Az organikus és a humanikus világ
Az ember a fejlődéstörténet minden korszakában a természeti környezet megismerésére törekszik. Ennek következménye, hogy szükségletei érdekében megváltoztassa környezetét. Így a természetet kettéosztva beszélhetünk organikus, az ember által érintetlenül hagyott világról, valamint humanizált, az ember által épített és átrendezett világról.
A természet és a belső tér
Mindennapjaink élet- és színtere az ember és a természet által létrehozott tér. A mesterséges terek jellegzetessége, hogy nem természetes anyagokból készülnek. Az ember által létrehozott és belakott térbe különbözőképpen hozhatjuk be a természetet. Az egyik módja, ha az élő természeti elemeket kapcsoljuk a belső térhez (például cserepes növények, tornácok és kertek.) A másik lehetőség, amikor természetes anyagokkal építjük és szépítjük környezetünket (például fa és nádbútorok, fazekas edények.) A természetes fényviszonyok elérése érdekében nagy üvegfelületekkel tagolhatjuk a belső tereket, a falakat és a födémet. Nemcsak a belső térbe hozhatjuk a természetet, hanem a belső teret vihetjük ki a természetbe. A természet minimális átalakításával, a természet adta lehetőségekhez alkalmazkodva hozhatunk létre belső tereket (például barlanglakások.)
Az érintetlen és a megművelt természet
A tér háromdimenziós elrendezés, amely a dolgok térbeli elhelyezkedését is magában foglalja. Az ember születésétől fogva hosszú évek során sajátítja el az eligazodást a térformák és jelenségek között. A környezetünkhöz való alkalmazkodás és megismerés a 20. század második felére igen rohamos léptekkel haladt előre. Ám ennek ellenére is vannak a földünknek még érintetlenül hagyott területei. Ilyen területek a mély tengerek világa, a magashegységek, és az őserdők mélyei.
Ahol az ember munkájával megváltoztatja természet eredeti szépségét, ott a környezet képe is megváltozik. Attól függően beszülhetünk kultúrtájról vagy tájrombolásról, hogy a beavatkozás harmonikus, vagy diszharmonikus hatást eredményez a természetben.
Terek változatossága
Az épített környezet teljesen mesterséges tér, amely azonban mindig kapcsolatban áll a természettel. Az építészet feladata, hogy a természetes és mesterséges környezetet, valamint az épített környezetet összhangba hozza egymással. Az építészet elsődleges célja az életterek belső és külső világának megteremtése.
Ha összehasonlítanánk a természetes és mesterséges tereket, arra a következtetésre jutnánk, hogy az egymáshoz való viszonyuk igen erőteljes ellentétekre épül.