Tananyag választó:
A betegségek földrajza
Jegyzet szerkesztése:
A régen ismert betegségek elterjedésének változása
Eszköztár:

A malária

A malária a trópusi szegény országok egyik leggyakoribb és legtöbb halálos áldozatát szedő betegsége. Igen veszélyeztetettek az odalátogató turisták is, ezért az ellene való védekezés az egész világ számára fontos.
A malária (régies nevén váltóláz) az Anopheles szúnyog nőstényei által terjesztett kórokozók által kiváltott betegség. A világon népbetegségnek számít, főleg trópusi vidékeken fordul elő. Évente kb. 350-500 millió megbetegedés történik, ezek közül a halálos kimenetelűek száma egymillió feletti, és csupán Afrikában 25% az éves mortalitás az 5 éves kor alatti gyermekpopulációban. A nagy halálozási arány fő okai: az egyre nagyobb fokú gyógyszer-rezisztencia, illetve a szúnyogok ellenálló-képességének növekedése az inszekticidekkel (rovarölő szerek) szemben. A fertőző szúnyogcsípés után általában 10-35 nappal később jelennek meg a tünetek A malária fő tünete a láz, rendszerint hidegrázással járó lázroham. Kezdetben hőemelkedés, izomfájdalmak, fejfájás, hidegrázás, rossz közérzet a jellemző. Az első tünetek alapján gyakran influenzának vélik. A magas láz (41 C körül) és a verejtékezés szabályos időközönkénti ismétlődése viszont már egyértelműen maláriára utal. A klasszikus tünetcsoportot egyéb panaszok kísérhetik, például fáradtság, fejfájás, szédülés, izom és ízületi fájdalmak, esetleg száraz köhögés és gastroenteralis panaszok: hasmenés, étvágytalanság, hányinger, hányás, hasi görcsök.
A malária elterjedési területei elsősorban Afrika trópusi területein, Dél-Amerika északi országaiban, valamint Indiában és Délkelet-Ázsiában vannak. Nem véletlenül ezek többsége a gazdaságilag fejletlenebb országok sorába tartozik. A megelőzés lényege a maláriát terjesztő szúnyogok elleni védekezés. Azok számára, akik olyan országokba utaznak, ahol a betegség gyakori, javasolt szúnyogháló és szúnyogriasztó szerek használata. Védőoltás maláriára nincs, turistáknak gyógyszer szedése javasolt.

A himlő

A feketehimlő ma már szerencsére nem jelent komoly veszélyt, de volt olyan időszak, amikor az egyik legveszélyesebb betegségnek számított.
A feketehimlő a Poxvirus variolae által okozott, heveny, ragályos betegség. A nemzetséghez sorolják a tehénhimlő, a tevehimlő és a majomhimlő vírusát is. A kórokozó külső környezeti tényezőkkel szemben közepes ellenálló képességgel rendelkezik. Beszáradt közegben, szobahőmérsékleten hónapokig fertőzőképes marad, de a hővel szemben érzékeny. A himlővírus biológiai fegyverként való bevetésének jelentőségét az adja, hogy cseppfertőzéssel is terjed, és fogékony populációban rövid idő alatt nagyszámú megbetegedést okoz. Egyetlen eset előfordulása járványveszélyt jelent.
A kórokozó természetes körülmények között a betegek légúti váladékával, cseppfertőzéssel terjed. A fertőzés bekövetkezhet a beteg légúti váladékaival, továbbá a bőr- és nyálkahártya-elváltozások tartalmával történő közvetlen érintkezés, illetve a váladékokkal szennyezett tárgyak közvetítésével is. A beszáradt váladék pora légáramlat útján távolabbi helységekbe is elkerülhet. Biológiai fegyverként történő alkalmazásának legvalószínűbb módja a kórokozó aeroszol formájában a légtérbe történő kijuttatása.
A lappangási idő 7-17 nap, leggyakrabban 12-14 nap. A kiütések 2-4 nappal később jelennek meg.A fertőzőképesség időtartama: a kiütések megjelenésétől a pörkök leválásáig, általában három hétig tart. A lappangási időben lévő beteg nem fertőzőképes. Megelőzése az aktív immunizálás élő vakcinavírust tartalmazó vakcinával történik. A himlő elleni oltás 3-5 évig biztosít csaknem kifogástalan védelmet, egyre csökkenő de még jelentős immunitásra lehet számítani az oltás után tíz évig. Két fajta oltáslétezik, az első és második generációs, természetesen a második generációs vakcina egy modernebb változata a 40 évvel ezelőtti védőoltásnak, amelynek esetleges mellékhatásai nagymértékben csökkentek.
Az utolsó természetes úton megszerzett betegség 1977-ben Szomáliában történt, 1980-ban a WHO a kipusztítását deklarálta.

