Tananyag választó:
Egyedi technikák
Jegyzet szerkesztése:
Festés
Eszköztár:

Akvarell

Az akvarellt gyakran sorolják a grafikák körébe. Egyrészt, mert papírra készül másrészt, mert gyakran vegyítik ceruzarajzzal és a tollrajzzal. A legtöbb festékfajta a kötőanyagáról kapta a nevét, az akvarell azonban az oldószeréről – vízben oldódó festék.
A festékek gombok vagy táblácskák formájában kaphatók. Az iskolai felhasználásra gyártott gombfestékek gyengébb minőségűek, száradás után színei kifakulnak, vagy felületei foltosakká válnak. A művészfestékek színintenzitása nagyobb, mert a pigmentek aránya jobb, mint a gombfestékeké. A porcelántégelyben kapható táblás festékek – szilkés akvarellnek is nevezik – darabonként is vásárolhatók.
Az ecsetek beszerzésekor hengeres, finom hegyben végződőt válasszunk. Legalább 2-3 méretre van szükség, hogy finom vonalakat és nagy felületeket egyaránt kialakíthassunk. Az akvarellpapírok anyaga, felülete és súlya (vastagsága) különböző lehet. A papír a festés során többször felvizeződik, ezért célszerű felfeszíteni. Először a papír mindkét oldalát benedvesítve rajztáblára simítjuk, majd barna enyves papírragasztó szalaggal rögzítjük. Száradás után a feszes papírra, áttetsző lazúros rétegeket festhetünk. Egyre elterjedtebb az alla prima eljárás, amikor nedves felületre, egyetlen rétegben, a papíron kikeverve helyezzük fel a festéket. Ennél a módszernél a felületeket összefolyatjuk, úsztatjuk.

Tempera

Festékek Festékek A temperákat elsősorban két nagy csoportba sorolhatjuk, vizes és olajtemperák. A vizes temperák leginkább a fedő vízfestékhez hasonlítanak. Vízzel keverve, de ne vastagon alkalmazzuk, mert száradás után könnyen lepattogzik.
Az olajtempera a sovány olajfestékhez hasonlít, csak nem olyan fényes. Ha az olajfestéket tojássárgájával összekeverjük, olajtemperát kapunk. A természetben különböző emulziók szerint megkülönböztethetünk tojástemperát, kazeintemperát, gumitemperát, enyv-, cellulóz-, viasz- és olajtemperát. Ezek lényege, hogy a pigment festéket összekeverjük az emulzióval, majd kis mértékben hígítjuk. A tempera, festés közben gyorsan szárad, színei rosszul keverődnek, így ajánlott előre kikeverni a színeket.
Ma a temperát inkább fedőfestékként alkalmazzák. A tempera színei száradáskor kivilágosodnak, ezért javításkor nedvesítsük be a képet. A vizes temperával készült festmény később feloldható és javítható.

Olaj

Az olajfestéket használhatjuk lazúrosan, vékony rétegben vagy sűrű, vastag festékrétegben, illetve mindenféle egyéni alkalmazásban.
A munka során számtalan eszközre van szükségünk: festőkésre a festékek keveréséhez, kötő- és hígítószerekre a festék rögzítésére és eltávolítására, festőalapra, amely lehet deszka, vászon vagy karton. A festőalapot előenyvezzük, majd az alapozó anyagot – egymásra merőleges két rétegben – széles ecsettel felhordjuk.
A festés során kétféle technikát is alkalmazhatunk. Az aláfestéskor vékony festékréteggel vázoljuk fel a képet. A primafestés során rögtön a kívánt színeket és formákat festjük fel. Ennek az eljárásnak meghatározó elemei az ecsetkezelés, valamint a különböző irányú és karakterű ecsetnyomok. Az olajfestéshez széles, erős sörtéjű lapos ecsetet használjunk. Újabban teret hódított a késsel történő festés, amellyel még változatosabb felületeket alakíthatunk ki.