A távolságok relativizálódása, pólusok és erőterek
Az információs társadalmak korában, a monopolkapitalista globális világgazdaságban a földrajzi tér egészen más szerepet kap, mint korábban. Mivel a vállalatok behálózzák az egész világot, az információs gazdaság egészen újszerű megoldásokat kínál a földrajzi távolságok leküzdésére, ezért a földrajzi tér is összeszűkül. Valójában nem a földrajzi távolság tűnik leküzdhetetlennek, hanem az infrastrukturális fejletlenség, az információs gazdaságtól való távolság. Éppen ezért a távolság fogalma relativizálódik és az információs társadalomban való részvétel alapján dől el, hogy valaki milyen távol van, mennyire könnyen elérhető, mennyire egyszerűen képes bekapcsolódni a világ gazdasági vérkeringésébe.
Ezek alapján létrejöttek pólusok és erőterek, melyek köré a világgazdaság szerveződik, ahonnan a világgazdasági folyamatok kiindulnak.
Jelenleg a világgazdaság három nagy erőcentrum köré szerveződik: az Egyesült Államok, az EU és Japán.
Centrum térségek
A Föld centrumtérségei a világgazdaság erőcentrumai. Azok a térségek, ahol a gazdasági termelés és a termelékenység rendkívül magas, ahol transznacionális vállalatok székhelyei többségében előfordulnak, ahol a gazdaság húzóágazatai a legkorszerűbb és legdinamikusabban fejlődő iparágak, ahol a világ pénzforgalmának jelentős része zajlik, ahol az információs gazdaság a legfejlettebb.
A világ legfontosabb centrumtérségei Észak-Amerika, Nyugat-Európa és Kelet-Ázsia. Ez utóbbinál változások figyelhetők meg, mert korábban a centrumtérséget kizárólag Japán jelentette, ma már azonban ez a világgazdasági centrumtérség egyre inkább kibővül Dél-Koreával és Kína keleti partvidékének egy-egy fontosabb városával.
Gazdasági fejlettsége és a világgazdaságba való integrálódása miatt Ausztráliát és Új-Zélandot is a centrumtérségek közé lehet sorolni.
Perifériák
A perifériák a világgazdaság peremvidékei, amelyek legfontosabb szerepe a centrumtérségek ellátása ásványi nyersanyagokkal és mezőgazdasági terményekkel. Ez az országcsoport a világ legszegényebb országait tömöríti, többségük Afrikában található.
Félperifériák
A félperifériák a centrumországok „hátországai”, akik szorosan együttműködnek a centrumországokkal, bizonyos szempontból kiegészítik azok gazdaságát, de fontos erőforrást (pl. munkaerő), felvevőpiacot és terjeszkedési területet is jelentenek számukra.
Az észak-amerikai centrumtérség félperifériáját a latin-amerikai országok jelentik, Nyugat-Európa félperifériája a gazdaságilag kevésbé fejlett Európai Uniós és Unión kívüli országok (pl. a politikai értelemben vett Kelet-Európa, vagy egyes dél-európai országok, Japán és az újabb kelet-ázsiai centrumtérségek hátországát pedig a délkelet-ázsiai országok adják.
A centrum országok előnyei fokozódnak
A centrum országok gazdasági fejlettségük, az infó-kommunikációs eszközök használata (információs gazdaság) és általában a világgazdaságban betöltött szerepük miatt előnyüket egyre inkább ki tudják használni. A nemzetközi porondon sokkal hatékonyabban tudják érdekeiket képviselni, mit a szegényebb országok. Az ebből következő pozitív spirál gazdaságukat továbbfejleszti, előnyeiket tovább fokozza.
A periferiális országok hátrányai fokozódnak
A periferiális országok gazdasági szerkezete a centrumországok kiszolgálásához idomul. A torz gazdaságszerkezetet nem készteti semmi a változásra. Az információs társadalom pozitív (és negatív) hatásaiból kimaradva, a további fejlődés is sokkal nehézkesebbé válik. Összességében tehát elmondható, hogy a világgazdaság perifériáján elhelyezkedő országok hátrányai továbbfokozódik, a kitörés számukra egyre távolabb kerül.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