A dengue láz

Újabban a malária mellett egy másik, szúnyogok által terjesztett betegség szedi áldozatait a tropikus országokban, ennek neve: dengue láz.
A betegséget fertőzött szúnyog csípése okozza, a tünetek 4-7 napos lappangás után jelentkeznek. A Dengue-vírusnak négy típusa ismert, az okozott tünetekben nincs eltérés. A fertőzés lezajlását követően élethosszig tartó védettség alakul ki, de csak az adott típussal szemben. A lappangást követően hirtelen magas láz, arcpír, szemgolyó mögötti fájdalom, kifejezetten erős csontfájdalom jelentkezik. Utóbbi miatt kapta a plasztikus „csonttörő” fertőzés (breakbone disease) nevet. Hányinger, hányás, szívritmus lassulás és kötőhártya gyulladás alakul ki. A láz néhány nap után fél-egy napra elmúlhat, majd újra felszökik. A betegség kezdetét követő néhány nap után kiütések jelentkeznek elsősorban a törzsön, majd tovaterjednek a végtagokra. Ha kiütések elmúlnak, helyette a tenyerek-talpak viszketése és hámlása indul meg. Súlyosabb lefolyást mutathat a vérzéses (haemorrhagiás) megjelenési forma, amely elsősorban kisebb gyermekeknél fordul elő. Széles spektrumú lehet a megjelenése: a néhány apró pontszerű bőrvérzéstől a kiterjedt bőrvérzésig, amelyhez fogínyvérzés, orrvérzés és gyomor-, bélrendszeri vérzések társulhatnak. A beteg akár sokkos állapotba is kerülhet, és intenzív beavatkozás nélkül néhány óra alatt meghalhat. A lábadozás hetekig tarthat, és gyengeség, levertség, fáradékonyság, depresszió jellemzi.
A betegség kezelése tüneti, lázcsillapítás, ágynyugalom. Egyelőre védőoltás nem létezik, a mind a négy vírus elemeit tartalmazó (kiméra) oltóanyag kifejlesztése folyamatban van.
A 20. század végén kezdett el nagymértékben elterjedni Délkelet-Ázsiában, valamint Közép-Amerikában és Dél-Amerika északi részén.
Noha Európa nem számít terjedési területnek, 2010. szeptemberében elszigetelt esettel találkoztak Franciaországban. A legújabb megbetegedéseket Újdelhiből jelentették 2010. októberében. A betegség terjedését a rossz higiéniai körülmények gyorsítják. A nagy népsűrűség, városi zsúfoltság nem kedvez a betegség gyors felszámolásának.

