A heterogén rendszerek fázisainak határfelületén lényegesen kevesebb molekula található, mint a fázis belsejében, így bár a fázishatáron más a molekulák energiatartalma, ezek a rendszer tulajdonságait nem tudják lényegesen befolyásolni.
Más lesz a helyzet; ha az ilyen molekulák számát az összes molekuláéhoz képest növeljük, azaz növeljük a rendszerben a fázishatár (a határfelület) méretét. Ilyenkor olyan sok molekula kerülhet a határfelületi rétegbe, vagyis más energiaállapotba, hogy ez már megváltoztatja az anyagi rendszer viselkedését.
A határfelületi rétegben levő részecskék energiatartalmát határfelületi energiának nevezzük.
A határfelületi energia adott rendszerben a fázishatárok nagyságának növelésével növelhető.
A fázishatár nagyságnövelésének kétféle módja van:
– adott tömegű anyagot alakváltoztatással (deformálással), húzással, nyújtással, hengerléssel alakíthatunk nagyobb felületűvé.
– adott tömegű anyagnak aprítással (diszpergálással) is növelhetjük a felületét. (Gondolatban vágjunk ketté egy a alapélű kockát! Minden egyes kettévágással
nagyságú felülettel nő meg az eredeti kocka határfelülete.
A diszperz rendszereket aprítással állítjuk elő, amelynek során nemcsak a test felületét növeljük, hanem egymástól független részecskéket hozunk létre
Deformáció során az anyag méreteit csak egy, illetve két irányban csökkentjük.