Tananyag választó:
A természeti környezet átalakítása és az erőforrások problémája
Jegyzet szerkesztése:
A meg nem újuló természeti erőforrások kimerülése
Eszköztár:

A fogyasztói társadalom és az erőforrások problémája

A fogyasztói társadalom alapfilozófiája, mely szerint minél jobb, minél újabb (és általában minél több) termékkel kell az embereknek körülvenniük magukat, fenntarthatatlan. Mivel a Föld erőforrásai végesek, ezért belátható, hogy az állandó fogyasztás végül „felemészti” a Föld lehetőségeit. Abban az esetben más lenne a helyezet, ha a termékek és az erőforrások, mind megújulók lennének, ettől azonban még nagyon messze van az emberiség. Az emberiség egyik legégetőbb problémája jelenleg az „energiaéhség”, vagyis az energiahordozók megszerzésének vágya, abból a célból, hogy több energiát termelhessenek, amely anyagi értelemben a magasabb életszínvonal egyik alapfeltétele.
A meg nem újuló erőforrások, fosszilis energiahordozók az évmilliók során növényi és állati maradványokból keletkeztek levegőtől elzárt bomlás során. Jelentős mennyiségű energiát nyerhetünk belőlük, szilárd (szén, lignit), folyékony (kőolaj), vagy gáznemű (földgáz) halmazállapotúak.
Jelenleg a gazdaságilag fejletlenebb országok a világ energiafogyasztásának 20%-át használják fel. Az ipari országok és a gyorsan fejlődő nemzetek használják a fennmaradó 80%-ot. A népességszámokat tekintve ennek pontosan az ellenkezője igaz. Évente megközelítőleg 100 millióval gyarapodik a világ népessége, és ez különösen jellemző a fejlődő országokra, csakúgy, mint az energiafogyasztás növekedése. Emiatt az energiatartalékok a közeljövőben ki fognak merülni.
A fogyasztás rövid idő alatt a fejlett ipari országok központi dogmája, életelve, életük meghatározó lényege lett. Pazarlás a silány minőségben és a rövid használatra készült tömegbóvlik, eldobható termékek egyre bővülő köre, nagy energiaigényű gépek, presztízs-fogyasztás (reklámok hatására sűrűn cseréljük használati tárgyainkat). A pazarló fogyasztás demokratizálódott. Gyors ütemben használjuk fel a természet által évmilliók során átalakított és felhatalmazott javakat. Pszichológiai szempontból az emberi személyiségjegyek és a társadalmi kapcsolatok rovására gazdagodunk.

Az energiahordozó ásványkincsek kimerülése

A földkéreg gazdaságilag hasznosítható anyagait ásványkincseknek nevezzük. Az emberiség számára az egyik legfontosabb természeti erőforrást jelentik. Az ásványkincsek egy része közvetlenül a magma anyagaiból származik, másik részük üledékes eredetű. Egyes ásványkincsekből energiát nyerhetünk. Ezeket energiahordozó ásványkincseknek nevezzük. Nemfémes típusaik a fosszilis tüzelőanyagok: kőszén, kőolaj és földgáz; fémes képviselőjük az uránérc, amely érc és az energiahordozó is egyben.
Mivel a népességnövekedéssel és gazdasági fejlődéssel párhuzamosan nagyon megugrott az energiahordozók felhasználása, ezek a készletek erősen kimerülőben vannak. Ezért az elmúlt évtizedek kutatás-fejlesztését nagy mértékben meghatározták az ezek pótlására irányuló kutatások (pl. bioetanil, biodízel, biomassza, biogáz, hidrogénüzemanyag), jóllehet a megoldástól még messze vagyunk.

A ritka fémek felhasználása

A ritka fémek a földkéregben csak szórványosan és kis mennyiségben fordulnak elő. (pl. berillium, bizmut, cirkónium, gallium, tantál, vanádium stb.) Jelentőségük mégis nagy, hiszen többségükben valamilyen ipari tevékenységhez szükségesek. A berilliumot az atomreaktorok fűtőelemeinek burkolatához használják, röntgenkészülékek kilépőablakához, ötvözeteit repülőgépek, műholdak, rakéták szerkezeteihez. A galliumot a LED-ekben, vagy magas hőmérsékletet mérő hőmérőkben, a tantál elektrolitikus kondenzátorokban, kameralencsékhez használják. Mivel ezek kis mennyiségben fordulnak elő, rendkívül költséges a kitermelésük, ezért a nagyvállalatok között folyik a „harc”megszerzésükért.