A légkör fizikai állapotát műszerekkel mérhető elemekre bontjuk

A levegőben található vízgőz a pára. A talajról, a felszíni vizekből és az élőlényekről kerül a légkörbe.

A levegő nedvességtartalma a páratartalom, ami pontosan meghatározható érték. A meteorológia nedvességtartalom meghatározására háromféle jelemzőt alkalmaz, az abszólút (tényleges), telítettségi és a relatív nedvességtartalmat.

A magas légkörből a földre kicsapódó víz a csapadék, amely halmazállapot szerint lehet eső, hó vagy jégeső. Ezek mennyisége mérhető. A csapadék mennyisége egyenlő annak a vízrétegnek a mm-ben mért magasságával, amely a csapadékból elfolyás, párolgás és beszivárgás nélkül előállna.

A vízháztartás elemei a beszivárgás és a lefolyás. A beszivárgás a víz behatolása a talajba a gravitáció hatására. A lefolyás a víz mozgása a talaj felszínén és annak felszíne alatt a víz természetes körforgásában.

A víz a természetben állandó körforgásban van, melynek során folyamatos halmazállapotváltozásokon megy át. A felhasználható felszíni és felszín alatti vizeket együttesen vízkészletnek nevezzük, amely állandó változásban van

A vízgazdálkodás fontos feladata a vízállás és a vízhozam mérése, a mért adatok feldolgozása és közzététele