Tananyag választó:
Rendszerezés
Jegyzet szerkesztése:
A kompozíció egysége
Eszköztár:

A kompozíciós tér

A művészi értelemben vett kompozíciós tér lehet valóságos és ettől elvonatkoztatott. A művészet különböző ágait sorolhatjuk az egyik és a másik kategóriába. Azok a művészeti ágak, amelyek a háromdimenziós térben jelenítik meg az alkotást /szobrászat, építészet/, rendelkeznek valós kompozíciós térrel. A grafika és a festés ellenben csak kétdimenziós alkotásba írja át a háromdimenziós teret. A tér megjelenítésének egyik legegyszerűbb módja a síkban, az előtér-középtér-háttér ábrázolásának alkalmazása.

Mozgás és kompozíció

Egy mozgás kompozíciója Egy mozgás kompozíciója A mozgás hatását érzékelteti a festészet és a grafika néhány ábrázolási móddal. A jól kiválasztott mozdulatfázis, valamint a test és a fej más irányba nézése a mozgás hatását kelti.
A szobrászatban a mozgás dinamizmusát a háromdimenziós megjelenítés segíti elő. A mozgás jó fázisának megragadása és lemásolása, művészi áttétele ebben az esetben utalhat az előző és a következő fázisra is.
A mozgás érzékeltetésére a plasztika terén egy igazán sajátságos példa a mobil szobrok, kinetikus szobrok csoportja. Ezek a szobrok állandó mozgásukkal nem a mozdulat fázisait, illúzióját örökítik meg, hanem magát a periodikusán és ritmikusan ismétlődő mozgást.
Épületek esetében nem beszélhetünk mozgás érzékeltetéséről, mert az épületek statikus, mozdulatlan tömeget alkotnak.

Az anyagszerűség hatása

A műalkotások anyagszerűségét kétféleképpen értelmezik az alkotók. Az egyik az anyag adta lehetőségeket maximálisan kihasználva alakítja az anyagot a célkitűzésnek megfelelően. A másik módszer - ezt inkább a 20. századi művészetben jelenik meg – az anyag nyers valóját alkalmazza a művészi közlés felerősítése érdekében.

A felületkialakítás a kompozíciókban

A felület elhatárolója és egyben összekötője is a belső szerkezetnek és a külvilágnak. Ez leginkább az építészetben követhető nyomon, ahol a kapu és az ablaknyílások töltik be ezt a kettős szerepet. Ennek köszönhette azt a kiemelt helyet, amely minden korban jellemezte a kapuzatok megmunkálását. Az épületek homlokzatán megjelenő síkszerű vagy plasztikus formai tagolások az építészetben sajátos faktúrákat teremtenek. A modern építészet előszeretettel alkalmazza a felületek vakolatlan megjelenítését, amellyel a falazó anyagok és technikák természetes faktúraképzését teszi lehetővé.
A festészet területén a festék felülethatása az impresszionisták óta igen nagy szerepet kapott. A modern festészet él az anyag adta faktúra és textúra lehetőségeivel, sokszínűségét maga az alkotó temperamentuma és módszerei szabják meg.

Fény és árnyék a kompozícióban

A szobrászatban és az építészetben a fény és az árnyék igen jelentősen befolyásolja a mű hatását. A térformákat mindig megvilágítja valamilyen fényforrás. A fény kiemelheti, az árnyék, pedig elnyomhatja, összeolvaszthatja a formarészeket. Az alkotóknak műveikbe bele kell komponálni ezeket a hatásokat. Legjobban úgy lehet érzékelni e jelenséget, ha ugyanazon alkotásról különböző megvilágítással több képet látunk egymás mellett.
A festészetben az impresszionisták foglalkoztak ezzel a jelenséggel a sorozatképeiken. A kétdimenziós művészi ábrázolásban a fény-árnyék hatás elsődleges célja a térbeliség elérése. A tárgyak és formák árnyékai a plaszticitást erősítik a képen, a fény pedig kiemelő szerepet is betölthet. A fény-árnyék hiánya a kompozíciót síkbeli ábrázolásként érzékelteti.