Ionos kötés
Ionos kötéseknek nevezzük az ionok képződésével együtt járó kötéseket. Az ionos kötésű vegyületek szobahőmérsékleten általában kristályos anyagok. A kristályrácsok rácspontjaiban a pozitív és negatív ionok váltakozva helyezkednek el, ezért az elektrosztatikus vonzóerő tartja össze a rácsot. Ionos kötés van például a konyhasóban (NaCl) is. Az ionvegyületekre jellemző, hogy szilárd állapotban szigetelő tulajdonságúak, míg oldott állapotban jól vezetik az elektromos áramot. Az ionos kötés erőssége igen nagy, ezért olvadáspontjuk magas, szilárdságuk nagy.
Kovalens kötés
A kovalens kötés létrejöttét a közös elektronpár kialakulása jellemzi. A kötésben résztvevő atomok közel kerülnek egymáshoz, és a két külön elektronpályájukból egy közös, mindkét magot körülvevő elektronburok alakul ki. A kialakult elektronburok már nem tartozik az egyes eredeti atomtörzsekhez. A kovalens kötésű molekulák az elektromos áramot szabad töltéshordozó hiányában nem vezetik. Kovalens kötés jellemző a germániumra és a szilíciumra, valamint az azonos atomokból álló molekulákra (gázok).
Fémes kötés
A kötéseknek ez a harmadik típusa a fémekre jellemző, innen kapta az elnevezését. A fémek szobahőmérsékleten kristályos állapotban fordulnak elő. A rácspontokban lévő atomtörzsek egymáshoz kovalens kötéssel kapcsolódnak. Az atomtörzsek a kristályrácsban olyan közel helyezkednek el egymás mellett, hogy a szomszédos atomok valenciaelektronjaikat közösen használhatják. Az elektronok így bármely atomhoz tartozhatnak, vagyis szabadok.
Ezért a fémekben sok szabad töltéshordozó található, amely a fém jó vezetőképességnek alapja. A szabad elektronok a kristályban szabálytalan ún. hő- vagy termikus mozgást végeznek az atomok között.
Ionos kötéseknek nevezzük az ionok képződésével együtt járó kötéseket.
A kötéseknek ez a harmadik típusa a fémekre jellemző, innen kapta az elnevezését. A fémek szobahőmérsékleten kristályos állapotban fordulnak elő. A rácspontokban lévő atomtörzsek egymáshoz kovalens kötéssel kapcsolódnak. Az atomtörzsek a kristályrácsban olyan közel helyezkednek el egymás mellett, hogy a szomszédos atomok valenciaelektronjaikat közösen használhatják. Az elektronok így bármely atomhoz tartozhatnak, vagyis szabadok.
A kovalens kötés létrejöttét a közös elektronpár kialakulása jellemzi. A kötésben résztvevő atomok közel kerülnek egymáshoz, és a két külön elektronpályájukból egy közös, mindkét magot körülvevő elektronburok alakul ki.