A szemünkben keletkező kép
A szemnek két része van: az egyik a képet alakítja ki, a másik a képet fordítja át elektromos impulzusokká. A szaruhártya, a pupilla és a lencse alkotják a szem képkialakító rendszerét. A tárgyakról visszaverődő fény a szaruhártyán keresztül jut be, majd a lencse teszi teljessé a képnek a retinára, a szemgolyó hátsó oldalát borító vékony rétegre való fókuszálást. A retinán keletkező kép fordított állású és általában kisebb, mint a valóságos kép.
A vizuális kép észlelése, értelmezése már a retina információfeldolgozása során kezd kialakulni. Ha téves az értelmezés és észlelés, érzéki csalódások keletkeznek, azonban nem minden esetben magyarázhatóak az észlelés hiányosságával. Ezek a csalódások és észlelési zavarok akkor is kialakulnak, ha ismeretanyagunk ellentmond neki. Az embereknél ezeknek az észleléseknek mindegyike közel azonosan működik.
Állandóság és mozgás
A szem retinája egytized másodpercig megőrzi a látványt. Erre a jelenségre építettek a filmkészítés előfutárai. A 19. század elején jelent meg az első thaumatróp, amely egy korong mindkét oldalán rajzolt ábrákat tartalmaz. Ha gyorsan megpörgetjük, a két kép szemünkben eggyé olvad. Ennek az elvnek a továbbfejlesztett változatai a zootróp, stroboszkóp és mutoszkóp. A következő lépés a folyamatos mozgás láttatása a film segítségével, amely másodpercenkén 24 képet vetít elénk.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
