Tananyag választó:
A művészi átírás
Jegyzet szerkesztése:
A művészi átírás alak kapcsolata
Eszköztár:

Az arc

A művészi témák esetében az emberi arc ábrázolásának kísérlete a legnehezebb. Az ember mulandóságával dacolva szeretné megőrizni a megőrizhetetlent. Egy portré megfestésével nemcsak az arcot akarták megörökíteni, hanem a lelket is.
Arisztotelész három arckifejezést különböztetett meg egymástól: a naturalisztikust, az idealizáltat és a szatirikust. A reneszánsz idején támadt fel a portréfestészet, amely idealizáltan ábrázolta az emberi arcokat. Vele egyidőben, a németalföldi festészet ábrázolásaiban a szinte naturalisztikus realizmus jelentkezik. A 20. századi portréfestészetben a művészetek újfajta megjelenítést hoztak. Az arcképek elkülöníthetetlenek voltak a csendéletektől. A modellek szétszedésével és újra összeépítésével könyörtelenül eltörlik a modell egyéniségét. Az expresszionista festők a cinizmus és a szatirikus megjelenési móddal éltek.

Az emberi test

Fejtartások Fejtartások Az első emberábrázolások az őskori barlangfestmények pálcikaemberei. Az egyiptomiak alapvetően egyenes vonalú ábrázolásukban a mozgást a frontális és a profil nézet váltakozásával fejezték ki. A görögök a tökéletes testarányokra törekedtek, amellyel az isteni magasságokat célozták meg. A középkori és a reneszánsz festészetben már a kiszámított és megszerkesztett arányokkal ábrázolták az emberi testet. A reneszánsz volt az, amely elismerte az aktok jelentőségét a művészeti életben. A kor aktábrázolásának jellegzetességei a puha ívelt formák és hullámvonalas mozgás ábrázolása.
A középkor után szinte mindenféle céllal festettek aktokat, a klasszikus eszme ábrázolásától a realisztikus megjelenítésig. Az anatómia fejlődése és a modell utáni rajzolás egyre inkább kívánatossá vált. A barokk festészet mutatott rá először a meztelen test szexualitására.
A 20. század kubista irányzata által a testábrázolás kezdi elveszíteni újra kiemelkedő szerepét a festési témák között.

Párkapcsolatok

A nő és a férfi egybekelését – minden élet forrását – szertartások kísérik éppúgy, mint az állatvilágban az udvarlás során kialakult szokásokat. Az első emberpár ábrázolása a művészet egyik számottevő témájává vált. A párkapcsolatok megjelenítésénél a kezek találkozása, a tekintetek és testtartások árulkodnak a párok meghitt intim kapcsolatáról.
Az egyiptomi művészet kétféleképpen is képes volt ábrázolni az emberi párkapcsolatokat. Rahotep és Nefertiti távolságtartó megjelenése mellett Tutankhamon és felesége gyöngéd mozdulatai tükrözik a párkapcsolatok eltérő ábrázolását. A művészetben nemcsak a szenvedélyes és romantikus párkapcsolat-ábrázolásmód jelenik meg, hanem a sok évtizedes házaspárok már-már humorossá és groteszkké váló kapcsolata is. Természetesen ezekben semmi bántó szándék nem nyilvánult meg az alkotók részéről.

Állatok

A művészetekben az állatokat felruházták különféle visszataszító, félelmetes tulajdonságokkal is, mitológiai vagy szent állatként kezelték és ábrázolták azokat.
Emellett már kezdetektől fogva létezett az állatok megfigyelésén alapuló ábrázolásmód. Rembrandt és Dürer kiemelkedő részletességgel adta vissza az állatok felépítésének, test-arányainak pontos részleteit is.
Az állatok közül igen kedvelt a lovak ábrázolása, a zabolátlan, szilaj ló és a betört hátas, amelyen az ember képes uralkodni, mindig megragadta a művész képzeletét.