Testarányok
Az emberi test arányai a születéstől kezdve folyamatosan változnak. Az élet során minden embert rendkívül sok olyan hatás ér, amely a természetes, az idősödés miatti változások mellett az életmód következménye (táplálkozás, mozgás, betegségek, stressz).
Már az egyiptomiak is nagy jelentőséget tulajdonítottak az emberi test arányainak, ugyanakkor a mozgás- megfigyelésük és ábrázolásuk merev. A görögök átlagosan nyolc fejhosszúságra osztották fel az emberi testet, ami ma is igen harmonikus, és egészen közel áll a napjainkban alkalmazott arányosztáshoz. A reneszánsz korban a lábfejet tekintették osztási egységnek, míg Leonardo da Vinci az arc hosszúságát vette alapul. Dürer szerint a test magassága hét fejhossznyi, bár rajzain előfordul a kilenc és a tíz fejhosszúságú alak is. A ma alkalmazott testarány Cousin J. nevéhez fűződik, aki a nyolc fejhosszúságú testarányt vette alapul. Természetesen ez az átlagemberre vonatkozik, ettől eltérő arányok is léteznek. Ezalapján az emberi test szimmetriatengelyéhez képest a kar hosszúsága négy fejhossznyi, a két váll közötti távolság pedig két fejhossznyi. Megfigyelhetjük, hogy a női váll és medencecsont közel azonos szélességű, míg a férfiak medencéje jóval keskenyebb a válluknál.
A csontváz
Az emberi test csont- és izomrendszere annyira egymásra épülő, hogy a legkisebb mozdulat, változás kihat az egész testre. A test szilárd vázát képező csontváz csontjai merevek, ugyanakkor egymáshoz képest bizonyos irányokban és mértékben mozdíthatók. A mozgásban mint passzív résztvevő szerepel, ugyanakkor szerves anyag, mint a szervezetben minden. Alakjuk szerint megkülönböztetünk hosszú és hengeres csontokat, lapos és széles csontokat, valamint rövid csontokat.
A csontok mozgathatóan, vagy stabilan kapcsolódhatnak egymáshoz. Mozgathatóak, ha a csontok porcos végeit ínszalagok kötik össze, ha viszont a csontok között nincs hézag, szorosan összenőttek, akkor nem mozgathatóak /például a koponyacsontok/.
Csontvázunk tulajdonképpen három fő részre osztható, amelyeket a gerincoszlop tart össze. Ezek a fej csontjai, a vállhoz tartozó csontok és a medencéhez tartozó csontok.
A kontraposzt
A kontraposzt szó az olasz contraposto szóból származik, amelynek pontos magyar megfelelője nem létezik. Jelentése az emberi test tagjainak ellentétes beállítása, illetve az egyensúlyi helyzet összetevődése az ellentétes mozgásokból. Amikor állás közben pihenünkvagy kényelmesen állunk, akkor csak az egyik lábunkra támaszkodunk. Ebben az esetben a testsúlyt viselő lábunk lábfeje kifelé, tengelye fölfelé, a csípő tengelye pedig a hajlított láb tengelye felé mozdul, fordul el. A válltengely ezzel egy időben ellentétes irányú lesz. A nyakgödörtől húzott egyenes a tartó láb belső bokacsontját érinti. Amikor kontraposztban van a test, akkor a törzs tengelyei összetartanak, míg ha elcsavarodik a test, akkor részben a tengelyek eltartanak egymástól.
Az emberi test súlypontját két alsó végtag támasztja alá, amely körül a súly egyenletesen eloszlik. Ebből a pontból a Föld közepe felé tartó irányt súlyvonalnak nevezzük.
Arckifejezések
Az arcélszög igen jelentősen befolyásolja az arc egyéniségét. Az arcélszöget legegyszerűbben úgy határozhatnánk meg, hogy összekötjük a homlok és a felső állcsont legkiállóbb csontját, majd egy másik egyenessel összekötjük a külső hallójárat és az orrtövis pontját.
Az arckifejezés az egyén érzelmeit, gesztusait és véleményét egyaránt tükrözheti. Mindezeket fejtartással és testtartással erősítheti vagy gyengítheti.
Fejtartás
A fejtartás értelmezéséhez elengedhetetlen megfigyelnünk a koponya és az első két nyakcsigolya közötti kapcsolatot. Ez a két nyakcsigolya felelős ugyanis a fej mozgatásáért, míg sérülése esetén a fej merev marad. A fej megközelítőleg függőleges tengelyen mozog, de természetesen a csigolyák is forognak és mozognak egymáshoz képest. Ennek eredménye a fej viszonylag száznyolcvan fokos vízszintes és függőleges mozgathatósága.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
