Hazánk a Kárpát-medencében
Magyarország Európán belül a Kárpát-medence központjában található. Közvetlen szomszédaink itt élnek velünk, a Kárpátok-vonulatának védelmében. Több olyan nagytájunk is van, melyek egy része az országhatárokon túl is folytatódik. A környezet állapotának változása egyformán érinti a medence összes országát.
Európa vizei - hazánk vizeinek állapota
Európa az úgynevezett fejlett világhoz tartozik. Az iparban és a mezőgazdaságban modern eszközöket, módszereket alkalmaznak, amelyek kevésbé környezetszennyezők, mint a pár évtizeddel ezelőtti megoldások. A természetbe jutatott káros anyagok mennyisége azonban még mindig jelentős, főleg a kontinens keleti országaiban, de a nyugati, hatalmas iparvidékeken is. E szennyezések azért is veszélyesek, mert a levegőbe és a vízbe kerülve több országot is érintenek.
A világ egyik legjelentősebb és legnagyobb ipari körzete Németországban volt a Rajna és a Ruhr folyók mentén. Ez a Ruhr-vidék. A folyókban olyan mértékűvé vált a szennyezettség, hogy akadtak olyan szakaszok, ahol egyetlen élőlényt sem találtak a vízben. Azóta Németország rengeteg pénzt és energiát fordított a károk helyreállítására. A bányászat megszűnt, és az emberek a szolgáltató ágazatban kerestek munkát.
Határainkat átlépő folyók
Hazánk folyóvizeinek 95%-a a határainkon túlról érkezik. Az árvizek kivédése a folyók felső, kezdeti szakaszán kell, hogy elkezdődjön. Ebből látszik, hogy bizonyos mértékig ki vagyunk szolgáltatva azoknak az országoknak, ahonnan folyóink jönnek, ezért a határokon átnyúló, megelőző együttműködésenknek nagy jelentősége van.
Amikor a folyó kilép medréből, és a víz elárasztja a környező, alacsonyan lévő területeket, árvízről beszélünk.
Az árvízre való felkészülés, gátak, vízelvezető csatornák építése.
Az árvíz nem ismer határokat
Az árvizek oka nem csak a sok csapadékban keresendő. Folyóink nagy része, főleg azok, amelyek leginkább ki szoktak áradni, a Kárpátokban erednek. A Kárpátok területén lévő erdőket azonban meggondolatlanul irtották és irtják ma is. A lehulló csapadék a lepusztított felszínen akadálytalanul és gyorsan lezúdul a folyókba, magukkal sodorva a hegyoldalak talaját. A rengeteg víz a sok hordalékkal lehömpölyög a sík területekre, vagyis az Alföldre. A sok hordalék lerakódik a folyómederben, ami annyira feltöltődik, hogy a rengeteg víznek már nem is marad hely. Ekkor a folyó átlépi medrét, átszakítja a gátakat, komoly pusztítást végezve a környező területeken. Az árvizek elleni védekezés tehát csak az országok összefogásával hatékony.
Vízszennyezés az ipari termelés által
A magyarországi folyók szennyezettsége részben szomszédainknak köszönhető. Erdélyben, a hegyvidékeken több bánya is üzemel. Ezek korszerűtlenek, a kitermelés erősen károsítja a környezetet. Sok szennyező anyag mosódik bele a talajba és a vizekbe is. Ilyen például a cián, amelyet az arany kitermelésénél használnak.
A Tisza szennyezése
A cián az egyik legmérgezőbb anyag a világon. 2000 telén egy erdélyi aranybányában a ciános vizet tároló medence gátja átszakadt, és a mérgező víz belefolyt a folyókba. Elsősorban a Szamost szennyezte meg, a Szamos pedig a Tiszát. Akkora mennyiségű cián került a vizekbe, hogy a Szamos és a Tisza élővilága nagymértékben károsodott. Növények, halak pusztultak el, és jelentős volt az ebből következő gazdasági kár is.
A Tisza szennyezésének hatása az élővilágra
A cián mérgező erejét a növények és az állatok sem képesek túlélni. A Tiszából több tonnányi döglött halat halásztak ki. Súlyosbította a helyzetet, hogy pár héttel később, szintén egy erdélyi bányából nehézfémek kerültek a Tiszába, amely szintén kipusztítja az életet. A természet ugyan igyekszik helyreállítani magát, de nem tudjuk felmérni, hogy ez mennyi ideig tarthat. Annyi bizonyos, hogy óriási kárt okozott vizeink élővilágában.
A légköri ólomszennyezés legfőbb forrása a városi közlekedés. A benzinhez adagolt ólomvegyületek a gépjárművek motorjainak működésekor a levegőbe jutnak, ahonnan belélegezzük. A városlakók vérének átlagos ólomtartalma a vidéki lakosokéhoz képest 1,7-2-szeres.
Erőművek és erőmű tervek a Dunán
A hetvenes években a volt csehszlovák és magyar vezetők azt tervezték, hogy erőművet építenek a Dunán, a Szigetköz magasságában. Az volt a céljuk, hogy villamos energiát nyerjenek a Duna vizének erejéből, valamint hogy könnyen hajózhatóvá tegyék a folyót, és szabályozzák a vízszintjét az árvízvédelem miatt. Ezért azonban nagy árat kellett volna fizetnünk, és a folyamatok egy része visszafelé sült volna el. Az erőmű megépítéséhez a Dunát és környékét teljesen át kellett volna alakítani, duzzasztógátakat, tározókat építeni. Ez teljesen átformálta volna a környező vidéket, előre részben ismeretlen folyamatokat indított volna el. Sajnos a létesítmény a szlovák oldalon megépült, ennek következtében a Szigetköz élővilága visszafordíthatatlanul megváltozott. A víz szintje erősen csökkent, sok helyen teljesen kiszáradt. Ezzel az itt élő növények és állatok is vagy elpusztultak, vagy elvándoroltak. A táj képe alig hasonlít a korábbi, természetes környezetre.