Tananyag választó:
A vizuális nyelv használata
Jegyzet szerkesztése:
A vizuális nyelv elemei
Eszköztár:

Pont, vonal, folt

Pont, vonal, folt Pont, vonal, folt E három elem a vizuális nyelv alapvető alkotóeleme. Az alkalmazás során ezek egymásra épülnek, a rengeteg pontból lesz a vonal, a még több pontból és vonalból pedig a különböző foltok.
A pontnak önmagában nincs díszítő hatása, azonban ha egymás mellé helyezzük, kialakul egy sorminta. A pontok számának növelésével alakul ki a pontsor és pontfaktúra, amelynek folt hatása van. A pont, mint képalkotó elem szerepelhet egy kompozícióban, ebben az esetben raszter hatású képet kapunk.
A pontok mozgatásával különböző vonalak jöhetnek létre. Egyenesek, görbék, szabályosak és szabálytalanok, zártak vagy nyitottak. A vonalak különböző karakterűek lehetnek. Kelthetik a mozgás érzetét, érzékeltethetik a tér mélységét. A vonal tagolhat és feloszthat, kontúrként formát határolhat, foltot alakíthat ki, vagy jeleket ábrázolhat.
A folt viselkedése és jellege alapján lehet szabályos vagy szabálytalan, vonalas, grafikus, tömör vagy festői, szélei pedig elmosódottak, élesek vagy lépcsőzetesek. Az íves kontúrú foltok lágyak, puhák organikusak, míg az egyenesekkel határolt foltok határozottak, kemények és dinamikusak. A pozitív és negatív foltok osztják ketté a teret. A körvonalon belül elhelyezkedő a pozitív, a kívül lévő a negatív folt. A pozitív és negatív elemek együttesen alkothatják a kép fény-árnyék hatását is.

Perspektíva és tér

Perspektíva és tér Perspektíva és tér A tér és a perspektíva a szobrászat és az építészet legfőbb kifejező eszköze. A tér érzékelésére a szem a legalkalmasabb szervünk. Az összetett térérzékeléshez azonban elengedhetetlen a hallás, szaglás, tapintás és hő érzékelés is.
A perspektíva és tér kétdimenziós átirata a kép. Ezek megjelenítésére számos ábrázolási rendszert találtak ki úgy, mint axonometria, perspektivikus és vetületi ábrázolás. A képi megjelenítés másik módszere látszati szabadkézi perspektivikus rajz készítése.

Sík- és térforma

Síkformának nevezzük a kétirányú kiterjedéssel rendelkező formákat. A sík- és térbeli formák összekapcsolódnak úgy, hogy a térformák síklapokkal vannak körülhatárolva. Ennek eredményeként számtalan formakapcsolatot különböztethetünk meg egymástól.
A sík és térformálás ma elismert megnevezése a formatan. E tanítás célja a plasztikai szépség megismerése, a tárgyak funkció és formai összefüggése, és az anyagok formai kapcsolatának értelmezése.

Tónus és szín

A tónus és szín visszaadására számtalan grafikai eszköz létezik. A színeknek létezik tónusfokozata, azaz sötét-világos hatása. Tónusokkal érzékeltethetjük a teret: a sötétebb tónusokkal mélységet, míg a világosabbakkal a közelséget fejezzük ki. Ez ugyanígy vonatkozik a színekre is. A világos tónusú színek, mint például a sárga, vagy a fehérrel tört színek közelebb hozzák a tárgyat, míg a sötétebb tónusúak, lila vagy feketével tört színek távolságot keltenek. Ezért érdemes a hátteret sötétebbre, az előteret pedig világosabbra hagyni.