A kövek "beszélnek"
Amíg a tényleges (abszolút) korokat nem tudták meghatározni, a kőzetek vizsgálata addig is érdekes felismerésekhez vezetett.
A kövek nagyon is beszédesek és sok mindent elárulhatnak számunkra. Csak meg kell tanulni olvasni belőlük.
A Föld története során valahol mindig képződtek kőzetek. Anyaguk, szerkezetük, szövetük rengeteg dolgot elárul keletkezési körülményeikről és ezek változásáról is. Gyakran előfordul, hogy a kőzetekben ősmaradványokra bukkanunk. A kőzetekbe zárt ősmaradványok (kövületek, azaz fosszíliák) egykori élőlények maradványai és életük nyomai. A kőzetek és az ősmaradványok segítségével visszapillanthatunk a távoli múltba, és magunk elé képzelhetjük a Föld történetét. A kőzetek és kövületek nem mások, mint e nagyszerű történet bizonyítékai.
A települési törvény
A
Földön található anyagokból ásványok, az ásványokból kőzetek épülnek fel. A Föld szilárd burkát (a litoszférát) e kőzetek tömegei, az ún. kőzettestek alkotják.
A kőzetek rendkívül sokfélék és a Föld története folyamán különböző időszakokban keletkeztek. Mint már említettük, bizonyíthatják a létrejöttükkor lezajlott eseményeket, sőt az azóta eltelt idő történéseit is.
Ha különböző időszakokban keletkeztek, nyilvánvaló, hogy léteznek idősebb és fiatalabb kőzetek is. Hogyan lehetne megállapítani egymáshoz viszonyított (azaz relatív) korukat?
A települési törvény igen egyszerű elgondolást fejez ki: az alul lévő kőzet (a fekvő) idősebb a felül lévőnél (a fedőnél). Ez ma már közhelynek tűnik, de 1669-ben, amikor ezt Nicholas Steno dán udvari orvos Toscanában végzett kutatásai során megállapította, még egyáltalán nem volt az. (A földtani kutatások egyik úttörőjének tisztelegve Steno-törvényként is emlegetik ezt az elgondolást.) A dolog akkor vált teljesen világossá, amikor megfigyelték, hogy az üledékek normális körülmények között csak idősebb kőzetekre rakódhatnak le, illetve ezeket csak újabb, fiatalabb üledék temetheti be.
A földtannak ezt az alaptörvényét nagyon egyszerű példával szemléltethetjük. Gondoljunk arra, hogy elolvassuk az újságot, majd lerakjuk egy asztalra. Másnap ugyanígy teszünk, az újságot pedig az előző napira helyezzük. Ha ez hónapokig így folytatódik, egészen szép újsághalom gyűlik össze, amelynek természetesen mindig a legfrissebb szám van a tetején.
A települési törvényből következik, hogy a Föld mélye felé haladva általában egyre idősebb kőzetekkel találkozunk, a relatív kor tehát meghatározható. (Az általában szó azért szükséges, mert mint a későbbiekben látni fogjuk, a hegységképződéseknél keletkező ún. fekvő redők igencsak megtréfálhatnak bennünket e tekintetben.)
Ezen az alapon viszont nem nehéz a kőzetek által „elbeszélt” egyes földtörténeti események „sorba rakása” sem. A legősibb történések így ugyanis a kőzetoszlopok legaljából olvashatók ki.
Louis Dollo (1857-1931)
Francia születésű paleontológus, aki Louis de Pauw-val együtt tanulmányozta a híres, Iguanodon csontvázakat Belgiumban. Madár- és kengurumodellek felhasználásával elsőként végezte el a kihalt hüllő rekonstrukcióját. Megalkotta a híres, róla elnevezett törvényt, mely szerint az evolúció egyirányú, visszafordíthatatlan folyamat: az a faj, amely egyszer eltűnt az élet színpadáról, soha nem jelenik meg újra.
William Smith (1769-1839)
Angol csatornaépítő mérnök, aki munkája során autodidakta módon sajátította el a rétegtan és a geológiai térképezés módszereit. Ő jött rá és alkalmazta először azt az elvet, hogy az egyes kőzetrétegeket ősmaradvány tartalmuk alapján lehet azonosítani. A különböző kövületek más-más időszakokban keletkeztek. Ugyanezt az alapelvet dolgozta ki függetlenül Georges Cuvier és Alexandre Brongniart Franciaországban. Smith készítette el Anglia és Wales első geológiai térképeit 1819-ben.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
