A kézjegy tegnap
A kézjegy, más néven szignatúra a görög „sigma” – „jel” szóból származik. A napjainkban ismeretes szóhasználat megjelenése, egy kissé egyszerűbb formában, a kultúra kezdetéhez vezethető vissza: az okmányokat hitelesítő pecsétek, a nemesi családok címerei, a céhjelvények és a foglalkozásokat ábrázoló jelképek ősei a mai védjegyeknek.
A foglalkozási ágak általánosan használt jelei mellett jelentős szerepe volt az egyéni jeleknek, amelyek még napjainkban is ismertek. A tradicionális cégek, üzletek a mai napig használják az általuk kialakított jelet. Vegyük példának az Unicumot: vörös kör alapon aranykereszt jeléről bárki felismeri, és azonosítja a Zwack névvel. Minden iparágban voltak és vannak ilyen jegyek, például a szállodaiparban, a gyógyszertárakban stb.
A kézjegy napjainkban
Napjainkban a minden iparágban szokásos jegyek és jelek védjegyként váltak közismerté. Újabb és újabb termékeket láttak el védjegyekkel – a papírgyártásban vízjel, tömegcikkek esetében márkajel – logókkal, amelyek változatosan használják a gyárat szimbolizáló ábrát és a betűket. A kézjegy egyik szemléletes példája a magyar termékek megjelölésére szolgáló jel. Először az 1930-as években szerették volna népszerűsíteni a magyar termékeket tulipán jelöléssel, majd a nyolcvanas években tűntek fel a "kiváló áru" jelzések – nemzeti színű kontúrral rajzolt háromszög –, végezetül napjainkban pedig a "magor" termékjegyek.
A monogram a közelmúlt művészetében
A monogram eredete a legrégebbi időkig, egészen Jézus Krisztusig – az IHS – nyúlik vissza. Ismertek az uralkodó családok, dinasztiák monogramjai, amelyek kezdetben csak betűkből álltak, később azonban grafikai motívumok is kapcsolódtak hozzájuk. A 19. századtól a monogram és a kézjegyek szinte összemosódnak. A 20. századra a nemesség elveszíti kiváltságát a monogram használatban. Egyre több polgári család evőeszközkészletén, fehérneműin vagy bútorok intarziáin tűnik fel a monogram. Ugyanakkor az egyes korok betűtípusainak divatja jól tükröződik a monogramokon.
A 20. század elején, a szecesszió idején élte virágkorát az exlibris, más néven a könyvjegy. Jelentése: a könyvekben a tulajdonost, illetve a tulajdonjogot feltüntető bejegyzés, tulajdonjegyzés. Sokszorosított, esetleg nyomtatott lapocska, címke a könyv első üres lapján vagy a kötéstábla belső oldalán. Már a kódexekben is gyakran előfordult. Az exlibris kifejezésen kívül tartalmazza a tulajdonos nevét, esetleg jelmondatát, illetve címerét. Az ábra a tulajdonosra, annak foglalkozására, valamilyen tulajdonságára vagy lakhelyére utal, de lehet az arcképe is. Az exlibris olykor allegorikus jelentésű. Kisgrafikai műfajként a 15. század óta ismert. A modern változatok egy része kifejezetten a gyűjtők, könyvbarátok számára készül.
A monogram a kortárs művészetekben
A gesztusfestés, a monogram egyik legjellegzetesebb megjelenési formája a kortárs művészetekben. Stílusa és vonalvezetése a keleti tusrajzokra és írásokra utal. Ezeket a lendületes vonalvezetésű monogramokat ecsettel készítik. Jellemző a játékos festékkeveredés, az esetlegesség és a monumentalitás. A festés során nincs tervezés, az érzelmek szabad kifejezése jelenik meg a monogramon keresztül.
A betű másik megjelenési formája a kortárs művészetben az önálló, a térben elhelyezett, szoborszerű alak. Olyan anyagokat választanak, (rétegelt lemez, kő, durva szövésű anyag) melyek faktúrája és textúrája még jellegzetesebbé teszi ezt a betűszobrot.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
