom volt. A termelőszövetkezetnek ugyanis foglalkoztatási kötelezettsége volt a tagjaival szemben. A tagok jelentős része azonban idős nyugdíjas korú ember volt. Ráadásul a TSz mint nagy-foglalkoztató, egyes falvakban szinte monopol-foglalkoztató, lakatosokat, bérszámfejtőket, számítógépkezelőket stb. is foglalkoztatott; a TSz-tag, vagy a TSz-alkalmazott nem jelentett szükségszerűen mezőgazdasági munkaerőt.A privatizáció és a szövetkezeti átalakulások során a szövetkezetek foglalkoztatási kötelezettsége megszűnt. A hazai földtulajdonosok jelentős része a szövetkezetnek adja bérbe művelésre a földjét, de ez nem jelenti, hogy a szövetkezet alkalmazná. Jogilag tehát a földjét nagyüzemileg műveltető ember mezőgazdasági járadékos. De ha földet művel részidőben, vagy „főállásban”, akkor mezőgazdasági munkaerőnek, gazdálkodónak tekinthető-e? A kérdés akadémikusnak tűnhet, pedig támogatási jogosultságok, fizetési és adózási következmények függnek a megválaszolásától. Ezért jogszabály rendelkezik arról, hogy ki tekinthető gazdálkodónak, vagyis gazdának a magyar kritériumok szerint.
mezőgazdasági gépesítési ágazat
A gépekkel foglalkozó ágazat bizonyos értelemben ’idegen’ a mezőgazdaság területén. Bár a gépi munkák java része is a szabad ég alatt, az időjárástól és a természet ’órájának’ időbeosztásától függően történik, a gépi munkák mégsem közvetlenül az élő biológiai anyaggal foglalkoznak. Ezért a munka (illetve annak egy része) kiszámíthatóbb, egzaktabb, könnyebben kalkulálható és tervezhető. Talán ez is közrejátszott abban, hogy a „szocialista” állam sokáig nem volt hajlandó a gépi eszközök birtoklását átengedni a termelőszövetkezeteknek, hanem az úgynevezett gépállomások látták el a gépi munkák szolgáltatásaival a termelő üzemeket. A gépi szolgáltatások és a szorosan vett mezőgazdálkodási munka jórészt ma is elkülönült Magyarországon a privatizáció választott módjának és a gazdálkodók tőkeszegénységének betudhatóan. A szolgáltatók elsősorban a talajelőkészítés és betakarítás munkadömpingjeiben számíthatnak nagy keresletre.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)