A látható fény
Hogy mi a fény, nem is olyan egyszerű megválaszolni. Évszázadok óta keresik a választ a természettudósok. A fény olyan sugárzás, amely szemünkbe jutva közvetlenül kelt bennünk látási érzetet, vagyis a fény útján látjuk a minket körülvevő világot. Fizikai értelemben elektromágneses hullám, hasonló a rádiók által kisugárzott hullámokéhoz.
A környezetünket megvilágító fényeket fényforrásoknak nevezzük, számunkra és a Föld számára nélkülözhetetlen fényforrás a Nap. A fény ellentéte az árnyék, amely akkor alakul ki, ha valahova nem jut el a fény. Természetesen a fényforrás nagyságától függően változik az árnyék kontúrja. Kisebb méretű fényforrás esetén a szélek élesek, míg a nagyobb szórt fényt adó fényforrás esetén félárnyékos részek alakulnak ki.
Fénytani alapfogalmak
A fényinger a látóérzékelésünk alapja. A színek látását is csak a fény teszi lehetővé, nélküle a színek fogalmának sem lenne értelme.
A fényforrásokat tekintve megkülönböztetünk egymástól két különböző csoportot: a mesterséges és a természetes fényforrásokat. Egyetlen természetes fényforrásunk a Nap, mely nagyságából és távolságából adódóan szórt fény sugároz. A mesterséges fényforrások esetében irányított fényről beszélünk, mivel a Naphoz képest jóval kisebb és közelebbi fénycsóvát vet a tárgyakra. Kivételként említjük meg az utcai lámpát, amely szórt fénnyel világítja be az úttestet.
A fényforrásokat más szempontból elsődleges és másodlagos fényforrásokra bonthatjuk. Elsődleges fényforrás, amely saját fénnyel rendelkezik mint a Nap, a lámpa vagy a gyertya. Másodlagos fényforrás, amely csak visszaveri a rá vetülő fényforrást, mint a Hold.
A fény jellemző tulajdonságai
A fény egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy minden irányban egyenes vonalban terjed. A másik fizikai tulajdonsága, hogy sűrűbb közegben lassabban terjed, mint a ritkább közegben. A látható fény további jellemzője, hogy a természetes fehér fény (pl.: napfény) színes sugarakra bontható, amelyek a spektrumot alkotják.