A koncentrikus városmodell és kritikája

A nagyvárosok belső tagozódására többféle modell született. A városmodellek megalkotói egy általános, a nagyvárosra jellemző szerkezeti felosztást kerestek.
Ernest Burgess 1925-ben adta közre a városszerkezet koncentrikus modelljét, melyben a területhasználat jellege és intenzitása alapján egy, a város központja körül koncentrikusan elhelyezkedő gyűrűs modellt vázolt fel.
A négy alapvető gyűrű határai a város növekedésével és fejlődésével kifelé mozognak. A rendszer-modell szerint a város központja, a központi üzleti negyed a (central business district, CBD), körülötte pedig egyre tágabb kört alkotva az átmeneti övezet, a munkásosztály lakóövezete, majd a magas státuszú lakóterület és az ingázók övezete következik. Burgess megfigyelte, hogy a városközponttól való távolság összefügg az ott lakók társadalmi státuszával: a magasabb státuszúak általában távolabb laknak a központi üzleti negyedtől. Ahogy a város nőtt, Burgess azt is megállapította, hogy a központi üzleti negyed bővült, és ez a külsőbb gyűrűket is kifelé tolta. Szabályos körkörös modell természetesen csak szabályos síkvidéki területnél érvényesülhetne. Chicagóban a modell a vízpart miatt félkörössé módosul, Budapesten a Budai hegyek miatt szabálytalan a szerkezet.
Természetföldrajzi és úthálózati adottságokra vezeti vissza a torzulásokat Homer Hoyt szektoros modellje. Szerinte a központi üzleti negyed, általában a város legrégebbi magja. Kiterjedésénél és elhelyezkedésénél fogva még nem érintették különösebben a közlekedés szempontjai. A város inkább ékszerű területekre különül el, amelyeket általában egy-egy, a magból kivezető völgy, folyó, a városmagba benyúló zöldsávok, főbb közlekedési tengely (vasút, kifelé vezető főutak), illetve az arra rászerveződő vonalak határoznak meg. A szektorok között terület felhasználási, etnikai, presztízskülönbségek mutathatók ki.

Üzleti negyed

A város övezetei, zónái

A nagyvárosok fejlődése és növekedése magával hozta szerkezetük megváltozását is.
A világ nagyvárosainak nincs egységes szerkezetük, mégis megfigyelhetők hasonlóságok, jellegzetes övezetek.
A városok középpontjában található, a jó megközelítéssel rendelkező, belső üzleti negyed, bankokkal, színházakkal, szállodákkal, irodaházakkal. Itt kiemelkedően magasak a telekárak. Ezt a pénzügyi, kereskedelmi és igazgatási funkciókat ellátó városmagot belső munkahelyövnek (city) nevezzük. Ennek a területnek magas a nappali népessége, ugyanis az irodaházak és igazgatási intézmények sok embernek adnak munkát, akik gyakran a város külső zónáiból vagy más, közeli városokból utaznak ide dolgozni.
A belső munkahelyövet a belső lakóöv veszi körül: sűrűn beépített városrész. Funkciójuk zömmel lakófunkció, de egészségügyi, oktatási, kulturális és kereskedelmi intézmények is találhatók itt.
A belső lakóövet a külső munkahelyöv övezi. Itt főleg gyárak, kórházak, áruházak találhatók.
A legkülső részen a külső lakóöv húzódik. Ez az övezet laza beépítettségű kertvárosi jellegű, de ide épültek a nagy lakótelepek.
Természetesen ez a keresztmetszet egy nagyon leegyszerűsített modell. Ezek az övezetek átnyúlhatnak egymásba, keveredhetnek, megszakadhatnak.
Napjainkban a külső lakóövön túl is létrejött egy újabb munkahelyöv. Ide települtek a nagy területeket igénylő hipermarketek, diszkont áruházak.

