A függőleges övezetesség
Ahogyan a csapadék mennyisége és a hőmérséklet változik a hegyekben felfelé haladva, úgy módosul a növényzet is. A Föld különböző tájain különböző magasságokban tapasztalhatjuk ezt, és a növények is mások, de az alapelv mindenhol ugyanaz.
A tőlünk északabbra lévő területeken már kisebb magasságban megjelennek a különböző szintekre jellemző növénytársulások, a délebbi, melegebb vidékeken viszont magasabban.
Rétek, ligetek
A mérsékelt övezetben az alföldeken és dombvidékeken a füves, virágos rétek, ligetek, lombhullató erdők alkotják a természetes növénytakarót. Itt sok a napsütés, nyáron meleg van, a csapadék mennyisége éppen megfelelő ezeknek a növényeknek.
A lombhullató erdő
A lombhullató erdők fái ősszel lehullatják leveleiket, télen csupaszon állják a hóviharokat, tavasszal újraélednek. A mérsékelt övezet lombhullató erdeinek leggyakoribb fái a tölgyfa, a bükkfa, a fűzfa és a nyárfa fajtái. Ezekben az erdőkben már kissé hűvösebb és párásabb a levegő, mint a rétek felett, különösen a sűrű bükkösökben.
A fenyveserdő
Az örökzöld fák közül a fenyők néhány fajtája a leggyakoribb erdőalkotó nálunk. Hazánkban csak a legmagasabb területeken láthatjuk, a környező hegyvidékeken azonban nagyjából ezer méter felett hatalmas, zárt lombú, sötét fenyőrengeteggel is találkozhatunk, főleg a Kárpátokban és az Alpokban.
Felfelé haladva a hegyoldalon a szél egyre erősebb és hidegebb. Bizonyos magasságban – ami minden hegységben más és más – már nem tudnak a fák ellenállni a szélnek. Ezt a nagyjából vízszintes vonalat erdőhatárnak nevezzük. A Kárpátokban 1800 méter közelében van ez a szint.
A törpefenyők
A szeles, hűvös terülteken, 2000 méter környékén törpefenyők és apró, lágy szárú növények alkotják elsősorban a növényzetet. A törpefenyők egészen kicsik, általában egy-másfél méter magasak. Jól bírják az erős szelet. A talaj közelében pár centis növények nőnek, melyek apró, tarka virágjukkal díszítik a tájat. Ebben a magasságban sok a zuzmó és a moha is a sziklák tövében, repedéseiben.
A havasi rét
Ha a hegyekben egyre magasabbra megyünk, lassan a törpefenyők is elfogynak, csak a talaj menti növények maradnak, azok is egyre ritkábban. Ez a havasi rét. Itt még nyáron is hideg a szél, amit kevés növény bír elviselni. Vannak területek, ahol már csak a kopár sziklák maradnak. Sziklahavasnak nevezzük őket. Néhány magasan fekvő, nagyobb mélyedésben tavakra lelünk, melyek tiszta vizét az olvadó gleccserek, vagyis az óriási jégnyelvek táplálnak. Ezek a tengerszemek. Lassan elérkezünk a hóhatárhoz, vagyis abba a magasságba, amelytől feljebb a felszínt egész évben vastag jég és hó fedi. Ez a Kárpátokban csak a legmagasabb csúcsokra jellemző, az Alpokban pedig 3000 méter magasság körül van. (A Kárpátok legmagasabb csúcsa a Magas-Tátrában lévő 2655 m magas Gerlachfalvi-csúcs.)
Az örök hó
A hegyvidéken egy bizonyos magasság fölött örök hó és jég van, még nyáron sem olvad el. Ezt a határt nevezzük hóhatárnak.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
