A földi tűzhányó-tevékenységnek van egy olyan típusa, amely sem óceáni hátságokhoz, sem alátolódási övezetekhez nem köthető. Ilyen eset például a Hawaii-szigeteké, ahol a Föld egyik legaktívabb vulkánossága zajlik. A Hawaii-szigetek távol esik mind a Csendes-óceánban levő aktív hátságoktól, mind pedig a pusztuló lemezszegélyektől. Mi okozza tehát a heves tűzhányótevékenységet?
Megvizsgálva a szigetek tűzhányóit, azt találjuk, hogy közülük már csak kettő, a Kilauea és időnként a Mauna Kea működik. A Mauna Loa, a Haleakal stb. már szunnyadó vulkánok. Azt is észrevehetjük, hogy a Kilaueától távolodva a többi tűzhányó egyre idősebb kőzetekből épül fel. Az óceánközépi hátsághoz viszont a Kilauea van legközelebb. További megfigyelés, hogy a Hawaii-szigetek alatt a köpeny hőmérséklete különösen nagy: egy ún. forró pont helyezkedik el benne.
Ezen ismeretek fényében e furcsa vulkánosság menete a következő lehet.
A köpeny forró területéről nyílegyenesen felfelé törő és megolvadó kőzetanyagok átütik az óceáni litoszférát és heves lávaömléseket idéznek elő. A láva anyaga bázikus, így a megszilárduló kőzetek zöme bazalt. A tornyosuló bazalthátak a vízfelszín fölé emelkedve vulkáni szigeteket alkotnak az óceánban. Ilyen például az a sziget, amelyen a ma is működő tűzhányó, a Kilauea található. Az óceánközépi hátság folyamatos tevékenysége miatt azonban a csendes-óceáni litoszféra lassan elmozdul az egy helyben lévő forró pont felett. A továbbiakban az onnan feltörő anyag egy újabb ponton fogja átütni az óceánfeneket, így lassan új szigetet épít. Az elsodródó sziget vulkánossága közben lanyhul, majd véglegesen megszűnik. Ez lehet a magyarázat arra, hogy a Hawaii-szigetek idősebb tűzhányói ma már nem aktívak.

Tűzhányó

Vulkánkitörés

Hawaii