A kanyaró, gyermekparalízis és a diftéria

A kanyaró (morbilli) az egész világon elterjedt, igen ragályos fertőzőbetegség, amelyre lázas, hurutos bevezető szakasz és az azt követő kiütéses fázisjellemző. A betegség kórokozója a paramyxovírusok családjába tartozó RNS-vírus, melynek egyetlen szerotípusa (fajtája) ismert. A vírus a külvilág hatásaira érzékeny, 1-1,5 nap alatt szobahőmérsékleten is elveszti fertőzőképességét. Elsősorban közvetlen cseppfertőzéssel terjed, de zárt légtérben a légáram a kórokozókat tartalmazó nyálcseppecskéket, porszemeket tovasodorja, így nem csupán a beteg közvetlen környezetében lévők, hanem a távolabb tartózkodó fogékonyak is megfertőződhetnek. A vírus a légutakon, esetleg a szem kötőhártyáján keresztül kerül a szervezetbe, majd a hámsejtekben és a környező nyirokcsomókban szaporodik. Magas láz kíséretében köhögés, rekedtség, erős orrfolyás, kötőhártya-gyulladás jelentkezik.
Hatékony antivirális (vírusellenes) kezelés nem áll rendelkezésre. Szövődmény nélküli esetben a tünetek kezelése szükséges, láz- és köhögéscsillapítás, sok folyadék fogyasztása, ágynyugalom. Amennyiben baktériumok okoznak szövődményt, a megfelelő antibiotikumot alkalmazza a kezelőorvos.
Fejlődő országokban azonban a kanyaró halálozása ma is számottevő a gyakran előforduló súlyos lefolyás és a szövődmények kialakulása következtében. A higiénés viszonyok javításával és a másodlagos bakteriális fertőzések antibiotikum-kezelésével a súlyos kanyaró kimenetele is kedvezőbbé válik. A helyzetet súlyosbította, hogy 2008 óta csökkent a védőoltásokra fordított pénz (WHO jelentése szerint), aminek következtében 2009-ben 30 afrikai, néhány ázsiai országban és Bulgáriában is járvány tört ki.
Akik afrikai vagy ázsiai országba utaznak turistaként, a védőoltást meg kell kapniuk.
Gyermekparalízis (poliomyelitis anterior acuta, Heine-Medin-kór) A poliomyelitis-szindróma jellegzetes, vírusok által okozott tünetegyüttes, amelynek lényege, hogy a gerincvelőben elhelyezkedő mozgató idegsejtek elpusztulnak. Korábban a poliovírus okozta gyermekbénulás (Heine-Medin-kór) járványos formában fordult elő, a járványos betegségek egyik legrettegettebb képviselője volt („járványos gyermekbénulás”). A vírus ellen nem rendelkezünk hatékony kezeléssel, ezért is van döntő jelentősége a megelőzésnek, vagyis a védőoltásnak. A kötelező védőoltások bevezetése következtében Európában napjainkban ez a fertőzés már nem fordul elő.
A betegség főleg szájon át, kisebb mértékben cseppfertőzés útján terjed, de lehetséges közvetlen érintkezéssel, fertőzött élelmiszerek, tárgyak és szennyvíz közvetítésével is. A fertőző forrás lehet a beteg ember.
A betegséget a fejlett és a legtöbb fejlődő országban felszámolták, az oltásoknak köszönhetően, de egy-egy elszigetelt megbetegedés előfordulhat. Turistaként fontos betartani az alapvető higiéniai előírásokat az élelmiszerekkel és az ivóvízzel kapcsolatban, ha valaki fejlődő országba utazik.
Diftéria vagy torokgyík az orr-garatűrben, leginkább a mandulákon, ritkábban a gégében alakul ki. Lappangási ideje 2-7 nap. A betegség lassan, fokozatosan fejlődik ki, a láz nem kifejezett. Súlyos szövődmény, ha a kórokozó toxint termel - a toxin súlyos szívizom-károsodást és perifériás ideggyulladást (neuritis) okoz - illetve ha az álhártya a gégében jelenik meg, ez fulladáshoz vezet. Más nyálkahártyákon és a bőrön csak ritkán jön létre a kórfolyamat. Megelőzésére hatékony, kötelező védőoltás van forgalomban.
A kezelés célja egyrészt a vérben keringő toxin semlegesítése ellenanyaggal (antitoxinnal), másrészt a baktérium elpusztítása vagy szaporodásának gátlása antibiotikummal.
A torokgyík elleni védőoltás hazánkban kötelező.
A diftéria Ázsiában a leggyakoribb, de Afrika és Dél-Amerika egyes országaiban sem számít ritkának, ezért az oda utazóknak mindenképp kell kapniuk védőoltást.