A Föld légköre

A légkör A Naprendszer több bolygóját, továbbá a Titán és valószínűleg a Triton és Ganümédész holdakat gázburok, légkör veszi körül. Az égitestek légköreivel a légkörtan (meteorológia) tudománya foglalkozik. Legjobban persze a Föld levegőburkát ismerjük.
A meteorológia görög eredetű szó, amely Arisztotelésztól származik. Eredeti jelentése: az ég és a föld között lejátszódó jelenségek tudománya. Az ókorban e tudományhoz tartozott például a meteorok megfigyelése is. A mai meteorológia a földi légkör fizikai folyamataival foglalkozik, de vizsgálódása már más égitestek atmoszférájára is kiterjed.
Az éghajlattan (klimatológia) szoros kapcsolatban áll a meteorológiával, a két tudomány elkülönítését az éghajlattan célkitűzései indokolják. Amíg a meteorológia a légkört mintegy „önmagában” vizsgálja, addig az éghajlattan feladata annak felderítése, miképpen hatnak a légkörben lejátszódó folyamatok a földrajzi burokra. A földrajzi burokban lejátszódó események nagy része kapcsolatban áll az időjárási folyamatokkal, illetve az éghajlattal. A legismertebb ilyen összefüggés a földfelszínre jutó napsugárzás mennyisége és a földrajzi övezetesség között áll fenn. Az éghajlatot döntően a napsugarak hajlásszöge határozza meg. Ezt már az ókori görögök is megfigyelték, ez a magyarázata a klimatológia elnevezésnek, amely szintén Arisztotelésztól származik (klinein = hajlani). Az időjárási folyamatoknak nagy szerepe van a felszín formálódásában is, gondoljunk csak a mállásra, a csapadék és a szél pusztító munkájára.
A földrajztudomány eredményes műveléséhez az éghajlattani ismeretek nélkülözhetetlenek. Az éghajlattan a földrajz egyik legfontosabb segédtudománya, de egyben része is, mert az éghajlatkutatás soha nem szakadhat el a földrajzi környezettől.

Badland