Különbségek a gazdaságilag fejlettebb és kevésbé fejlett országok között

A várososok az emberi együttélés legzsúfoltabb terei. Fejlődésük, elterjedésük szoros kapcsolatban van a társadalom fejlődésének egyes szakaszaival, a társadalom differenciálódásával, a munkamegosztás változásával. A XX. században a gazdaságilag fejlett országok falusi térségeiből a földhiány és a gépesítés hatására a felesleges agrárnépesség a városokba költözött. A városokban az ipari tevékenységek, a szolgáltatások egyre több munkaerőt igényeltek, egyre magasabb jövedelmet kínáltak. Ezekben az országokban kiegyensúlyozottan ment végbe a folyamat, a városi munkahelykínálat képes volt felszívni a beáramló munkaerőt.
A gazdaságilag fejletlen országokban a bizonytalan gazdasági helyzet, az éhínség, a társadalmi konfliktusok, háborúk miatt felgyorsult a vidéki lakosság városokba menekülése. A városba özönlők száma többszörösen felülmúlja a megélhetési lehetőségeket. Ezen városok népessége 5-10 szeresére növekedett, s többségük a városok peremén lévő bádogvárosokban telepedett le. A városok körüli szegénynegyedekben egyre nagyobb problémákkal kell szembenézni, és a kormányok a költségvetésből egy százalék körüli összeget fordítanak ezekre a városrészekre. Az ENSZ jelentése szerint a városok lakosságának kb. egyharmada él jelenleg bádogvárosokban, és ez az arány egyre növekszik. Afrika szubszaharai régiójában a legkritikusabb a helyzet, itt a nyomornegyedek lakóinak a száma meghaladja a 70 százalékot. Nyugat-és Közép-Európa országaiban a gettósodás (Svájcban, Németországban és Franciaországban) komoly problémát jelent. Elsősorban a dél-, valamint kelet-európai és észak-afrikai lakosok lakják a hanyatló városrészeket. Észak-Amerikában a latin-amerikai és az afro-amerikai lakosság szorul a gettókba. Az európai országokban, Észak-Amerikában a gettók a város közigazgatási határán belül találhatók, addig Közép- és Dél-Amerika városaiban azok szélén. A polarizáció itt sokkal erőteljesebben jelentkezik. A slummosodást a városok rehabilitációs programja többnyire sikeresen felszámolja, míg a gettókban évtizedekig fennmaradhat ez az állapot.

Rio de Janeiróban például több mint 700 favela (nyomornegyed) található. A lakók nyomorban élnek. A tömeg és a higiéniás viszonyok teljes hiánya miatt gyakoriak a járványok. A brazil kormány több millió eurónak megfelelő összeget különített el a nyomornegyedek elkerítésére. Ezzel a társadalom gazdag és szegény rétegeit tovább szegregálják. A gombamód szaporodó nyomornegyedek terjedésével fokozatosan pusztul a város körüli esőerdő. Az óváros nagyon hasonlít a spanyol városokra. Szűk, árnyékos utcák, belső udvarok, barokk stílusú templomok a gyarmati múltat idézik. A 2. világháború utáni iparosodás hatására tömegesen vándoroltak ide a falvakból. Így születtek a városok peremén az összetákolt viskókból álló, víz és csatorna nélküli favelák. A város szerkezetére a kettősség jellemző. Őserdővel borított hegykoszorú veszi körül, a fehér, homokos tengerpartot pálmafák szegélyezik. Modern felhőkarcolók, a város körül húzódó hegyláncokon pedig valóságos luxusvárosok épültek. Tőle néhány méterrel a mélységes nyomor.
Ma már vannak olyan utazási irodák, melyek a nyomornegyedekbe szerveznek utakat. Ezekre a valóságsétákra 4-5 fős csoportokban lehet jelentkezni. A cégek többek között az indiai Mumbai városába, Nairobi nyomortelepére, a Nairobi-völgyben található Kiberába vagy Johannesburg Sowetó részébe szerveznek utakat. Ezen túrák bevételének egy részét az ott élők megsegítésére fordítják.

Nyomornegyed: Riocinha Favela - Rio de Janeiro