Az emberi szervezet a fizikai terhelés során energiát ad le. A szervezet igénybevétele az energiafogyasztás alapján mérhető.

A kiszámított energiaérték alapján a munkafolyamat – műveletenként és teljes, napi munkaidőre vonatkoztatva is – könnyű, közepes ill. nehéz munka csoportjaiba sorolható. Az emberi szervezet tartósan egyoldalú igénybevételének, az ún. statikus terhelésnek két leggyakoribb esete van.

Első esetben a munkaidő nagyobb részét állva ill. járkálva tölti a dolgozó, mely pár év után visszér-betegséget, lúdtalpat, deréktáji fájdalmakat okozhat.

Második esetben ezt kényszer-testhelyzet is súlyosbíthatja, melynél ugyanezen tevékenységeket előredőlve, esetleg más testhelyzetben kell végezni (pl. bányászok).

---

Az életkor és a fizikai terhelhetőség szervesen összefügg. Fiatalkorúak szervezetét még időszakosan, egy-egy művelet idejére sem szabad nehéz fizikai munkára igénybe venni, ugyanis a még fejlődésben levő emberi szervezet nem viseli el következmények nélkül a megerőltetést. A műszaki fejlődés során elterjedtek a pneumatikus és villamos kéziszerszámok, mint pl. a szegecselők, villamos hajtású ütvefúrók stb., amelyek a használat során a munkát végző testére rezgéseket adnak át. A vibráció (rezgés) jellemzői:

– a rezgési frekvencia;

– a rezgés amplitúdója;

– a sebesség és a rezgésgyorsulás;

– a rezgés energiája, jellege (szabályos szinuszhullám vagy szabálytalan);

– a rezgés emberi testhez viszonyított iránya (merőleges-e vagy párhuzamos-e azzal).

---